A forgatókönyv egyszerű volt, mégis működött. Az elkövetők az Innsbruck-Land térségében működő osztrák szállítmányozó-fuvarozó vállalkozásnál jelentkeztek, és úgy mutatkoztak be, mintha teljesen szabályos, létező piaci szereplők lennének. Végül két nyersanyag-szállítást kaptak. A rakományt Olaszországban felvették, a németországi címzetthez viszont már nem érkezett meg.
Papíron minden rendben volt
Az osztrák hatóságok szerint a csalók tudatosan építettek arra a rutinszerű bizalomra, amely a fuvarozó cégek között sokszor kialakul. A rakomány eltűnéséig a kapcsolat teljesen hétköznapi, üzleti együttműködésnek tűnt.
A valóságban azonban nem valódi fuvarozó végezte a feladatot. A partnerellenőrzés hiányosságai miatt a rakományt ki lehetett emelni a logisztikai láncból – úgy, hogy a visszaszerzésre gyakorlatilag nem maradt reális esély. A kár egy öt számjegyű összeg euróban.
A felelősség a fuvarozónál is landolhat
Különösen fontos tanulság, hogy a pénzügyi következmények nem feltétlenül ott állnak meg, ahol a csalás történt: a teher akár annál a cégnél is jelentkezhet, amely eredetileg alvállalkozóként továbbadta a megbízást.Vagyis még akkor is előfordulhat felelősségre vonás, ha a fuvarozó maga nem vett részt a csalásban – elég, ha egy nem kellően ellenőrzött alvállalkozó került be a folyamatba.
Az alapos ellenőrzés ma már nem „extra”
A tiroli eset szakértők szerint egy szélesebb problémára világít rá: a szállítmányozásban és a fuvarozásban egyre több a megtévesztés és a tudatosan felépített visszaélés a teljes ellátási láncban.
Karol Wojtowski, a Pactus.eu követeléskezelési területének vezetője szerint ezért a partnerátvilágításnak sokkal szigorúbbnak kell lennie, és több olyan tipikus jel is van, amelynél azonnal meg kell állni és újra ellenőrizni mindent.
A tiroli példát látva ki kell mondani: a fuvarozási csalás már nem néhány elszigetelt „eset”. Szervezett bűnözői csoportoknál ez mára kifinomult üzleti modellel működik – jegyzi meg Karol Wojtowski.
A szakértő szerint az alábbi figyelmeztető jeleknek minden fuvarszervező és fuvarozó ellenőrzőlistáján ott kell lenniük:
Az első számú kockázat az e-mail domain „játéka”. Ez a leggyakoribb belépési pont. A csalók olyan domainneveket hoznak létre, amelyek nagyon hasonlítanak a valódi cégére (például a @cegnev.at helyett @cegnev-gmbh.com-ról írnak). Ha a kapcsolattartói e-mail nem egyezik pontosan azzal, ami a vállalat hivatalos oldalán vagy a VIES-nyilvántartásban szerepel, az a legmagasabb szintű riasztás – hangsúlyozza Wojtowski.
Hozzáteszi: gyanús lehet az is, ha egy ellenőrzés során egy fuvarbörze-fiók „friss”, vagy korábban hosszú ideig inaktív volt.
Ha egy olyan cég hirtelen újra megjelenik járműajánlatokkal, amely évek óta nem volt aktív, vagy ha a profil csak néhány hete jött létre, az arra utalhat, hogy ellopott identitással vagy stróman jellegű vállalkozással állunk szemben – emeli ki.
További jel lehet a sürgetés, különösen akkor, ha közben nincs valódi egyeztetés.
A csalók ritkán alkudoznak a fuvardíjon. Szinte bármilyen összeget elfogadnak – a lényeg, hogy gyorsan megkapják a megbízást és a rakodási információkat. Ha a másik fél azonnali visszaigazolást erőltet, és közben nem tesz fel szakmai kérdéseket, az intő jel – figyelmeztet a szakértő.
Wojtowski szerint a biztosítási dokumentumoknál is különösen résen kell lenni, mert a csalók anyagaiban gyakoriak az ellentmondások.
Ma már nem elég egy CMR-felelősségbiztosításról küldött szkennelt másolat. Alapnak kell lennie, hogy telefonon visszaellenőrizzük a biztosítónál: be van-e fizetve a díj, és valódi-e a kötvény. Az elkövetők gyakran grafikai programmal „ráírnak” új érvényességi dátumot – teszi hozzá.
Végül az egyik legkritikusabb vörös zászló a rakodásnál, az utolsó pillanatban bejelentett járműcsere.
Ez az utolsó pont, ahol még lehet reagálni. Ha a rámpához olyan jármű érkezik, amelynek rendszáma nem egyezik a megbízásban szereplő adatokkal, és a sofőr ezt „hirtelen meghibásodással” magyarázza, a rakományt nem szabad kiadni újabb, teljes körű kockázatkezelés nélkül – figyelmeztet Karol Wojtowski.
