A legfontosabb megállapítások:
- A fuvarozó a 137 277,39 euró összértékű számlákból 96 382,84 eurónyi üzemanyagköltséget vitatott.
- A bíróság szerint a szerződés alapján a kártyák jogosulatlan használatának kockázata a bejelentésig a fuvarozót terhelte.
- A vállalat nem vezetett pontos nyilvántartást arról, hogy az egyes kártyák kinél vannak, és több kártyát a járművekben hagytak.
- A cég online felületen követhette volna a tranzakciókat, és le is tilthatta volna a gyanús kártyákat, a bíróság szerint azonban ezeket nem ellenőrizte kellő rendszerességgel.
Az ügyben egy holland fuvarozó olyan üzemanyagkártyákat használt, amelyeket kártyaszolgáltatók bocsátottak ki. A közzétett ítéletben a felek személyazonosságát nem tüntették fel.
A fuvarozó 2022-ben fedezte fel, hogy illetéktelenek használták a vállalat nevére kibocsátott kártyákat. Abban nem volt vita, hogy valóban történt visszaélés. A jogvita lényege az volt, hogy kinek kell viselnie az ebből eredő pénzügyi veszteséget.
A vállalat nem tudta pontosan, kinél voltak a kártyák
A bírósági iratok szerint a cég kártyakezelési rendszere nem biztosított megfelelő ellenőrzést. A vállalat nem vezetett naprakész nyilvántartást arról, hogy melyik kártya kinél van, illetve hol tárolják. Néhány kártya eltűnt, de hivatalosan nem jelentették be őket elveszettként. Egyes sofőröknél több kártya is volt, más kártyákat pedig a járművekben hagytak.
Ennek azért volt jelentősége, mert a kártyafeltételek szerint az ügyfélnek kellett gondoskodnia a kártyák biztonságos kezeléséről. A kártyákat nem lehetett a járművekben hagyni vagy harmadik személynek átadni, a használóknak pedig a PIN-kódok védelméért is felelniük kellett.
A fuvarozó hetente kapott számlát, és online portálon keresztül ellenőrizhette a tranzakciókat.
A bíróság szerint a vállalatnak legalább pontos nyilvántartást kellett volna vezetnie a kártyahasználókról, egyértelmű szabályokat kellett volna kialakítania a kártyák tárolására, és rendszeresen felül kellett volna vizsgálnia a tranzakciókat.
137 277,39 euróról szóltak a számlák
Az üzemanyagkártya-szolgáltató összesen 137 277,39 euró értékben állított ki számlákat. A fuvarozó úgy érvelt, hogy ebből 96 382,84 eurót nem kellene kifizetnie, mert állítása szerint az üzemanyagot nem a munkavállalói vásárolták.
A vállalat azt is felvetette, hogy a szolgáltató nem járt el kellő gondossággal, amikor nem figyelmeztette a szokatlan tranzakciókra. Emellett azt állította, hogy a szolgáltatóhoz köthető személyek is részt vehettek a visszaélésben.
A bíróság szerint azonban a szolgáltatóval szembeni állításokat nem sikerült megfelelően bizonyítani. Az ítélet a visszaélés mértékéről szóló adatok között is ellentmondásokat talált. A fuvarozó az eljárás során tíz kártyáról és több mint 96 ezer eurós veszteségről beszélt, a rendőrségi feljelentésben viszont három kártya és jóval alacsonyabb becsült kár szerepelt.
A szerződés alapján dőlt el, ki viseli a veszteséget
A döntésben meghatározó szerepet játszottak az általános szerződési feltételek.
A megállapodás szerint a kártya és a PIN-kód használatából eredő kötelezettségekért a felhasználó felelt. Az elveszett, ellopott vagy visszaélésszerűen használt kártyával végrehajtott tranzakciók költségei továbbra is az ügyfelet terhelték mindaddig, amíg a problémát nem jelentette a szolgáltatónak.
A bírák hangsúlyozták, hogy a feltételeket két üzleti szereplő közötti szerződésben rögzítették, és a rendelkezések egyértelműek voltak. Nem látták jogalapját annak, hogy a visszaélés pénzügyi következményeit a kártyaszolgáltatóra hárítsák.
A bíróság arra sem talált bizonyítékot, hogy a szolgáltató gondatlanul teljesítette volna szerződéses kötelezettségeit. A hiányosságok ehelyett a fuvarozó oldalán jelentkeztek.
A fellebbezést elutasították, és helybenhagyták a korábbi ítéletet. A fuvarozónak valamennyi számlát ki kell fizetnie, emellett 4 755 euró fellebbezési költséget is meg kell térítenie.
Az üzemanyagkártya nem csupán fizetési eszköz, hanem kezelendő kockázat
Az ítéletből nem következik, hogy a fuvarozó minden esetben automatikusan felelne az üzemanyagkártyás visszaélésekből eredő veszteségért. A felelősség megítélésénél a szerződés tartalma, a felek magatartása és a visszaélés konkrét körülményei is számítanak.
Az ügy arra is rámutat, hogy a fuvarozó vállalatoknál fontos az üzemanyagkártyák megfelelő ellenőrzése.
Önmagában annak bizonyítása, hogy a vállalat munkatársa nem vásárolta meg az üzemanyagot, nem feltétlenül elegendő egy számla vitatásához. Ha a szerződés az ügyfélre hárítja a jogosulatlan kártyahasználat kockázatát, a cégnek azt is igazolnia kell, hogy megfelelően védte a kártyákat és a PIN-kódokat, tudta, hogy kik használják az egyes kártyákat, figyelte a tranzakciókat, és gyorsan reagált a rendellenességekre.
A fuvarozóknak a gyakorlatban ugyanúgy kellene kezelniük az üzemanyagkártyákat, mint a vállalati bankkártyákat. A kártyahasználók nyilvántartása, a kártyák járműben történő tárolásának tiltása, a tranzakciós limitek beállítása, a riasztások alkalmazása, a tankolások rendszeres ellenőrzése és a gyanús kártyák azonnali letiltása nemcsak az esetleges visszaélés mértékét befolyásolhatja, hanem azt is, hogy végül kinek kell viselnie a kárt.
