Fotó: Trans.iNFO

Ezek idegesítik a teherautó-vezetőket a legjobban a munkájukban

Késedelem a lerakodáskor, hosszas várakozás az üzem területére való behajtásra, probléma a parkolóhely, vagy a vizesblokk megtalálásával – ezek a legnagyobb dolgok, amire a teherautó-vezetők panaszkodnak. Bár a munkájuk szabályait az országos és uniós szabályok egyértelműen rögzítik, hiányzik a „raktárhelységekre vonatkozó munkabiztonsági- és higiéniai viszonyok komplex szabályozása”. Ez pedig valamennyiünkön megbosszulhatja magát.

A cikk olvasási ideje 4 perc

A „Truckers Life” alapítvány úgy döntött, hogy megvizsgálja a járművezetők véleményét a szakmájukról és azokat a problémákat, amelyekkel küzdenek. Az eredmény a „tisztasági és parkolási körülmények diagnózisa a logisztikai bázisokon Lengyelországban és Európában” című jelentés.

Megkérték tehát a járművezetőket, hogy értékeljék az általuk kiválasztott logisztikai bázisokat a legfontosabb szükségletek és hiányosságok alapján a tisztasági és parkolási viszonyok tekintetében. A kamionosok nem csak Lengyelországban, hanem a Németországban, Hollandiában, Franciaországban vagy Spanyolországban található helyeket is kiválasztották.

A fuvarozásban dolgozók által felsorolt fájdalmas pontok listája nem rövid. A leginkább problémásnak többek között az alábbiakat jelölték meg: a fel/lerakodási időre vonatkozó megállapodások be nem tartása, hosszú várakozás még csak az üzem területére való behajtás előtt, késedelmes felrakodásról való értesítés, elhúzódó parkolóhely-keresés, nehézség az objektum személyzetével való kommunikációban és a megfelelő tisztálkodási lehetőség hiánya.

Vizsgáljuk csak meg újra a legbeszédesebb számok egy részét: a megkérdezettek majdnem 37%-a azt állította, hogy a lerakodásra több, mint 3 órát várt. Ugyanennyit várt felrakodásra a járművezetőknek már 42%-a. Sőt, mi több, a kutatás során a válaszadók azt bizonygatták, hogy az ügyintézésre való várakozás a logisztikai központban néha tizenegynéhány órát is tart.

A járművezetők kritikával illették a parkolóhelyek alacsony elérhetőségét – közel a felük az általuk választott logisztikai központ esetében erre a tényezőre adta a legkevesebb pontot (1 és 2). A vizesblokkhoz való hozzáférés nem biztosított a szakma gyakorlóinak több, mint fele számára (56,5%).

A kényelmi szolgáltatásokra rákérdezve, hogy melyeknek a hiánya a legérzékenyebb számukra, a zuhanyzót (53,5%), a mellékhelyiségeket (41,3%), a szemeteseket (19,6%), és a boltokat (15,9%) és a gyorsétkezdéket (13,1%) emelték ki.

Itt érdemes azt is kiemelni, hogy a járművezetők nem panaszkodtak a fel- és lerakodási helyek biztonsági szabályozásaira. A túlnyomó többségük belátta, hogy érdemes sisakot, láthatósági mellényt és megfelelő cipőt viselni, és hasonlóan meg sem említették az engedélyezett sebesség túllépését vagy a tiltott helyen való közlekedést.

A „Diagnózisból…” kiderül, hogy a biztonsággal kapcsolatosan a járművezetők leginkább az alábbiakat emelik ki:

  • Nem látható, lekopott útburkolati jelek,
  • A behajtó kapuk és várakozási helyek elégtelen jelölése a céges járműveknek szánt parkolókban a logisztikai központokban,
  • A magasságjelölések hiánya,
  • Nehezen olvasható térképek,
  • Rossz minőségű jelzések (köztük a nem tiszta, lekopott jelzések is).

„Embertelen bánásmód”

A riport következtetései összecsengenek azokkal a véleményekkel, amelyeket pl. a járművezetőket tömörítő szakszervezetek fogalmaznak meg. Példa lehet a Plataforma Nacional Defensa Sector del Transporte szervezet, amely a munkakörülmények javításáért küzdve annak idején felszólította a tagjait a spanyolországi Algecircas kikötőjének bojkottjára, mivel ott az ágazat képviselőivel szemben „embertelen bánásmódot engednek meg maguknak”.

A járművezetőkkel való “embertelen és elfogadhatatlan” bánásmódot veti a szemére a fel- és lerakodást végző logisztikai központoknak a német Szövetségi Áruszállítási, Logisztikai és Újrahasznosítási Egyesület. Kritika érte többek között azt, hogy nem engedik be a kamionosokat a vizesblokkba és a szociális helyiségekbe. Innen is ered felszólítás a törvény megváltoztatására, amely hozzáférést biztosítana a fenti objektumokhoz a külső dolgozók számára is.

A „Diagnózis…” szerzői megállapítják, hogy a járművezető hivatásának gyakorlására vonatkozó szabályok betartása, amelyet az országos és uniós munka- és pihenő időre vonatkozó törvények rögzítenek, kötelező.

Eközben paradox módon „egyik fenti említett jogi aktusban nincs olyan előírás, amelynek célja lenne a hivatásos járművezetők védelme és számukra a biztonságos munkakörülmények biztosítása az áruk fel- és lerakodásának helyén a logisztikai központokban”.

A riportban tehát nem csak a jog megváltoztatására szólítottak fel, de a szociális helyiségek és vizesblokkok előkészítésére is a járművezetők számára. Bemutattak néhány megoldást is, amely inspirációt jelenthet a logisztikai központok és parkolók kezelői számára.

Címke