Az új K9 járműcsalád gyártásának kezdete a Tofaş bursai üzemében. / Forrás: OiB

A Stellantis növeli a buszgyártást Törökországban. Kevesebb import, változások a logisztikában

A cikk olvasási ideje 4 perc

A Stellantis és a Tofaş megkezdte egy új könnyű haszongépjármű-család gyártását bursai üzemében. A K9-program évi 100 ezer jármű gyártására alkalmas kapacitást hozhat létre, és jelentősen csökkentheti a Türkiyébe irányuló készjárművek behozatalát. A beruházás nemcsak a török piac ellátását, hanem az alkatrész- és járműlogisztika európai fuvarútvonalait is átrendezheti.

A szöveget, amit ön most olvas, géppel fordították, ami bizonyos pontatlanságokkal járhat. Köszönjük megértését.

Türkiye autóipara évtizedek óta szorosan kapcsolódik az európai gyártók és beszállítók hálózatához. A november eleji üzemlátogatáson a trans.iNFO közelebbről is megismerhette, hogyan működik ez az ipari hálózat, és milyen hatással lehet rá a most elindított beruházás.

A Tofaş a Stellantis és a törökországi Koç Holding közös vállalata. A bursai gyár a Stellantis nemzetközi termelési hálózatának része, és a csoport több márkájának gyárt járműveket.

A Tofaş képviselője a járműgyártás folyamatát ismerteti az újságírókkal az üzemlátogatáson. / Fotó: OiB

A K9-program sorozatgyártása 2026. október 26-án kezdődött Bursában. A program könnyű haszongépjárműveket, valamint a Fiat Doblò, az Opel Combo, a Citroën Berlingo, a Peugeot Partner és a Peugeot Rifter személyautó-változatait foglalja magában.

A vállalat tájékoztatása szerint a fejlesztésbe mintegy 300 millió dollárt fektettek. Az új gyártósorok várható éves kapacitása eléri a 100 ezer járművet.

A teljes bursai üzem évente mintegy 500 ezer jármű gyártására alkalmas.

A helyi gyártás évente akár 90 ezer importált járművet válthat ki

Logisztikai szempontból az a legfontosabb kérdés, hogyan változtatja meg az új kapacitás a török piac ellátását.

Ahmet Taşangil, a Tofaş pénzügyi igazgatója a november 6-i befektetői konferencián elmondta, hogy jelenleg évente 80–90 ezer K9-családba tartozó járművet importálnak Türkiyébe. A bursai termelés felfutásával ez a mennyiség 2027-től várhatóan jelentősen csökkenhet.

Ennek következtében átrendeződhet a kész járművek logisztikája. A korábban külföldi üzemekből Türkiyébe szállított furgonok egyre nagyobb hányada készülhet helyben.

A bursai gyár működéséhez ugyanakkor továbbra is folyamatos alkatrész- és alapanyag-ellátásra lesz szükség. A vállalat szerint a K9-programban csaknem 100 helyi beszállító működik közre, a projekt célja pedig hozzávetőleg 50 százalékos lokalizációs arány elérése.

A jelenleg elérhető információk alapján még nem állapítható meg, milyen új nemzetközi alkatrészáramlások alakulhatnak ki, illetve mely meglévő fuvarútvonalak veszíthetnek a jelentőségükből. A beruházás teljes logisztikai hatása ezért egyelőre nem számszerűsíthető.

Az új gyártás elsősorban a török piac kiszolgálását célozza. A Tofaş közlése szerint a tervezett K9-termelés mintegy 20 százalékát szánják exportra. A járművek többségét belföldi ügyfelek számára készítik.

Bursából már most is szállítanak furgonokat az európai piacokra

A K9-program a Tofaş jelenlegi könnyű haszongépjármű-gyártására épül.

A bursai üzem jelenleg a Fiat Scudo, az Opel Vivaro, a Citroën Jumpy és a Peugeot Expert családjába tartozó modelleket is gyártja.

Tofaş factory in Bursa

Belső kép a török iparvárosban, Bursában működő Tofaş gyártóüzeméből. / Fotó: Sabina Kol

Ezek a modellek elsősorban a nemzetközi piacokra készülnek, az exportcélpontok között pedig több európai ország is szerepel.

A bursai bővítés két párhuzamos folyamatra is rávilágít. A Stellantis a törökországi üzemet nemzetközi piacokra szánt járművek gyártására használja, miközben az új kapacitás mérsékelheti Türkiye importált furgonoktól való függőségét.

Az ilyen gyártási döntések a szállítmányozók, a beszállítók és a járműlogisztikai szolgáltatók számára is fontosak. Ha egy gyártó valamelyik modell termelését másik telephelyre helyezi át, vagy új üzemben növeli a kapacitást, az nemcsak a kész járművek útvonalait érinti.

A beérkező alkatrész- és alapanyag-szállításokat is az új gyártási struktúrához kell igazítani.

Az egyes fuvarútvonalak jelentősége attól függően nőhet vagy csökkenhet, hogy honnan érkeznek az alkatrészek, mekkora lesz a tényleges termelési volumen, és mely piacokra szánják a kész járműveket.

A Tofaş példája azt mutatja, hogy az autóipari gyártóhelyek kijelölése milyen szorosan kapcsolódik a nemzetközi ellátási láncok megszervezéséhez.

Címke:

További olvasmányok