Egy dán szélturbina-gyártó megbízásba adta a turbinákhoz tartozó generátorok leszállítását Videbæk helységből, Dániából Liverpoolba. A szállítmányozási szerződés rendelkezéseinek megfelelően, az áru felrakodása és elrendezése a gyártó felelőssége volt, a szállítmányozónak pedig mindezt ellenőriznie és biztosítania kellett. Az ügy akkor vált bonyolulttá, amikor az egyik generátor leesett a pótkocsiról, és kár keletkezett.
A szállítmányozó két alvállalkozónak adta ki a szállítmányt. Az egyiküknek kellett volna a Videbæk és Esbjerg közötti szakaszt teljesíteni Dániában. Ezután a pótkocsit tengeri úton kellett volna Nagy-Britanniába, Imminghambe szállítani, ahol a másik alvállalkozó vette volna át, és vitte volna Liverpoolba. A cél Írország lett volna, de ennek abszolút semmilyen jelentősége nincs az ügy szempontjából.
Az első alvállalkozó figyelemmel tartotta a felrakodást. Észrevette, hogy a gyártó nem rögzítette a a fa szállítókereteket a pótkocsihoz, de megállapította, hogy a rakomány stabil. Mintegy megerősítéseként ennek az áru biztonságosan megérkezett a kompra, majd Immighambe, és ott megkezdődött a szállítmányozás következő szakasza. Sajnos nem sokkal később a generátor leesett a pótkocsiról.
Nem érezték magukat vétkesnek, de az ítélet megszületett
Mindkét szállítmányozó megtagadta a felelősség vállalását a kárért. Az első azzal érvelt, hogy az eseményre akkor került sir, amikor az áru már nem az ő fennhatósága alatt volt. A másik azzal érvelt, hogy nem ő felelt a felrakodásért és az áru biztosításáért. Au ügy tehát a koppenhágai bíróság elé került.
A bírák megállapították, hogy mindkét szállítmányozó felelős a kárért. A bíróság arra a következtetésre jutott, hogy őket terhelte a felelősség a rakomány pótkocsihoz való rögzítéséért. A kötelezettség a dán közúti közlekedés rendjéről szóló törvényből, a szállítmányozási és az EU iránymutatásaiból következik.
Az első szállítmányozó esetében a bíróság tisztában volt azzal, hogy a kár akkor keletkezett, amikor a rakomány már nem volt a fennhatósága alatt, de éppen az első szállítmányozónak kellett volna megfelelően rögzítenie azt, amit nem tett meg, és ebből keletkezett az egész probléma. Nem tette meg ezt a második szállítmányozó sem a saját szállítmányozási szakaszának a megkezdése előtt.
Egy olyan helyzettel állunk tehát szemben, amelyben a szállítmányozó olyan kárért felel, amikor az áru már nem volt a fennhatósága alatt. Meglepőnek tűnhet, mivel a CMR Egyezmény 17. cikk 1. bekezdése értelmében a fuvarozó az áruban keletkezett kárért az áru átvétele és kiszolgáltatásának időpontja közötti időszakban felel.
A bíróság azonban felhívta a figyelmet, hogy a felelősség alapja ebben az esetben nem a CMR egyezmény, hanem a dán nemzeti jog. Az egyezmény által nem szabályozott kérdésekben ugyanis a nemzeti jogot kell alkalmazni.
Fotó: Pixabay