Csak az a tény, hogy a viharos szél felborította a teherautót, még nem jelent különös gondatlanságot a szállítmányozó részéről az ügyfél érdekeinek és a biztonságnak a szem előtt tartásának tekintetében – határozott a bíróság Hamburgban.
A rakomány feladója bíróságra vitte az ügyet azzal kapcsolatban, hogy megsérült az áruja, mivel az erős szél felborította a teherautót. A megbízó szerint a járművezető óvatlan volt, és emiatt megszegte a kötelességét az ügyféllel szemben.
Az egyezmény a nemzetközi árufuvarozási szerződésről (CMR) 29. cikke szerint kártérítésért folyamodó személyként a nemzetközi szállítmányozásban baleset következtében bizonyítania kell a szállítmányozó mulasztását.
Akkor sikerült volna neki, ha a szállítmányozó súlyos mértékben megsértette volna a feladó biztonságra vonatkozó érdekeit. A Hamburgi Fellebbviteli Törvényszék úgy határozott azonban, hogy ilyen jellegű megsértésre nem került sor.
A könnyelműség különösen súlyos megsértése a kötelességnek, amelynek során a szállítmányitó vagy a teherautó-vezetői súlyosan megsértik a biztonsági szempontokat. De a jármű felborulása nem elegendő indoklás egy ilyen gondatlanságra. A járművezető azt vallotta a bíróság előtt, hogy a szelet észlelte – először szemből fújt, de később erősen megváltozott az iránya, és oldalról kezdett fújni. Ekkor a kamionos igazította a sebességet az úton uralkodó viszonyokhoz, ezért a bíróság szerint nem lehet könnyelműségről beszélni.
A kötelező biztosítás túl kevés?
Ez a példa tökéletesen rámutat, hogy a rakomány védelme a szállítmányozásban kizárólag az közúti szállítmányozó kötelező biztosításán keresztül (OCPD), amely a CMR egyezményre támaszkodik, elég kockázatos – kommentálja Adam Pająk, a Transbrokers.eu biztosítási társaság elnöke.
A szakember kiemeli, hogy az OCPD olyan biztosítás, amit azért hoztak létre, hogy a szállítmányozó érdekeit védjék, nem pedig a rakományt a szállítmányozásban.
Hogyha pedig a szállítmányozó nem felel a keletkezett kárért, akkor arra sem érdemes számítani, hogy ez a biztosítás fogja fedezni azt. A CMR egyezmény 17. cikk 2. bekezdése értelmében A fuvarozó mentesül azonban a felelősség alól, ha az elveszést, a megsérülést vagy a késedelmet a rendelkezésre jogosult vétkessége, a rendelkezésre jogosultnak a fuvarozó vétkességére vissza nem vezethető utasítása, az áru sajátos hibája, vagy olyan körülmény okozta, amelyet a fuvarozó nem kerülhetett el, és amelynek következményeit nem állott módjában elhárítani. – magyarázza Adam Pająk.
A Transbrokers.eu elnöke kiemeli, hogy ilyen helyzetben a körülmény kifejezés a döntő, amelyeket a szállítmányozó nem kerülhetett el, és amelynek következményeit nem állott módjában elhárítani. Véleménye szerint pontosan ez a megfogalmazás volt az alapja a német bíróság ítéletének.
Adam Pająk felhívja a figyelmet, hogy a szállítmányozónak a fent említett felelősség alóli felmentése az esetleges károk miatt a szállított rakományban nagyon általánosan van megfogalmazva, és vonatkozhat harmadik személy hibájából bekövetkezett balesetre, lopási kárra, bevándorlók által okozott kárra, valamennyi elemi kárra stb.
A felmentések listája egészen hosszú lehet. Innen a feltételes mód – „vonatkozhat”, „hosszú lehet”. Itt jutunk el a következő problémához. A CMR Egyezmény olyan körülményekről beszél, amelyeket a szállítmányozó nem kerülhetett el, vagy nem állott módjában elhárítani azok következményét. Ez egy nagyon általános megfogalmazás és nagyon elismerő. A szóban forgó ügyben a szállítmányozót meglepte a hirtelen szélfúvás, amit nem lehetett előre látni és elkerülni. De vajon a bíróság ítélete ugyanez lett volna-e akkor, ha a szállítmányozó tudatában lett volna annak, hogy az adott útvonalon előfordulhatnak ilyen viszonyok? Ténylegesen nem lehet tudni, mert végül minden bizonnyal a bíróság dönt – magyarázza Adam Pająk.
A szakember szerint éppen ez a bizonytalanság a biztosítási védelemben okozza, hogy a rakomány tulajdonosa nem elégedhet meg csak az OCPD biztosítással.
Vegyük észre, hogy a szállítmányozó nagyon jól van védve. Ha a bíróság kimondja, hogy ő a felelős, akkor a kártérítés kifizetése az OCPD-ből történik (persze amennyiben van ilyenje). Amennyiben a bíróság azt mondja ki, hogy a szállítmányozó nem felelős, a sértett semmit nem kapott. Csak a cargo biztosítás védi megfelelőképpen az érdekeit – magyarázza.
– Befejezésül viccelve megállapíthatjuk azt is, hogy a rakomány védelme a szállítmányozásban az OCPD biztosítás keretében kicsit olyan, mintha abban hinnénk, hogy az ókori római istenek majd vigyáznak ránk. A fátum kivédhetetlen, visszafordíthatatlan sors, az istenek visszavonhatatlan akarata, amire senkinek nincs ráhatása. És innen könnyen eljutunk a CMR Egyezmény 17. cikk 2. bekezdéséhez. Ha tehát a rakomány tulajdonosa nem bízik a római istenekben, akkor kössön cargo biztosítást – foglalja össze a Transbrokers.eu elnöke.
Fotó: iStock