A Transport Logistyka Polska szövetség jogi szakvélemény elkészítésének kezdeményezésével állt elő a Mobilitási Csomaggal kapcsolatban. A kész dokumentumot be akarja mutatni a lengyel hatóságoknak, hogy felhasználva feljelentést tehessenek az Európai Unió Bíróságán. A szállítmányozók képviselői arról győzködnek, hogy így sikerülhet blokkolni azokat az előírásokat, amelyek megsértik az alapvető elveket, amelyek mentén a Közösség szerveződött.
Maciej Wroński, a TLP elnöke beismeri, hogy a szállítmányozóknak először is várnia kell a Mobilitási Csomagban foglalt szabályozások végleges formájára.
– Az, hogy az EU Tanácsa kidolgozta az általános megközelítést, még nem jelenti, hogy már ez lenne a jog. Előttünk áll még a szavazás az Európai Parlamentben, tehát nem tervezzük még letenni a fegyvert. A tárgyalások az európai parlamenti képviselőkkel és a meggyőzésük konkrét megoldásokkal kapcsolatban, valamint az egyes ötletek következményeinek bemutatása még mindig szükséges. Azonban ha az előírásokat elfogadják és kihirdetik, akkor fel lehet majd lépni ellenük – magyarázza.
Ahogy elismeri, a TLP jelen pillanatban a jövő évi költségvetését készíti elő, és számol azzal, hogy egyes tevékenységek kárára eszközöket különítsen el szakemberek számára, akik képesek lennének elkészíteni a megfelelő jogi szakvéleményt.
– Hogyha kiderül, hogy nem leszünk képesek magunk finanszírozni a szakvéleményt, akkor együttműködésért fogunk fordulni más alanyokhoz ezen a területen – teszi hozzá az elnök.
Az ő milliárdjaik, a mi millióink
Milyen alanyokról van szó? Mindenek előtt más szállítmányozókról.
– Sajnáljuk, hogy néha magunkra maradunk a szállítmányozásért folytatott harcban. Két éve tudjuk, hogy azok a megállapítások, amelyek most Brüsszelben forognak, alapvető jelentőségűek lesznek az ágazat számára. Hogy szükség van lobbira az ügyünkben – konferenciákra, szakvéleményekre, találkozókra politikusok részvételével. Sajnos Lengyelországban a szállítmányozók kis százaléka, akik pedig Európa szállítmányozási piacának ¼-t szolgálják ki, vett részt az ügyben – teszi hozzá.
És hozzáteszi azt is, hogy a lobbi erejével, amely pedig nincs ingyen, kezdettől fogva tisztában voltak a „nyugati konkurensek és a politikai vitában szereplő ellenfelek”. Csak tavaly a brüsszeli lobbira 1,7 milliárd eurót költöttek. Lengyelország ezzel szemben – éppen csak 17 milliót.
“A panasznak van létjogosultsága”
A szövetség becslése szerint a jogi szakvélemény több tíz, vagy akár több százezer zlotyba (többször 750.000-7.500.000 forint) fog kerülni. Maciej Wrońskinak nincs kétsége afelől, hogy a lengyel kormány fel fogja használni, hogy bepanaszolja az előírásokat a Bíróságon. Amennyiben azonban kiderülne, hogy a kormányt nem fogja érdekelni, akkor más szövetséges országok szervezetein keresztül, mint például Magyarország, Horvátország, Románia, Bulgária vagy Szlovénia kormányainak eljuttatni.
– Sajnos nekünk nincsen perlegitimációnk, hogy önállóan pereljük be a megszavazott előírásokat. Ezt csak egy tagállam kormánya teheti meg – magyarázza.
Arról is próbál meggyőzni, hogy van létjogosultsága egy ilyen panasznak, mivel a Mobilitási Csomagban szereplő több rendelkezés is megsérti az alapvető szerződéses szabályokat, amelyeket gazdasági pillérnek is neveznek (a személyek , áruk, szolgáltatások, vállalkozás és tőke szabad áramlásáról van szó).
2017-ben az Unióban megszavaztak még egy pillért – a szociális jogok pillérét, amelynek védelmére hivatkoznak egyes európai parlamenti képviselők, akik a korlátozó megoldások hívei. A TLP vezetője elismeri, hogy előfordulhat olyan helyzet, amikor egyes területeken a két pillér egymással szemben áll. A Mobilitási Csomag esetében azonban mindkét pillérrel kapcsolatos szabályok sérülnek.
– A javasolt megoldások jelentős mértékben korlátozzák az áru- és szolgáltatáscsere szabadságát. Sőt, mi több, egyáltalán nem védik a szociális jogokat, mert különbséget tesz a járművezetők között annak függvényében, hogy melyik irányban végzik a dolgukat, és hogy milyen munkát végeznek. Azt mondják, hogy a járművezetők szociális körülményein javítanak, de egyeseket kivesznek a kiküldetési előírások alól, másokat pedig nem – teszi hozzá.
– Miért csinálják ezt? Egyszerű. A valóságban a cél nem a munkavállalók jogairól való gondoskodás, hanem a belföldi szolgáltatási piacok brutális védelme – foglalja össze.
Fotó: Pixabay