Fontosabb tudnivalók:
- Az ügyészség szerint két ellopott üzemanyagkártyával 136 alkalommal tankoltak.
- A gázolajat 84 járműbe töltötték, a teljes mennyiség megközelítette az 54 ezer litert.
- A horvát fuvarozóvállalat kárát mintegy 68 ezer euróra becsülik.
- A tárgyaláson a vádlott két feltételezett segítőt nevezett meg. Állítása szerint egyikük teherautó-sofőrként, a másik pedig a számlák ellenőrzésével foglalkozott az érintett vállalatnál.
- Az üzemanyagkártyát önmagában a PIN-kód sem védi megfelelően. Szükség van költési limitekre, a tranzakciók ellenőrzésére és az egymástól elkülönített hozzáférési jogosultságokra is.
136 tranzakció, 84 jármű, 54 ezer liter gázolaj
A nyomozás azt követően indult, hogy egy horvát fuvarozóvállalat jelezte: eltűnt két üzemanyagkártyája.
A salzburgi rendőrség 2026 márciusában még legalább 84 tankolásról és csaknem 68 ezer eurós kárról számolt be. Az ezt követő vizsgálat szerint azonban a visszaélés jóval nagyobb lehetett az első becslésnél.
A Salzburgi Tartományi Bíróságon tartott tárgyaláson az ügyész arról beszélt, hogy a kártyákat 2025 szeptembere és 2026 januárja között 136 alkalommal használták. A tankolások során mintegy 54 ezer liter gázolajat töltöttek 84 járműbe.
A bíróságon ismertetett bizonyítékok szerint a 29 éves vádlott literenként egy euróért kínálta a gázolajat. A salzburgi Gnigl városrész egyik töltőállomásán a horvát fuvarozóvállalat kártyáival fizettek, miközben a sofőrök készpénzt adtak át a rendszer feltételezett szervezőjének.
Egyes vevők nemcsak járművekkel, hanem kannákkal is érkeztek.
A belső közreműködés lehetőségét is vizsgálják
A tárgyaláson az is felmerült, hogy az ügyben vállalaton belüli közreműködés történhetett. A nyomozás ezért már nem csupán a kártyák ellopására és felhasználására összpontosít.
A vádlott azt állította, hogy a gázolajért kapott pénzt azoknak adta tovább, akiktől a lopott kártyákat szerezte. A feltett kérdésekre válaszolva két feltételezett segítőt is megnevezett.
A tárgyaláson elhangzottak alapján mindketten az érintett horvát vállalatnál dolgozhattak: egyikük teherautó-sofőrként, a másik pedig a számlák ellenőrzéséért felelős munkatársként.
Az ügyészség további nyomozati lépéseket helyezett kilátásba a két személlyel kapcsolatban. Jelenleg azonban csak állításokról és feltételezésekről van szó, amelyek még vizsgálatra szorulnak; felelősségüket jogerős bírósági ítélet nem állapította meg.
A vádlott állítólag azt is elismerte, hogy mintegy 2,5 ezer liter üzemanyagot használt fel saját célra anélkül, hogy fizetett volna érte.
A PIN-kód önmagában nem védi meg a flottát
A salzburgi eset azt mutatja, hogy az üzemanyagkártyák védelme nem merülhet ki a fizikai kártya őrzésében.
Andrei Arkhutsik, az E100 termékfelelőse szerint az egyik leggyakoribb hiba, amikor egy vállalat egyetlen biztonsági intézkedéstől vár teljes védelmet.
Az üzemanyagkártyáknál sokan azt gondolják, hogy a PIN-kód, a költési limit vagy a kártya letiltása önmagában elegendő. A kockázat azonban több ponton is megjelenhet – magyarázza.
Az alapvető szabályok hasonlóak a bankkártyák használatánál megszokottakhoz: a sofőrök ne adják át a kártyát másnak, a PIN-kódot ne tartsák a kártya mellett, elvesztés esetén pedig azonnal intézkedjenek.
A vállalatnak azt is pontosan kell látnia, mely kártyák aktívak, mely járművekhez vannak rendelve, és kik jogosultak a használatukra.
Mely tankolási minták adhatnak okot gyanúra?
Egy szokatlan tranzakció önmagában még nem bizonyítja, hogy csalás történt. Előfordulhat, hogy ugyanazon a napon több tankolásra vagy a megszokottnál nagyobb mennyiségű üzemanyagra valódi üzemeltetési okból van szükség.
A gyanú akkor válik megalapozottabbá, ha több eltérés egyszerre jelentkezik.
Arkhutsik szerint különösen az alábbi jelekre érdemes figyelni:
- több tankolás nagyon rövid időn belül;
- a megszokottnál feltűnően nagyobb üzemanyag-mennyiség;
- a kártyahasználat gyakoriságának hirtelen megváltozása;
- olyan helyszínen végrehajtott tankolás, amely nem illeszkedik a tervezett útvonalhoz;
- olyan tranzakció, amely a teherautó tényleges helyzetétől távol történt.
A szokatlan eseménynek ellenőrzést kell elindítania, de nem szabad azonnal arra következtetni, hogy csalás történt – hangsúlyozza Arkhutsik.
Ezért a tranzakció időpontját és helyszínét össze kell vetni a kártya korábbi használatával, a megtervezett útvonallal és a jármű valós pozíciójával.
A limiteket a teherautók tényleges igényeihez kell igazítani
A megfelelően beállított kártyalimitek mérsékelhetik az esetleges veszteséget. Korlátozható a költés összege, a vásárolható üzemanyag mennyisége vagy a tranzakciók száma, de a használati jogosultságok akár országokhoz és konkrét töltőállomásokhoz is köthetők. Ezeket a beállításokat nem célszerű találomra meghatározni vagy évekig változatlanul hagyni.
A limitek kialakításakor számításba kell venni a tartály kapacitását, az egy tankolásnál megszokott mennyiséget, a tankolások gyakoriságát, az érintett útvonalakat és a jármű tényleges használatát.
A túl alacsony korlát akadályozhatja a sofőr munkáját, a túl magas limit viszont felesleges teret engedhet a visszaélésnek.
Növeli a kockázatot, ha ugyanaz a személy igényli a kártyát és ellenőrzi a költségeket
Az osztrák ügy a gyenge belső kontrollok veszélyére is rámutat.
Ha ugyanaz a munkatárs igényelhet kártyát, módosíthatja a beállításait, figyelheti a tranzakciókat, majd később a költségeket is ellenőrizheti, gyakorlatilag alig marad független kontroll.
Ebben a helyzetben ugyanaz a személy hajthatja végre az érzékeny műveletet, majd saját maga ellenőrizheti annak eredményét – mutat rá Arkhutsik.
A szakértő legalább három terület elkülönítését javasolja: a kártyák igénylését és beállítását, a napi tranzakciók figyelését, valamint a költségek elszámolását.
Ehhez nem feltétlenül van szükség három külön munkatársra. A lényeg, hogy a legérzékenyebb műveleteknél legyen egy második ellenőrzési pont.
Ahol megoldható, érdemes a négy szem elvét alkalmazni, vagyis bizonyos módosításokhoz egy másik személy jóváhagyását is előírni.
Rendszeresen felül kell vizsgálni a kártyákat és a jogosultságokat
Az aktív kártyák listáját nemcsak akkor kell áttekinteni, amikor már szabálytalanságra derül fény. Arkhutsik szerint ésszerű kiindulópont lehet, ha a vállalat legalább negyedévente teljes körűen ellenőrzi a kártyákat és a hozzájuk kapcsolódó jogosultságokat.
Azonnali felülvizsgálatra van szükség akkor is, ha egy munkatárs távozik, sofőrcsere történik, eladnak egy járművet vagy átszervezik a feladatokat.
Többek között azt kell ellenőrizni, hogy:
- minden aktív kártyára továbbra is szükség van-e;
- minden kártya a megfelelő járműhöz vagy felhasználóhoz tartozik-e;
- letiltották-e a kivont járművekhez rendelt kártyákat;
- szükségük van-e még a munkatársaknak minden korábban megadott jogosultságra;
- kik rendelkeznek rendszergazdai hozzáféréssel a kártyakezelő rendszerhez.
Gyanús tankolás? Az első néhány perc döntő lehet
Ha a vállalat olyan tranzakciót észlel, amely jogosulatlan használatra utalhat, nem az a legfontosabb első lépés, hogy órákon át elemezze a teljes előzményt.
Ilyenkor nem órákban, hanem az első néhány percben kell gondolkodni. Elsőként meg kell akadályozni a további tranzakciókat: ideiglenesen le kell tiltani a kártyát vagy az érintett hozzáférést – mondja Arkhutsik.
Ezután meg kell őrizni minden adatot, amely segíthet feltárni a történteket: a tankolás pontos időpontját és helyszínét, a tranzakció és a használt kártya részleteit, a jármű tényleges pozícióját, valamint a korábbi kártyahasználati előzményeket.
Ha felmerül, hogy felhasználói fiókokhoz is hozzáférhettek, az érintett jogosultságokat és rendszerhozzáféréseket szintén át kell tekinteni.
A következő lépés a kártyakibocsátó értesítése, az esetleges további gyanús tranzakciók ellenőrzése és a belső vizsgálat megindítása.
A kockázat az ellopott kártyán túl is fennáll
A salzburgi ügy arra is rámutat, hogy az üzemanyagkártyák védelme nem korlátozódhat a fizikai kártya és a PIN-kód megóvására.
A bíróságon ismertetett bizonyítékok szerint az ellopott kártyákat állítólag hónapokon keresztül használták. A vizsgálat egyik iránya az érintett vállalathoz köthető személyek esetleges szerepére is kiterjed.
A fuvarozóknak ezért egyszerre három területre kell figyelniük: a felhasználói magatartásra, a kártyák és jogosultságok beállításaira, valamint magukra a tranzakciós adatokra.
Minél nagyobb a flotta, annál nehezebb ezeket a mintákat manuálisan felismerni. A rendszeres ellenőrzések, a megfelelően beállított limitek, a szokatlan tranzakciókra küldött riasztások, valamint a tankolási helyszínek és a teherautó tényleges útvonalának összevetése segíthet még azelőtt feltárni a problémát, hogy több tucat jogosulatlan tranzakció halmozódna fel.
