Valami érdekes híre van? Szóljon nekünk!

Kétszer esett meg velem eddig, hogy valaki beismerte, hogy „nem engedi ki” a járművezetőimet a kirakodásról. Kétszer rendőrségi beavatkozással végződött a dolog, majd később bíróság előtti győzelemmel. Mindkét eset – természetesen – Lengyelországban történt. Mindkét esetben áruházláncoknak szállítottak – raktári kirakodásra, ahol a képzetlen, előírásokat nem ismerő főnök maga az isten.

Így történt, hogy egyszer a speditőr megbízásából dinnyét szállítottam Magyarországról Lengyelországba, az egyik áruházlánc központi raktárába – nevezzük X-nek T. helységben. Az áru ideális állapotban érkezett meg. A járművezetők odaálltak a rámpához (dupla legénység volt) péntek este – a megbízás szerint. Az árut kirakodták (a járművezetők nem vettek részt a kirakodásban – nem mehettek be a raktárba). A kirakodás befejezése után a kezelő személyzet utasítása szerint elálltak a rámpától, becsukták a hűtőberendezést, és az irodába mentek, hogy átvegyék a CMR dokumentumot, és hogy lepecsételjék a kihajtási „engedélyt”.

Mekkora volt a meglepetésük (meg aztán az enyém), amikor az irodában két óra várakozás után közölték velük, hogy álljanak vissza a rámpához, és vegyék vissza a már kirakodott árut, tekintettel a (vigyázat, nevetséges lesz) helytelen méretű dinnyék miatt.

Nevetséges. Kevésbé volt az a járművezetők számára, akik két hete úton voltak, és pénteken a kirakodás után még 200 km-t kellett volna menniük üresen haza hétvégére. És lehet, hogyha ez bármelyik másik nap lett volna, és más helyzet, a kirakodó kezére játszottam volna. Sajnos, péntek este volt – az áru ki volt rakodva, két órát töltött a raktárban, amelyhez a járművezetőimnek nem volt hozzáférése. Ezen felül a dinnye mérete nem kimondottan az a dolog, ami megváltozik menet közben, és a megbízásomban ráadásul nem szerepelt, mekkora átmérőjű gyümölcsöket szállítsak. Ezen felül esélyem sem volt a magyarországi ügyféllel kapcsolatba lépnem hétfő reggelnél korábban. Végül – az árut kirakodták, a járművezetők elálltak a rámpától, az áru már két órája a kirakodó ügyfél felügyelete alatt volt, olyan helyen, amelyhez még az én járművezetőim sem fértek hozzá.

Meglehetősen hosszú vita után, amelyben az X áruházlánc műszakvezetője győzködött, hogy „nekik olyan aláírt szerződésük van, hogyha nem akarják átvenni az árut, akkor a szállítmányozónak azonnal vissza kell azt vinnie”, mire makacsul válaszolgattam, hogy „lehet, hogy van, de nem velem! Az én szerződésemben ilyen záradék nincs!” Oda jutottunk, hogy ha már kirakodtak, és az áru a raktárban van, akkor ráírják a CMR dokumentumra a fenntartásaikat, és kiengedik az autómat. Ez a döntés valamelyik fejes engedélyét igényelte Varsóból. Sajnos az engedély helyett egy rövid telefont kaptam, miszerint „vagy elviszed az árut b… meg, vagy nem engedjük ki a kocsit és a járművezetőket”.

Ebben a helyzetben már nem volt választásom – megkerestem a legközelebbi rendőrőrsöt. Eltartott egy percig, míg telefonon elmagyaráztam az ügyeletesnek, hogy mi történt. Később viszont a hatás a legmerészebb álmaimat is meghaladta. Az X cég raktárának a területére két szirénázó rendőrautó hajtott be. A foglyul ejtett autó kiengedése egy pillanat alatt megoldódott, a biztonsági őrök nem akartak vitatkozni a rendőrséggel. Az irodában már volt egy kis ellenállás – a dokumentumok kiadásával kapcsolatban, de mivel a rendőrség nagyszerűt alakított – a rendőrnő közölte, hogy kísérjék a raktárba, és mutassák meg neki a vitás árut, majd megállapította, hogy az áru valóban ki van rakodva, és az ügyfél raktárában áll, és megkérte, hogy adják ki a dokumentumokat a szállítmányozónak. Mivel a műszakvezető még mindig ellenállt – felvázolták neki a rendőrség felügyletével elvégzendő leltározás szép lehetőségét, hogy ellenőrizzék, hogy az az áru tényleg X cég raktárában található, vagy sem. Két óra múlva a teherautó lerakodva, aláírt dokumentumokkal távozhatott.

Szállítmányok áruházláncoknak – néha az ügy a bíróságon végződik

Egy másik alkalommal szállítmányom volt Olaszországból egy áruházlánc számára – nevezzük „Z”-nek – Sziléziába, G. helységbe. A raktárvezető – elég hatalommal bíró egyén, hogy foglyul ejtsen két járművezetőt a cég területén, megtagadja tőlük a mosdó használatát (komolyan!), azt követelte, hogy a jármávezetők önállóan rakodjanak ki (mert az természetesen úgy szerepel az ő szerződésében). A kérésre udvariasan, de határozottan nemet mondtunk – a mi szerződésünkben ilyesmi nem szerepelt – tehát kirakodás után kiderült, hogy az egyik raklapnyi nektarin ferde. És tulajdonképpen nehéz megmondani, hogy valamelyik csomagolás a szállítás során engedett-e el, vagy a túlterhelés következtében, amikor villástargoncával berakodták a „Z” cég raktárába.

Ezért a Raktárvezető Úr azt követelte, hogy a járművezetők „tegyék át” a raklapot, azaz szedjék szét, és rakodják össze újra, egyenesre. A kérésre nemet mondtunk – az áru nem sérült meg a szállítás során, a raklap fizikailag – 33 raklap esetében a hűtőkamionban – nem volt esélye, hogy elferdüljön. A Raktárvezető Úrnak meg voltak saját dolgozói, ha akarja, rakodják át a ládákat, amíg jólesik. Az árut kirakodták, a kocsi elállt a rámpától, írja csak be a CMR-be, hogy az egyik raklap ferde – joga van hozzá (már úton volt a szakértő, úgy a biztonság kedvéért), nekünk pedig adja oda a dokumentumokat – mi indulunk.

El lehet képzelni, hogy a Raktárvezető Úr nem volt elragadtatva a választól. Megállapította, hogy ez esetben az a raklap sérült, és ami ebből következik, hogy megtagadja az egész áru átvételét, azaz 33 raklapot (!?). Vigyük el, azaz álljunk vissza a rámpához, mert ő most visszarakodja az egészet a hűtőkamionba, mert (ismerős?) neki olyan szerződése van a partnerével, amely garantálja, hogy ha neki „olyan kedve van”, akkor nekünk vissza kell vinnünk az árut. Ellenkező esetben nem írja alá az engedélyünket, anélkül meg a biztonságiak nem engedik ki az autót. Semmiféle magyarázat, miszerint nekünk nincs ilyen a szerződésünkben, és hogy egy ferdén álló raklap nem lehet oka az egész szállítmány visszautasításának, természetesen nem hatott.

Ellenőriztük – valóban, a biztonságiak nem akarták kiengedni sem az autót, sem a járművezetőket gyalog a cég területéről a Raktárvezető Úr pecsétje és aláírása nélkül. Tehét, megismételjük a bulit – egy kis izgalomnövelő faktorral egyetemben – mert a Raktárvezető Úr birtokában volt az „erő”, és megmondta a biztonságiaknak, hogy ne engedjék be a járművezetőimet a mosdóba. Hogy vegyünk komolyan egy ilyen embert? Milyen ember az, aki megtiltja a járművezetőknek a mosdó használatát?

Ez alkalommal a kihívott rendőrség különösebb tüzijáték nélkül érkezett. Ha ez nem lenne elég, az egyik rendőr a Raktárvezető Úrral való beszélgetés után megállapította, hogy a Raktárvezető Úrnak „alighanem igaza van”. A kapott válaszban a rendőröket megkérték, hogy mutassák be a jelvényüket és a szolgálati számukat, valamint azt a tanácsot kapták, hogy kérdezzenek meg egy jogászt. Ilyet telefonos úton a Vajdasági Kapitányságon találtak, az pedig megmagyarázta nekik, hogy az nem úgy van, hogy a Raktárvezető Úr foglyul ejtheti valakinek a gépjárművét és két embert a cég területén, amelyet kezel.

A rendőrök álláspontjának megváltozásának tükrében hosszabb vita után a Raktárvezető Úr lepecsételte  kihajtási engedélyt. Átadta a dokumentumokat is, megjelölve a CMR-ben. Hogy – mostmár nem csak egy, hanem több – raklap egyértelműen sérült. Az áru szakértő általi megvizsgálása során a raktáros, az én és a járművezetőim jelenlétében kimutatta, hogy az összesen 22.000 kg leszállított nektarin közül valóban sérült 3 (azaz három!) darab gyümölcs. A maradék ideális állapotban volt, az a három pedig nem tudni, hogy nem a kirakodás során nyomódott-e meg.

Végül az ügy a bíróságon nyerte el a befejezését, mivel dacára a vitán kívül álló ténynek, hogy nem teljes 1 kg sérült meg a 22.000 kg gyümölcsből, amelyet a „Z” cég számára szállítottunk, a spedíció megpróbált ránk – a szállítmányozóra – terhelni kb. 10.000 PLN (kb. 750.000 forint) összeget.

Az áruházláncok erőpozícióból működnek

A probléma egyrészt az alapvető jogszabályok ismeretének hiánya a raktárkezelők körében, akik a nagy kereskedelmi hálózatok raktárait kezelik, másrészt az, hogy mi magunk – szállítmányozók – azt tanítottuk a kirakodó ügyfélnek, hogy ezt megtehetik velünk.

Tegyétek a szívetekre a kezeteket, és mondjátok meg: hányszor mondtátok hasonló helyzetben a járművezetőtöknek, hogy „nincs igazuk, de rakodj ki, mert egyébként ki tudja meddig kell ott állnod?” Hiba.

A probléma onnan eredeztethető, hogy a nagy áruházláncok és kereskedelmi láncok nagyon gyakran úgy vásárolnak árut, hogy olyan szerződéseket írnak alá, amelyben a kirakodás felelősségét az eladóra (beszállítóra) terhelik. Erőpozícióból cselekszenek – ha szeretnél gyümölcsöt szállítani egy egész Lengyelországban működő üzletlánc számára, akkor alá kell írnod a szerződést, amelyből következik, hogy a beszállítónak kell önállóan kirakodnia az árut a raktárban. És ez nem elég – mint a két fenti esetben, ezekben a szerződésekben sokszor szerepelnek további részletek, amelyek garantálják az átvevő számára, hogy – a gyakorlatban bármilyen okból – megtagadhatja az áru átvételét, és a beszállító köteles azt azonnal elvinni a kirakodás helyszínéről.

Kísérlet rákényszeríteni a szállítmányozót, hogy önállóan rakodja ki az árut

Ne feledjétek, hogy a szállítmányozónak semmiféle kötelessége nincs az áru fel- és lerakodására vonatkozóan, kivéve, ha azt az elfogadott fuvarmegbízás tartalmazza. Ha korábban nem egyeztetek bele egy ilyen feltételbe, és nincs ilyen tartalma a szerződéseteknek, a járművezetőitek nem kötelesek önállóan felrakodni, sem lerakodni az árut. Tovább megyek – ha ilyen helyzetben kiderül, hogy mindennek dacára magatok rakodjátok ki az árut, vagy a Mindenható Raktárvezető nem veszi át az árut – forduljatok utasításért a megbízótokhoz. A jogalap a CMR egyezmény 15. cikk 1. pontja: „Ha az árunak a rendeltetési helyre érkezése után – bármilyen okból – kiszolgáltatási akadály merült fel, a fuvarozó köteles a feladótól utasítást kérni. (…)”.

Amennyiben az utasítás az lesz, hogy (dacára annak, hogy nincs ilyen tartalom a fuvarmegbízásban) a járművezetőiteknek személyesen kell kirakodniuk az árut – nem szabad elfelejteni, hogy az ilyen irányú tevékenységért külön kell fizetni (CMR egyezmény 16. cikk 1. pont: „A fuvarozót megilletik azok a költségek, amelyek az utasítás kéréséből és a kapott utasítás végrehajtásából származnak, kivéve, ha ezeket a költségeket a fuvarozó vétkessége okozta.”). Mielőtt azonban ilyen utasítást adtok a munkavállalóitoknak, érdemes kétszer is meggondolni, hogy érdemes-e.

Ki kell itt emelni, hogy a járművezetőiteknek esetleg nincs jogosultsága több tíz tonnát kirakodni. Lehet, hogy nincs megfelelő cipőjük, vagy munkavédelmi képzettségük, sem orvosi alkalmassági papírjaik. Hiszen járművezetőknek vettétek fel őket, nem targoncakezelőknek. Ilyen esetben – amennyiben nem kötelez rá benneteket a korábban elfogadott fuvarmegbízás – jogotok van megtagadni az ilyen utasítás elvégzését, feltétlenül tájékoztatva a megbízót, hogy nem lehet kivitelezni, és megadva az okot (pl. a járművezetőnek nincs jogosultsága villástargonca vezetésére).

Ha azonban belementek egy ilyen követelésbe – sokat kockáztattok. Ha a járművezető véletlenül a félpótkocsira felhajtva feldönt egy raklapot – ti feleltek az áru megrongálásáért. Ha a járművezető ráhajt a raklapokkal teli targoncával a lábára, vagy rácsap valamit az ujjára – akkor is ti lesztek érte felelősek.

Komolyan, szerintem nem érdemes. Nem akarnak benneteket elengedni, ha a járművezető nem rakodik ki önállóan, és ez nem szerepelt a megbízásban? Értesítjük a megbízót, hogy a megjelölt helyen az átvevő nem akarja kirakodni az autót, és hivatalos megállást jelentünk be. Az, hogy valaki aláírt egy ostoba szerződést egy áruházlánccal, az már tényleg nem a mi problémánk.

Kísérlet rákényszeríteni a szállítmányozót, hogy visszavigye az árut, amit már kirakodtak

Sajnos a CMR egyezményben nincs precíz definíció arra, hogy mit jelent az „áru kiadása”. Ki lehet indulni abból, hogy abban a pillanatban, amikor az átvevőnek valós lehetősége van rendelkezni az áruval – akkor az sikeresen át van adva. Lehet vitatkozni, hogy ilyen helyzetben az árukiadás az átvevőnek abban a pillanatban történik-e, amikor a hűtőkamion készen áll a kirakodásra, azaz nyitott ajtókkal áll a raktár rámpájánál, ahova a járművezetők nem mehetnek be, vagy csak akkor, amikor az áruátvételt végző dolgozó befejezi a kirakodást. Azonban mindkét leírt esetben az ügy meglehetősen egyszerű. Abban a pillanatban, amikor:

1) a kirakodás helyszínén a helyes átvevő számára átadásra került a CMR fuvarlevél, 2) az átvevő kifejezte aziránti kívánságát, hogy átvegye az árut – a járművezetőknek azt az utasítást adva, hogy hajtsanak a rámpához, hogy kirakodják az árut, 3) az áru kirakodásra került a szállítmányozó teherautójából az átvevő munkavállalói által, 4) az árut berakodták az átvevő raktárába, a járművezetők hatókörén kívül, számukra nem elérhető helyre, és ebben a pillanatban az áru az átvevő munkavállalóinak KIZÁRÓLAGOS RENDELKEZÉSI KÖRÉBEN volt (a járművezetők nem mehettek be a raktárba), 5) az átvevő munkavállalóinak utasítására az autó üresen elállt a kirakodó rámpától, – ez a helyzet nem ébreszt kétségeket. Minden alapvetés be van töltve, a járművezető (szállítmányozó) már nem rendelkezik az áru fölött (fizikailag nincs is ilyen lehetősége), tehát vitán kívül el kell ismerni, hogy az áru átadásra került az átvevőnek.

Egyesek szerint azonban az átadás pillanata már jóval korábban megtörténik – már abban a pillanatban, amikor létrejön a lehetőség a küldemény feletti rendelkezésre, az pedig készen áll rá (azaz a mi esetünkben a rámpához való beálláskor).

Az áru sikeres átadásának pillanatában (a megfelelő átvevőnek) véget ér a szállítmányozó felelőssége! Abban a pillanatban a fuvar véget ér. És ha az áruval bármi nincs rendben, az átvevő joga feljegyezni a megfelelő fentartást a CMR fuvarlevélre. Az átvevő azonban bizonyosan – és itt térjünk vissza szeretett Raktárvezető Urunkhoz – nem követelheti, hogy az autó álljon vissza a rámpához, hogy „átvegye az árut”, mert a Vezető Úr nem veszi át. Sajnos ez késő bánat!

Mit csináljunk ilyen helyzetben? Mindenek előtt, ha az áru a raktárba került, a szállítmányozó nem lehet biztos, hogy ugyanazt az árut rakodják vissza a kocsira. Különösen hűtött termékek esetén – a zöldségnek és gyümölcsnek nincs azonosítója (sorozatszáma), amellyel azonosítani lehet. Ha a visszáru oka sérülés (pl. ferde raklak, megnyomódott csomagolás), abban sem lehetünk biztosak, hogy a sérülés nem a kirakodás során keletkezett. Abban a pillanatban, hogy az áru sikeresen átadásra került a megfelelő átvevőnek – véget ér a szállítmányozó felelőssége. Egy szóval: nem kell, és nem is szabad visszarakodnotok ezt az árut a kocsira, mert amire a megbízás kötelez benneteket, azt a fuvart éppen elvégeztétek.

Itt még meg kell említeni a CMR egyezmény 17. cikkének 4. pontjának c) alpontját, a következő megszövegezésben:

4. A fuvarozó – a 18. Cikk 2-5. pontjaiban foglaltak érintetlenül hagyása mellett – mentesül a felelősség alól, ha az elveszés vagy a megsérülés az alább felsorolt tények egyikével vagy azok közül többel együttjáró különleges veszélyből ered:

  1. c) az áru kezelése, felrakása, elhelyezése vagy lerakása, ha azt a feladó vagy a címzett, illetve a feladó, vagy a címzett nevében eljáró személyek végezték;

Kísérlet az áru értékének a szállítmányozóra terhelésére a szállítmány késedelméért

Az áruátvétel megtagadásának gyakori oka lehet áruházláncoknál a minőség, de a (még csekély, néhány órás) késedelem is a szállítmányban. Ilyen esetben ugyancsak a megbízótól kell utasítást kérni, hogy mit tegyünk a továbbiakban az áruval (legtöbbször a megbízó átveszi az egyezkedést az áruházlánccal, amelyek jellemzően kudarcra van ítélve, vagy új lerakodási helyet jelöl ki).

Ilyen helyzetben többször is találkoztam azzal a helyzettel, hogy megpróbálták ráterhelni a szállítmányozóra az áru teljes értékét, vagy a „tervezett” átvevő ára és a valós eladási ár közötti különbséget más helyen.

Ne feledjétek, hogy késedelem esetén a CMR egyezmény 23. (az eredeti cikkben feltehetően hibásan 53. cikk szerepel – a ford.) cikk 5. pontja szerint:

„5. Késedelem esetében, ha a rendelkezésre jogosult bizonyítja, hogy ebből kára származott, a fuvarozó köteles ezért kártérítést fizetni, amely azonban nem haladhatja meg a fuvardíj összegét.

Magasabb kártérítést (mint a fuvardíj összege) a CMR egyezmény 26. cikk értelmében csak akkor lehet követelni, ha:

  1.  A feladó megállapodás szerinti pótdíj fizetése ellenében a fuvarlevélbe írt bejegyzéssel meghatározhatja az elvesztéshez vagy megsérüléshez, illetőleg a megállapodás szerinti határidő túllépéshez fűződő különleges kiszolgáltatási érdek összegét.

2. Ha a kiszolgáltatáshoz fűződő különleges érdekről nyilatkozatot tettek, a további bizonyított kárért – függetlenül a 23., 24. és 25. Cikkek szerinti kártérítéstől – a bevallott érdek összegének erejéig kártérítés követelhető.”

Egy ilyen helyzetben azonban (ha deklarálva van a szerződésben a speciális érdek a szállítási idő túllépése esetén) “lehet követelni (…) a bizonyított plusz kárral egyenlő kártérítést”.

 

hozzászólások

comments0 megjegyzés
thumbnail
Ha szeretné beállítani az értesítéseket, lépjen be a profiljába