Valami érdekes híre van? Szóljon nekünk!

Az Egyesült Államok közép-keleti területén működő ellátási láncok vezetői nagy mértékben épít ázsiai partnerekre a termelésben. Állandó trendeket figyelnek meg a transzpacifikus légi- és konténerfuvarokban keleti irányba. Az ellátási láncnak kulcsfontosságú szerepe van a gyártás fenntartásában, és a magas díjakkal és a COVID-19 járvánnyal való küzdelem következtében az ellátási lánc gördülékeny kezelése egyre komolyabb kihívást jelent.

Tavaly óta az Egyesült Államokban üzemelő vállalatok stratégiailag kezelik az állandóan változó vámösszegeket, amelyeket a Kínából az Egyesült Államokba importált árukra vetettek ki. A pénzügyi igazgatók egyre gyakrabban hívják fel a figyelmet a magasabb költségek szerepére a pénzügyi eredményekben. A Tariffs Hurt the Heartland elemzése szerint 2019. októberében a kereskedelmi háború további 7,2 milliárd dollárt emésztett fel a vámok miatt. Ez 1 milliárd dollárnyi növekedést jelent 2018. októberéhez képest.

Aztán eljött a 2020-as év, és a COVID-19 kezdett uralkodni a világon. A gyárak Kínában leálltak, a munkásaik otthon kerestek menedéket. A konténerek kezdtek feltorlódni az ázsiai kikötők dokkjaiban. Ennek következtében a Kínában gyártott termékektől való függőség, amelyek egyszerűen elérhetetlenné váltak, kézzel foghatóvá vált. A „Foreign Policy” az interneten közzétett cikkében beszámol arról, hogy például azok az amerikai cégek, akik a ventillátor gyártás növelésére igyekeztek, nehézségekbe ütköztek a szükséges alkatrészek beszerzésével a kínai üzemekből és más forrásokból.

A vállalatok tulajdonosai és a fogyasztók számára a jó hír az, hogy a kikötők nyitva maradnak, és a rakományok áramlása dacára a világszintű egészségügyi válságnak és a vámtarifáknak folyamatos. A vállalatok számára jelenleg az jelenti a kihívást, hogy hogyan tartsák mozgásban a rakományokat, és milyen költséggel. Ezzel kapcsolatban sok szakember írt cikkeket, amelyekben idézik az üzletemberek által feltett ilyen és egyéb kérdéseket. 

A „China is the Next China”, címmel megjelent cikk, amelyet a Geopolitical Futures jelentetett meg, azt sugallja, hogy a Kínában tevékenységet folytató amerikai cégek nem állnak készen a költözésre. A cikk ügyesen bemutatja annak a történetét, hogy a viszonyok következtében a kereskedelem világa hogyan jutott el arra a pontra, ahol most található, vagyis a Kínától való jelentős függés helyzetébe. A cikk helyesen állapítja meg, hogy a legtöbb ellátási láncnak továbbira is a Kínából származó árukra kell építenie, és olyan árakat kell fizetnie, amilyeneket Kína diktál.

A cikk hivatkozik a kínai Amerikai Kereskedelmi Kamara által készített kérdőívre. Az országban tevékenységet folytató cégeket megkérdezték, hogy aktívan fontolgatják-e egyes tevékenységek vagy az összes tevékenység külföldre való vitelét. A megkérdezettek 55%-a azt mondta, túl korai még ezt megállapítani.

Talán eljött az ideje, hogy valahol máshol keressenek lehetőséget, hogyha egyszer itt a válság, és végre van idő átnézni a folyamatokat és a stratégiákat?

A jelenlegi piaci viszonyok azt sugallják, hogy a kelet-európai biznisz számára jó idők következnek. Az olyan országok, mint Szlovákia, Csehország, Magyarország és Lengyelország a világ leggyorsabban fejlődő országai közé tartoznak. A Nemzetközi Valutaalao adatai szerint Lengyelország volt a leggyorsabban fejlődő gazdaság Európában a válság után. Most pedig vessük ezt össze az Európai Unió „Horizont 2020” keretprogramjával, amely az ipar számára előnyös gazdasági klíma fejlődését támogatja. Alább néhány ok, ami miatt úgy gondoljuk, hogy a cégeknek érdeklődniük kellene Kelet-Európa iránt:

Semmi politika. Ez az elnökválasztás éve az Egyesült Államokban. A jelenlegi elnök már most nyomást gyakorol, hogy megbüntessék Kínát, nem csak a vámtarifák miatt, hanem a COVID-19 járvány miatt is. Ezeken a választásokon a harc inkább arról fog szólni, hogy ki szolgáltat több igazságot Kínának, és az, hogy novemberben ki nyer, az inkább másodlagos kérdésnek tűnik.

Költségek. Míg az elfordulás az áruk kínai gyártásától kevesebb politikát jelent a gyártóknak az Egyesült Államokban, a vámtarifák és a nagyobb költségek kisebb megtérülést jelentenek a cégeknek, amelyek egyszerűen csak szeretnék megtartani az ellátási láncokat és az eladásokat. Érdemes elgondolkodni azon, hogy az említett országok mit tudnának hozzátenni ehhez a kirakóshoz. A politikai hangulat és az alacsonyabb költségek mindenképpen pozitívak.

Ár és szakértelem. A munkaerő megtartásával kapcsolatos költségek alapvető jelentőséggel bírnak a gyártó szektorban. Az Eurostat internetes oldala szerint Európában a legalacsonyabb fizetések 2018-ban a keleti blokkban, így Lengyelországban, Bulgáriában, Lettországban és Litvániában voltak. A technológia ezekbe az országokba meglepő gyorsasággal ér el. Például Romániában 1000 lakosra 6 programozó jut. Jelenleg Európában több, mint 5,7 millió professzionális programozó van, ami 200.000-es növekedést jelent az elmúlt egy év során. Összehasonlításképpen az Egyesült Államokban 4,4 millióan vannak.

Hozzáférhetőség. Sok ellátási lánc menedzsere felel olyan árukért, amelyeket Európában adnak el, és Kínában gyártanak. Lehet, hogy ahelyett, hogy csak figyelnék a körülményeket a kikötőkben Hamburgban, Antwerpenben és Rotterdamban, érdemes lenne közelebből megnézni az ún. Új Selyemutat, vagyis a Kína és Lengyelország közötti közvetlen vasút összeköttetést. Ez a kínai szárazföldi kikötőt, Xi’ant köti össze az intermodális csomóponttal Sławkówban. A vasúti vágányok nyomtávja közötti különbség miatt szükséges a gördülőállomány cseréje Ukrajna vagy Fehéroroszország határán. Azonban az átrakodási opció Lengyelország szívében lehetővé teszi az áruk gyorsabb leszállítását a piacra, aminek szerepe lehet az új ügyfél megszerzésében. A konténerszállító vasútvonal kapcsolatot biztosít a Gdański Kikötővel is, aminek köszönhetően azt fel lehet használni a kínai rakományok Skandináviába való juttatásához. 

 Erőforrások. Ezek az országok stabil hozzáféréssel rendelkeznek olyan természeti erőforrásokhoz, mint a fa, a földgáz, a cink, a szén, a kén, ércek, réz stb. Infrastruktúrával is rendelkeznek. Ahogy fent említettük, a kínai „Belt and Road Initiative” kezdeményezés Európából célállomást csinál az Új Selyemúton közlekedő kínai vonatok számára.

Az amerikai vállalatok módosítják az ellátási láncaikat, és Kelet-Európa az egyik eleme lesz a jövőbeni sikereiknek. Példa? Tony Short az indianabéli gosheni Wieland Designs ellátási láncaiért felelős igazgatója. Így nyilatkozott: „Amikor beszállítót kerestünk egy új termékcsoport számára, ostobaság lett volna nem Kína mellett dönteni. Végül azonban találtunk egy remek lehetőséget Lengyelországban. Sikerült kapcsolatot építenünk egy elismert lengyel csoporttal, amely magas minőségű termékeket szállít versenyképes áron. Pontosan erre volt szükségünk”.

Mivel egyre több ügyfelünk dolgozik a globális ellátási láncai diverzifikációján, támogatást nyújtunk a számukra az áruk szállításában és az ezzel összefüggő követelményekkel kapcsolatban olyankor, amikor értékes viszonyokat építenek ki Kelet-Európa logisztikusaival, hogy hosszútávú, gyümölcsöző együttműködést alakítsanak ki.

foto: Máthé Zoltán/ MTI

hozzászólások

comments0 megjegyzés
thumbnail
Ha szeretné beállítani az értesítéseket, lépjen be a profiljába