Az Európai Parlament és a Tanács által elfogadott (EU) 2026/2108 rendelet új Uniós Vámkódexet és uniós vámhatóságot hoz létre. A reform egyik központi eleme az uniós vámadatközpont: egy közös adatkezelési környezet, amelyben a vámhatóságok hozzáférhetnek az árukra és azok mozgására vonatkozó információkhoz. Az új uniós hatóság uniós szinten támogatja majd a kockázatkezelést, miközben az ellenőrzéseket és az egyéb vámfeladatokat továbbra is a nemzeti hatóságok végzik. A reform fokozatosan lép életbe, az adatközpont kötelező használata pedig valamennyi vállalkozás számára 2034. március 1-jétől kezdődik.
A közúti fuvarozás, a szállítmányozás és a logisztika szempontjából az egyik legfontosabb változás, hogy a vámkezelés többé nem egyetlen, a vámáru-nyilatkozat benyújtásával lezáruló eseményként kezelendő. A szükséges adatokat a vámhatóságok már korábban, az ellátási lánc egy korábbi pontján megkaphatják. Bizonyos esetekben az információkat már akkor továbbítani kell, amikor azok rendelkezésre állnak – még azelőtt, hogy az árut fizikailag bemutatnák.
Ez nagyobb felelősséget ró a logisztikai lánc valamennyi szereplőjére az adatok teljes láncon átívelő kezelésében. A küldemény adatai az eladótól, az importőrtől és a szállítmányozótól a fuvarozón, majd a vámképviselőn keresztül is eljuthatnak a hatóságokhoz. Az egyes szereplők kötelezettségeit az határozza meg, hogy milyen szerepet töltenek be az új Uniós Vámkódex alapján. Ezért a vámformalitások elvégzése mellett ugyanilyen fontos lesz annak nyomon követése is, hogy honnan származik az adat, pontos-e, mikor továbbították, ellenőrizhető-e, illetve ki felel a frissítéséért vagy kiegészítéséért.
A fuvarozó nem vámügynök – de meghatározott feladatai vannak
Egy közúti fuvarozó általában nem határozza meg a küldemény vámtarifaszámát vagy vámértékét. Az új Uniós Vámkódex mégis más megvilágításba helyezi a fuvarozó szerepét, amikor az áru belép az Európai Unió vámterületére.
Az (EU) 2026/2108 rendelet 5. cikkének 33. pontja szerint fuvarozónak minősül az a szervezet, amely az áru beléptetésével összefüggésben az árut az EU területére behozza, vagy felelősséget vállal annak az uniós vámterületre történő szállításáért. A fuvarozó feladata tehát túlmutat az áru fizikai mozgatásán. Az új kódex 97. cikke alapján a fuvarozónak előzetes áruadatokat kell benyújtania vagy hozzáférhetővé tennie a vámhatóságok számára. Ezek között szerepelhetnek a küldeményre, a feladóra, a címzettre, az árura, a vámtarifális besorolásra, az értékre, az útvonalra és a szállítóeszközre vonatkozó információk.
Mindez nem jelenti azt, hogy a fuvarozónak kell meghatároznia az áru minden egyes jellemzőjét. Az új rendszer abból indul ki, hogy az ellátási lánc szereplői megosztják egymással az információkat. Ha bizonyos adatokat az importőr már korábban megadott, a fuvarozónak saját adatait ezekhez a már rendelkezésre álló információkhoz kell kapcsolnia.
A fuvarozónak az áru megérkezésekor is vannak kötelezettségei. Az új kódex 101. cikke szerint értesítenie kell az illetékes vámhatóságot a szállítóeszköz és az áru megérkezéséről, valamint össze kell kapcsolnia az érkezési értesítést a korábban benyújtott áruadatokkal. Gyakorlati szempontból különösen fontos, hogy ha az előzetes áruadatok benyújtása kötelező volt, az árut főszabály szerint nem lehet kirakodni az uniós vámterületen, amíg ezeket az információkat nem továbbították a vámhatóságnak, illetve nem tették hozzáférhetővé számára. Ez alól a 101. cikkben meghatározott kivételek érvényesülnek.
A fuvarozó így aktív szereplővé válik a vámeljárásban. Általában nem ő határozza meg az áru kereskedelmi adatait, viszont felelős a hatáskörébe tartozó információk továbbításáért, valamint az áru beléptetéséhez és érkezéséhez kapcsolódó feladatok megfelelő teljesítéséért.
Tegyük fel, hogy egy EU-n kívüli országból Lengyelországba tartó küldeményről van szó. A szállítmányozó az ügyféltől azt az információt kapja, hogy a rakomány 18 raklapból áll, és ezt az adatot továbbítja. Indulás előtt azonban 20 raklap kerül a járműre, a változásról pedig csak a sofőrt értesítik. A határnál így eltérés mutatkozik a fuvarokmányok, a vámhatósághoz korábban eljuttatott adatok és a tényleges rakomány között.
Az eltérés oka lehet a feladó pontatlan tájékoztatása, a szállítmányozó hibája vagy az, hogy a módosítást nem továbbították időben. A vámhatóság számára azonban elsőként maga az ellentmondás a lényeges. A küldemény csak akkor haladhat tovább az alkalmazandó eljárás szerint, ha a különbséget tisztázták.
A reform egyik kézzelfogható következménye, hogy a fuvarozó vagy logisztikai vállalkozás belső eljárásainak ki kell térniük arra, milyen információkat kapott a vállalat, kitől származtak az adatok, mikor vette át azokat, mit továbbított saját feladatkörében, és hogyan járt el, amikor tudomást szerzett az adatok változásáról vagy pontatlanságáról. Ez nem jelenti azt, hogy a vállalkozásnak minden egyes árutulajdonságot önállóan meg kell vizsgálnia, vagy minden adatot külön ellenőriznie kellene. Azt viszont igen, hogy megfelelően kezelnie és nyomon követnie kell azokat az információkat, amelyekre saját kötelezettségeinek teljesítése során támaszkodik.
Ki felel a vámtartozásért?
A hibás áruadat önmagában még nem teszi a fuvarozót vagy a szállítmányozót a vámtartozás kötelezettjévé. Külön kell választani az áru szállításához és az információk továbbításához kapcsolódó feladatokat attól a kötelezettségtől, amely a vámok megfizetésére vonatkozik. A válasz mindig az adott vállalkozás konkrét szerepétől és a felelősség jogalapjától függ.
A kódex 33. cikke külön szabályokat állapít meg a közvetett vámképviselőre, vagyis arra a félre, amely saját nevében, de az importőr vagy az exportőr javára jár el. Ha a képviselt fél az EU-ban letelepedett, a közvetett vámképviselő vele együtt, egyetemlegesen felel a 27. cikk (2) bekezdésében, illetve – az adott helyzettől függően – a 28. cikk (1) bekezdésében meghatározott kötelezettségekért. Ha a képviselt fél nem az EU-ban letelepedett, a közvetett vámképviselőt e rendelkezések alkalmazásában importőrnek vagy exportőrnek kell tekinteni.
Főszabály szerint az a fuvarozó vagy szállítmányozó, amely nem vámképviselőként jár el, pusztán az áru szállítása vagy az áruadatok továbbítása miatt nem válik a vámtartozás kötelezettjévé. Egy önálló vámjogi rendelkezés azonban az adott körülmények között mégis a vámtartozás kötelezettjévé teheti, ha ez a szabály kifejezetten így rendelkezik. Az egyetemleges felelősség azt jelenti, hogy a hatóság a teljes összeget bármelyik kötelezettől behajthatja; az egyik fél által megfizetett összeg erejéig a többi kötelezett is mentesül. A Polgári Törvénykönyv 366. és 376. cikke részletezi ennek a mechanizmusnak a működését, illetve azt is, hogyan rendezhetik egymás között az elszámolást a társkötelezettek. Az adózás rendjéről szóló törvény 91. cikke önmagában nem teremt jogalapot arra, hogy a vámtartozást a fuvarozóra vagy a szállítmányozóra terheljék.
A logisztikai és fuvarozó cégeknek ezért azt kell elsőként tisztázniuk, hogy kizárólag szállítást végeznek vagy szerveznek, esetleg vámképviselői szerepet is vállalnak. Utóbbi esetben azt is egyértelműen meg kell határozni, hogy közvetlen vagy közvetett vámképviseletről van-e szó. A szerződés szabályozhatja, hogy a hibás adatok miatt felmerülő várakozási idő, késedelem vagy kár költségeit melyik fél viseli. A szerződés azonban nem írhatja felül, hogy a vámjog alapján ki felel a vámhatósággal szemben.
Mit kell megváltoztatniuk a logisztikai cégeknek?
A felkészülést nem feltétlenül egy új informatikai rendszer bevezetésével kell kezdeni. Az első lépés az információáramlás átláthatóvá és ellenőrizhetővé tétele:
- Azonosítsák az adatok forrását az áruval, a darabszámmal, a tömeggel, az útvonallal és az ügylet résztvevőivel kapcsolatban.
- Jelöljék ki a frissítések felelősét arra az esetre, ha változik a rakomány, a jármű, az útvonal vagy a kézbesítés helye.
- Indulás előtt vessék össze az adatokat a fuvarokmányokkal és – amennyiben hozzáférnek – a vámkezeléshez használt információkkal.
- Vezessenek ellenőrzési nyomvonalat az eredeti adatról, a javításról, annak beérkezési időpontjáról és arról, hogy a módosítást továbbították-e az illetékes személynek.
- Különítsék el a szállítási, szállítmányozási és vámképviseleti szolgáltatásokat a szerződésekben, és pontosan határozzák meg a meghatalmazás terjedelmét, ha a vállalkozás vámügyi szolgáltatást is nyújt.
Az új kódex tehát nem jelenti azt, hogy a fuvarozónak minden pontatlan küldeményadat miatt vámot kellene fizetnie. Azt viszont igen, hogy az áruadatok szerepe az egész ellátási láncban felértékelődik, és minden résztvevőnek felelnie kell az általa továbbított információkért, valamint a rá ruházott feladatok teljesítéséért. A fuvarozóknak és a szállítmányozóknak ezért pontosan meg kell határozniuk, mely adatok tartoznak a felelősségi körükbe, az eltérések észlelésekor gyorsan kell reagálniuk, és képesnek kell lenniük bemutatni, milyen információkat kaptak, illetve mit tettek akkor, amikor ellentmondás merült fel vagy a vámhatóság kérdéseket tett fel.
Dr. Izabella Tymińska, vám-, vámjogi és külkereskedelmi szakértő. Vámjogi kérdésekben, az áruk és szolgáltatások importjával és exportjával, valamint a nemzetközi szerződések pénzügyi és gazdasági elemzésével kapcsolatban nyújt tanácsot. Szakterületei közé tartozik a legösszetettebb és legszokatlanabb ügyek kezelése. Korábban hosszú éveken át dolgozott a vámhatóságnál, később pedig több logisztikai és szállítmányozó vállalkozásnál töltött be vezetői tisztséget, köztük igazgatósági pozíciót is. Előadóként oktat a Varsói Hadtudományi Egyetem Menedzsment és Vezetés Karának Logisztikai Intézetében. Oktatott továbbá a varsói ALMAMER Egyetemen, a Vám- és Logisztikai Egyetemen, valamint a Műszaki és Kereskedelmi Egyetemen. Közgazdasági, logisztikai, a nemzetközi kapcsolatok, a menedzsment és a védelmi gazdaságtan területén szerzett végzettséggel rendelkezik.
