Az Európai Unió Bírósága a múlt héten határozatot hozott, amelyben meghatározta, hogy ki a tényleges munkáltatója a járművezetőnek, amennyiben munkaerő-kölcsönző ügynökség alkalmazza külföldön, és milyen előírások érvényesek rá ilyen esetben. Az Európai Bíróság szerint a kamionosokat a tényleges, és nem a formális munkáltató országának törvényei szerint kell alkalmazni
A ciprusi AFMB Ltd munkaerő-kölcsönző ügynökség ügyében született ítéletben (C-610/18), amelyet idén július 16-án hirdettek ki, az EU Bírósága úgy határozott, hogy a nemzetközi szállítmányozást kiszolgáló teherautó vezetőjének munkaadója az a vállalat, amely ténylegesen irányítást gyakorol az adott járművezető felett, aki viseli a valóságban a megfelelő költségeket és a javadalmazás költségeit, és ténylegesen jogosult felmondani a járművezetőnek. Nem pedig az a cég, amellyel a teherautó vezetője munkaszerződést kötött, és amely formálisan a szerződésben munkaadóként szerepel.
Az Európai Unió Bírósága magyarázata szerint az AFMB Ltd, amelynek a székhelye Cipruson van, szerződéseket kötött olyan szállítmányozási cégekkel, amelyeknek a székhelye Néderlandban van, amelyek alapján kötelezettséget vállalt jutalék fizetéséért, hogy kezeli ezeknek a szállítmányozóknak a teherautóit azok költségére és kockázatára. A ciprusi társaság ezen kívül munkaszerződést kötött a teherautó-vezetőkkel, akik a nemzetközi forgalmat szolgálták ki, és Néderland területén laktak. A szerződések értelmében ez a cég szerepelt munkaadóként. Az említett járművezetők az említett szállítmányozóknak végeztek fuvarozást, az EU két vagy több országában, valamint az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) egy vagy több országában.
Az ügynökség ezen cégeknek lehetőséget biztosított, hogy a járművezetőket az AFMB „fizetési listájára” tegyék, majd hogy újra „alkalmazzák” őket. Ezzel a tevékenységgel a cél a munka költségének legalább 30%-os csökkentése lett volna. Egyúttal versenyezni lehetett volna az Európa keleti részéről való szállítmányozókkal – számol be a transport-online.nl néderlandi szállítmányozási portál.
A járművezetők ilyen módon való alkalmazása azonban már hamarosan kétségeket ébresztett a néderlandi intézményekben. Az ADMB-t ugyanis megkereste a professzionális közúti szállítmányozási Ipari Nyugdíjalap („Bpf Vervoer”). A Bpf Vervoer megállapította, hogy az AFMB ideiglenes munkaerő-kölcsönzési ügynökség, amely köteles a néderlandi nyugdíjjárulékokat megfizetni. Az AFMB vitatta a nyugdíjalap döntését. 2016-ban a Törvényszék úgy határozott, hogy az AFMB ideiglenes munkaerő-kölcsönző ügynökség, és a holland ágazati nyugdíjalapokban való részvételi rendszer hatálya alá tartozik. Egyúttal az ügynökséget kötelezték a Bpf Transportba való belépésre és az elmaradt járulékok megfizetésére több, mint 360.000 euró értékben.
Az AFMB és a járművezetők kétségbe vonták a néderlandi társadalombiztosításhoz való tartozást, és azt állították, hogy a munkáltatónak az AFMB-t kell tekinteni, és mivel annak székhelye Cipruson található, a ciprusi törvényhozás hatálya alá tartozik. Akkor az ügyet elbíráló állami bíróság az Európai Unió Bíróságához fordult felvilágosításért azügyben, hogy a szállítmányozási vállalatokat, vagy az AFMB-t kell a szóban forgó járművezetők munkáltatójának tekinteni. Tavaly november végén az Európai Unió Bíróságának fő szóvivője véleményt adott ki, amely szerint az ügynökség visszaél az európai joggal.
Az Európai Bíróság pedig végül megállapította, hogy a járművezetők úgy tűnik, a szállítmányozási vállalatok munkavállalóinak a részét képezik, ezek a vállalatok tűnnek a munkáltatóiknak, ami következtében a néderlandi társadalombiztosításra vonatkozó törvények alkalmazandónak tűnnek az ő esetükben, aminek a megállapítása viszont az állami bíróság hatásköre.
Az AFMB-vel való munkaszerződés megkötése előtt ezeket a járművezetőket ugyanis a szállítmányozási cégek maguk választották ki, a szóban forgó szerződések megkötése után pedig a tevékenységüket ezen vállalatok számlájára és kockázatára végezték. Ezen felül a javadalmazásuk tényleges költségét a szállítmányozási vállalatok viselték az AFMB-nek fizetett jutalék formájában. Végül tehát úgy tűnik, hogy a szállítmányozási vállalkozók voltak ténylegesen jogosultak felmondani a munkavállalóknak, és a járművezetők egy része az AFMB-vel való szerződéskötés előtt a szóban forgó cégek alkalmazottja volt.
Fotó: Flickr.com/katarina_dzurekova CC BY 2.0