Választásnál Tisztelt Polgárok, választ után csűrhe banda – ezek lennénk mi, akik kimerészkedünk az utakra, a Tisztelt Urak szemében. Mi, akik vagy munkából adódóan, vagy csak úgy, el akarunk jutni innen oda, onnan ide.
És ahogy szép nyugodtan sodródsz a forgalommal, feltűnik egy kék villogós karaván, és arra kényszeríti az autóst, hogy húzódjon le, vagyis takarodjon az útból, mert az igen fontos személynek, nincs ideje pöcsölni a halandók között. A minisztereinknek olyan fontos az autóban való gyors közlekedés, hogy ezért még a halandó autósokat is képesek letolni az útakról. Nem foglalkoznak azzal, hogy nekünk is ugyanolyan jogunk van autózni ott, és akkor. Egy a lényeg, az igen tisztelt „úr „, elsőbbséget élvez minden áron…,
mert ő már király lett..
..egy akkora országban, mint máshol egy város.
Teszem hozzá, ennek a pici országnak méretéhez képest, elég lenne egy polgármester is.
Mi lehet olyan fontos, és annyira sürgős egy ilyen Istentől felvitt dolgú embernek, amiért nagyívben tesz az alattvalókra?! Mi lehet olyan sürgős, amiért akár az árokba is beletolnak?! Mi az a munka, ami fontosabb a miénknél? Mi az, ami miatt egy esetlegesen szimpatikus politikusból, egy pökhendi bunkó kiskirály lesz?!
És itt van a másik felsőbbrendű lény…, a felvezető és kísérő fekete audikat vezető válogatott suttyó parasztok, akik még élvezik is, hogy szarjankó királyuk parancsát teljesítik. Mintha ők se tartoznának hozzánk, állampolgárokhoz.
Ők mások.
Ugyanúgy kifordulnak magukból, mint a hátsó ülésen terpeszkedő, csupa nagybetűs miniszterek.
Jó lenne eljutni egyszer oda, hogy ha már megválasztottak egy embert miniszternek, akkor az úgy is viselkedjen, amit maga a szó is jelent: szolga, segéd. Tehát ő szolgáljon minket, és ne mi őt, a csűrhéjével együtt.
(Az írás pártfüggetlen. Ez egy globális, parlamenti betegség)
Itt olcsó minden, ha erre vinne utad, ugorj be ide:
Fotó: Kovács Tamás/ MTI