Tűréshatár digitális tachográf használata esetén – Kérdeztek, én válaszolok 3. rész

A kérdés jogosnak tűnhet, de alapvetően a közúti közlekedésről és a közúti fuvarozással kapcsolatos szociális jogszabályok alkalmazása esetén nem találunk olyan normát, amely a szabálysértés súlyának értékelését teszi lehetővé a hatóság számára.

Hazai viszonylatban a közúti ellenőrzésről és bírságolásról számtalan mendemonda kering, de bárki tudna saját tapasztalata alapján jó, kevésbé jó vagy rossz szájízű példákat említeni, vagyis, hogyan folyik le egy ellenőrzés és mennyire szubjektív, mert nem mindegy, mely hatósággal, illetve azon belül is ellenőrrel találkozik a gépkocsivezető. Kollégáim és a saját gyakorlati tapasztalataim alapján azt kell hangsúlyoznom, hogy nem egységes az ellenőrzési és bírságolási rendszer, melynek egységesítésére vonatkozóan kormányrendelet rendelkezik. Ugyanakkor még sem készült el az egységes szabályozás. Jogász ismerősöm betekintése révén állíthatom, hogy az illetékes Nemzeti Közlekedési Hatóság és más társhatóságok részéről meg van a törekvés annak egységesítésére, de erre ugyancsak igaz az a jó magyar mondás, hogy Isten malmai lassan őrölnek. Hogy ez valaha is meg fog-e valósulni, arra szerintem nincs senki, aki választ tudna adni.

Ugyanakkor, jogász kollégákkal beszélgetve a témáról azt kell hangsúlyozzam, hogy a hatóságok eljárásukban kötelesek feltárni és mérlegelni adott szabálysértés tényeit, adatait, valamint a szabálytalanságok bekövetkezésének súlyosbító és enyhítő körülményeit. Továbbá, figyelembe kell venniük az Európai Bíróság a vezetési idő digitális menetíró készülékkel történő rögzítése olyan esetekben, amikor a járművezető gyakori vagy többszöri megállással járó fuvarozási műveletet végez tárgyában született 4. számú iránymutatását.

Az iránymutatás kimondja, hogy a digitális készülékeknél általában előfordulhat, hogy nagyobb menetidőt regisztrálnak. Ez a helyzet elsősorban a helyi fuvarozásoknál jelentkezhet (gyűjtő fuvarozás, „terítőjárat”), amelyben a hatóságok rugalmasabb elbírálást kell, hogy kövessenek. Lényege, hogy ilyen esetekben a szünetek közti vezetési időkből 1-1 percet le kell vonni, de ez – minden vezetéssel töltött 4,5 órában – 15 percnél nem lehet több. Természetesen, ahol a haladás folyamatos, ott ilyen korrekcióra nincs lehetőség, hiszen a jogszabály nem tiltja, hogy 4:15 óra folyamatos vezetést követően megszakítási időt tartsak.

A bírságolási gyakorlatban a szakmai okok mérlegelése során ezt a szabályt figyelembe kell venni, továbbá a bírságolási körülményekben minden esetben az adott gépjárművezetőnél vizsgálni kell, hogy a bírság kiszabására okot adó tevékenység vagy mulasztás rosszhiszeműen valósult-e meg, a hatóság félrevezetésének szándékossága megállapítható-e, nem veszélyeztette-e a közlekedés biztonságát. Azt sem nélkülözhetem kiemelni, hogy a szabálytalanságok súlyosságát a hatóság, illetve a nevében eljáró ellenőr mérlegelési jogkörében ítéli meg, amely megint csak a bírságolási eljárás szubjektív oldalát erősíti.

Hadd utaljak itt egy Alkotmánybírósági határozatra, amely kimondta a hatóságok mérlegelési jogköre közötti diszkrimináció tilalmát, hiszen az egy darabig fennállt. Magyarán, ez azt jelenti, hogy minden hatóságnak azonos eljárást kell lefolytatnia és azonos mérlegelési jogkörrel kell, hogy rendelkezzen. Ha viszont a szabályszegésben bármelyik nevesített feltétel teljesül, úgy nincs lehetősége a bírság kiszabásának mellőzésére. Minden más esetben az eljáró hatóság saját hatáskörében dönt a kiszabás alkalmazása vagy mellőzése mellett. Az eljáró hatóságnak viszont döntését a bírságolási határozatában részletesen indokolnia kell.

Úgy vélem, az a helyes, ha önkéntes jogkövető magatartással érjük el a jogi normák betartását és az ellenőrzések során nem kell magyarázkodni a gépkocsivezetőnek a szabálysértése okáról. Jogász ismerősökkel való beszélgetések alapján elmondhatom, hogy mindenkinek tisztában kell lennie azzal, miszerint jogalkotói szinten az a tendencia érvényesül, hogy a közúti árufuvarozáshoz, személyszállításhoz és a közúti közlekedéshez kapcsolódó egyes rendelkezések megsértése esetén kiszabható bírságok összege elrettentően magas legyen. Azonban az ilyen mértékű bírságok egyes vállalkozások vagy gépkocsivezetők esetében szinte megfizethetetlenek.

Azt sem kell taglalnom, hogy a napjainkban hatályba lépett szabálysértési eljárást érintő változások körében a helyszíni bírságok kötelező mértéke vagy a szabályszegések esetében kiszabható szankciók keményebb pénzbírságokat takarnak.