Nagy többségünknek, akik a kormánykereket forgatjuk egész évben, az augusztus az a hónap, amikor elérkezik a jól megérdemelt szabadság.
Teljesen furcsa érzés, hogy nem csörög a telefon, furcsa, hogy úgy fekszünk le, holnap nem fognak keresni a cégtől. Csak úgy vagyunk, láblógatva, semmit sem csinálva…,
Ha nem lennének a ház körül azok a dolgok, amiket évközben nem tudtunk elvégezni. Ilyenkor ránkszakad a kapkodás. Melyik feladat legyen elvégezve? És bárhogy is próbálod besűríteni ebbe a pár hétbe az összes dolgot, rájössz, képtelenség.
Az diófa árnyékában ülve, vödör, kalapács és egyebek társaságában, elgondolkodva döbbenek rá, mi várna rám ilyenkor, ha az én kedvesem évközben nem lenne olyan arany, mint amilyen.
Mivel én évközben valamelyik tengerparton pihenem az épp aktuális fuvaromat, ő otthon próbálja rendben tartania lakhelyünk környezetét.
Felbecsülhetetlen az a segítség, amit tőlük kapunk, amíg mi úton vagyunk. Nem tudok elég hálás lenni ezért.
Nagyon sokat nélkülöznek azért, mert mi hetekig nem vagyunk otthon. Nem tervezhetnek előre, nem juthat eszükbe, hogy menjünk moziba, nem számíthatnak ránk a hétköznapokban, nem élhetnek úgy, mint az átlag feleségek.
Páratlan teremtmények, pótolhatatlan kincsek!
Innen, a diófa alól üzenem mindegyikőjüknek, köszönöm. A sofőröknek meg azt, hogy szeressétek őket. Mindenkinek nagy ölelés!
Kecskemét, a majdnem Portugália
A legújabb videó: belföldi meló, majdnem Portugál – kecskeméti merci. Milyen papírok kellenek ha a kutyádat magaddal akarod vinni az útra, a veszprémi börtön, a magyar paprika…. és egyebek.
Kép: Pixabay