A francia fotós mindig is szerette a teherautókat. Évek óta teherautókat fotóz a világ különböző részein
A cikk olvasási ideje 4 perc
Claude Barutel francia fotós és utazó, már harminc éve készít képeket teherautókról és vezetőikről. Elmesélte nekünk, hogyan keresi a kalandokat és arról is beszélt, miért ragadta meg a teherautók világa.
Pakisztánban kezdtem, ahol jelentést kellett készítenem a Karakorum* útról, amely átszeli a Himaláját és Kínába vezet.
*A Karakoram út egy magashegyi út, mely Kínát köti össze Pakisztánnal a Karakoram hegységen keresztül, csaknem 4700 méteres szintkülönbséggel. A Karakorum Highway a világ legmagasabban haladó, burkolattal ellátott nemzetközi útja. Itt található a Khunjerab–hágó (Kundzseráb-hágó) ami a világ legmagasabban fekvő határátkelőhelye, Pakisztán és Kína határa. Az átkelőhely 4693 méteres magasságban van.
A teherautók szépen fel voltak díszítve, és akkor úgy döntöttem, hogy ebből egy jó téma lehetne”- mondta Claude a trans.INFO beszélgetés keretein belül. Miután visszatért Franciaországba, a fotós a képeit egy teherautókkal foglalkozó folyóiratnak kínálta fel. Ők szívesen publikálták azokat.
Nepal, fotó: Claude Barutel
Azóta nem is álltam le. A sofőrökkel utazgatok a teherautóikban. Gyakran motorkerékpárral is utazgatok. Számos mitikus úton kísértem őket, olyanon mint például a vietnámi Mandarin úton, az Interstate 90-es államközi úton az Egyesült Államokban, vagy éppen a Afrikai Szaharában – mondta Claude. A francia elismerte, hogy a teherautók már régóta a szenvedélyének számítanak.
Mesélt nekünk az első teherautós kalandjáról is.
Indie
Az első teherautós útja a 1970-es évek végén történt. Stoppal a Közel-Keletre utaztam el. Akkor abban az időben éppen csak elmúltam 18 éves. Megszöktem a középiskola elől, ahol borzasztóan unatkoztam. Szóval elindultam Szíriába a Maurice Gigante nevű teherautó sofőrrel, és aki valóban óriási volt. Előtte az Idegen Légióban szolgált, és részt vett az indokínai és algériai háborúkban – visszaemlékezik a fotós.
Nepal, fotó: Claude BarutelA francia jókedvűen emlékezik vissza a régi időkre, amikor Isztambulban a Londra Camping volt az összes sofőr találkozóhelye akik a közel-keletre utaztak. A hely a mai napig létezik, de már nem olyan mint régen.
Néhány évvel ezelőtt voltam ott, és már lehangoló élmény volt. Az a korszak (70-es évek – szerk. megj.) a közúti szállítmányozás aranykora volt. A sofőrök több hónapra indultak el, és soha nem tudták, mikor térnek haza. Az Irán felé vezető út Törökország hegyei között nagyon hosszú volt. Minden évben több száz európai sofőr hunyt el balesetben vagy a hideg miatt – magyarázta Barutel.
RPA, fotó: Claude Barutel
A fotós első útja Maurice Gigante-vel több mint 3 hónapig tartott. Soha többé nem találkozott vele, bár próbáltam megtalálni.
Ma már több mint 60 éves vagyok, de továbbra folytatom az utamat. A kaland élménye Európában már eltűnt, de más kontinenseken még jelen van. Egy ausztráliai sofőr vagy Kanadai erdők sofőrje továbbra is inspirál engem ”- mondta Claude.
A francia fotós további képeit megtalálhatja a honlapján.
Borneo, fotó: Claude Barutel