Valami érdekes híre van? Szóljon nekünk!

Nils Wahl osztrák szóvivő azt javasolta, hogy az Európai Bíróság utasítsa el az Ausztria által Németország ellen benyújtott vádat. Arról a vádról van szó, amelyet az osztrákok nyújtottak be az új német útdíj ellen, amely az autópályák használatáért lenne kiszabva. A szóvivő véleménye nem kötelező érvényű az Európai Bíróság számára, de más esetek kapcsán volt már rá példa, hogy a bírák osztották a szóvivő álláspontját. Amennyiben így lesz, a 3,5 tonnánál kisebb tömegű járművek tulajdonosai fizetni fognak a német autópályákért.

Az ügy a 2015-ös német törvényre vonatkozik, amely a szövetségi utak (különösen az autópályák) használatáért díjbeszedést írna elő a 3,5 tonnánál kisebb tömegű járművek számára – úgynevezett „infrastrukturális díj” formájában. A Németországban bejegyzett járművek esetében a díjat a jármű tulajdonosának előre kell befizetnie (éves matrica). A járművek esetében azonban a használat megkezdésekor kell leróni az útdíjat (tíz napos, két hónapos vagy éves matrica).

Ausztria úgy látta, hogy az infrastrukturális díj megállapításával Németország egy sor uniós előírást sért meg. Az osztrákok véleménye szerint azzal, hogy az infrastrukturális díj, és a németországi tulajdonosok számára való adóengedmény következtében a külföldi járművek vezetőire lenne kiszabva a díj. Ez pedig Bécs véleménye szerint közvetett diszkriminációt jelente államhoz való tartozás alapján.

Alaptalan a panasz a német autópályák díja miatt?

A fő szóvivő azonban megállapította, hogy Ausztria érvei az államhoz való tartozás szerinti diszkriminációra vonatkozóan nem állják meg a helyüket. Véleménye szerint a németek teljesen jogosan indulhatnak ki abból, hogy az autópályahálózat költségeit, amelyeket eddig főleg az ő adófizetőik álltak,  egyenlően kell elosztani az összes úthasználó között, így a külföldi járművek vezetői között is.

Másrészt amennyiben a német járművek tulajdonosainak is infrastrukturális díjat kellene fizetniük, és még a gépjárműadót is (olyan adó, amelyet a német járműtulajdonosok fizetnének – a szerk.) akkor aránytalan mennyiségű adót kellene fizetniük.

Nils Wahl kitért a vádban szereplő áruk és szolgáltatások szabad áramlására vonatkozó kitételre is. Ebben a kérdésben a fő szóvivő azon a véleményen van, hogy Ausztria semmilyen bizonyítékot nem mutatott be arra vonatkozóan, hogy milyen kihatással lenne az infrastrukturális díj az esetleges nemzetközi kereskedelemre. Az áramlásra gyakorolt hatás bizonytalannak, vagy maximum közvetettnek tűnik.

Amennyiben azonban az uniós szállítmányozásra vonatkozó döntésekről, konkrétan a felfüggesztő záradékról van szó, amely megtiltja a tagállamoknak, hogy kevésbé kedvező előírásokat szabjanak ki a szállítmányozókkal szemben más tagállamokból – a fő szóvivő kétli, hogy ez a záradék még mindig alkalmazásban van. És még ha lenne is, Ausztria nem volt képes sem elmagyarázni, sem bizonyítani, hogy egy eszköz, amely kizárólag 3,5 tonnánál kisebb tömegű járműveket érint, hogyan lehetne tényleges hatással a külföldi szállítmányozókra.

Összefoglalva, a fő szóvivő kimutatta, hogy a német infrastrukturális díj összhangban van az Unió szállítmányozási politikájának széles körben elfogadott két szabályával: a szállítmányozási infrastruktúra használati költségeinek a „felhasználó fizet”, és a „szennyező fizet” szabályokra kell támaszkodnia.

Fotó: Bartosz Wawryszuk

hozzászólások

comments0 megjegyzés
thumbnail
Ha szeretné beállítani az értesítéseket, lépjen be a profiljába