Fotó: Pixabay/StockSnap

A konténerterminálok 72,2%-os kihasználtsága már torlódást jelez

A cikk olvasási ideje 4 perc

A világ konténertermináljai átlagosan már a torlódási kockázatot jelző 70 százalékos kapacitáskihasználtsági küszöb fölött működnek. A Világbank friss útmutatója szerint a megoldás nem feltétlenül egy újabb rakpart vagy több daru: a hajók kikötőben töltött idejének csaknem fele nem rakománykezeléssel telik, ezért a működés szervezése és a szárazföldi kapcsolatok javítása is kulcsfontosságú.

Ez a szöveg egy ember munkája – nem mesterséges intelligencia műve. Az anyagot teljes egészében a szerkesztő készítette, saját tudása és tapasztalata segítségével.

Fontosabb megállapítások:

  • A konténerterminálok globális kapacitáskihasználtsága 2025-ben átlagosan 72,2 százalék volt, 2030-ra pedig várhatóan eléri a 73,1 százalékot. A torlódás kockázata általában 70 százalékos kihasználtság fölött kezd emelkedni.
  • A konténerszállító hajók kikötőben töltött idejének mindössze 53,5 százalékát teszik ki a rakománykezelési műveletek. A fennmaradó 46,5 százalék érkezéssel, várakozással, a rakparton töltött tétlen idővel és indulással telik.
  • A Világbank szerint egy terminál teljesítményét a leggyengébb láncszem határozza meg – ilyen lehet például a túlzsúfolt tárolóterület vagy a korlátozott teherautós hozzáférés.
  • A javasolt megoldások között szerepel a teherautók időpontfoglalása, a hosszabb kapunyitvatartás, valamint a szárazföldi fuvarozással való szorosabb együttműködés.

Már a torlódási kockázati szint fölött működnek

A Világbank új Útmutató a konténerterminálok teljesítményének javításához című kiadványa a S&P Global Market Intelligence elemzéseire is támaszkodik. Az idézett iparági adatok szerint a világ konténertermináljai 2025-ben átlagosan kapacitásuk 72,2 százalékán üzemeltek. Az előrejelzés alapján ez az arány 2030-ra 73,1 százalékra nőhet.

A jelentés szerint a torlódás kockázata általában 70 százalékos kihasználtság fölött emelkedik, 80 százalék felett pedig még komolyabbá válik. A pontos határérték terminálonként eltérhet, de a kapacitáshatár közelében működő létesítményeknek alig marad mozgásterük egy váratlan hajóérkezés, műszaki meghibásodás vagy hirtelen forgalomnövekedés kezelésére.

Ezt az európai fuvarozók már saját tapasztalatból ismerhetik. Az év elején Rotterdam és Antwerpen terminálterületeinek kihasználtsága rendszeresen meghaladta a 90 százalékot, így a kikötői torlódás rövid idő alatt a szárazföldi fuvarozás problémájává vált.

A kikötői idő közel fele nem rakománykezeléssel telik

Az útmutató a Világbank Konténerkikötői teljesítményindexének 2025-ös hajózási adatait is felhasználja. Ezek alapján a rakománykezelés a konténerszállító hajók kikötőben töltött teljes idejének mindössze 53,5 százalékát teszi ki. A fennmaradó 46,5 százalékot más folyamatok teszik ki:

  • az érkezési folyamat átlagosan 16,4 órát vesz igénybe: ebből 12,3 óra várakozás, 4,1 óra pedig a rakpart megközelítése,
  • a kikötéstől az első konténermozgatásig körülbelül 2,1 óra telik el,
  • az utolsó konténermozgatástól az indulásig további 2,3 órára van szükség.

A fennakadások egy része már a tervezésnél kezdődik. A hajók körülbelül 25 százaléka a két héttel korábban rögzített időponthoz képest legalább egy nappal korábban vagy később érkezik. Már egy négy–hat órás eltérés is felboríthatja a rakparti helyek kiosztását, a daruk beosztását, a munkaerő-tervezést és a rakományáramlást.

Miért nem oldja meg a helyzetet néhány új daru?

A jelentés központi megállapítása, hogy egy terminál tényleges kapacitását a leggyengébb láncszem határozza meg. Ha a tárolóterület túlzsúfolt, vagy a teherautók nem tudnak elég gyorsan be- és kihajtani, a további daruk és rakparti helyek önmagukban nem gyorsítják fel a folyamatokat. Ilyenkor a torlódás a terminál egy másik pontján alakul ki.

Ugyanez igaz a tárolóterület sűrűségére is. A konténerek szorosabb egymásra helyezése ugyan több helyet szabadíthat fel, de közben többletmozgatást okozhat, és nehezebbé teheti a szükséges konténerek elérését. Az új daruk sem rövidítik le a kiszolgálási időt, ha a tárolóterület nem tudja megfelelő ütemben fogadni vagy kiadni az egységeket.

A Világbank ezért azt javasolja, hogy a terminálok először azonosítsák a szűk keresztmetszetet, és csak ezután döntsenek a beruházásokról. Egyes működési változtatások önmagukban is jelentős javulást hozhatnak: a rakodó- és kezelőeszközök közös használata a helyi adottságoktól függően 10–20 százalékkal növelheti a termelékenységet.

Mit jelent mindez a közúti fuvarozóknak?

A jelentésben megnevezett szűk keresztmetszetek egyike a korlátozott teherautós hozzáférés. Több ajánlás kifejezetten a terminálok szárazföldi oldalát érinti:

  • teherautók számára kialakított időpontfoglalási rendszerek és hosszabb kapunyitvatartás,
  • automatizált kapuk és valós idejű konténerkövetés,
  • hatékonyabb tárolóterület-tervezés és konténerelhelyezés,
  • szorosabb együttműködés, valamint korábbi információmegosztás a terminálok, a hajóstársaságok, a vámhatóságok és a szárazföldi fuvarozók között.

Egyes európai terminálok már ebbe az irányba haladnak. Rotterdamban az ECT a teherautók érkezését idősávokhoz köti, és díjat számít fel a túl korán érkező járművezetőknek, hogy a nap folyamán egyenletesebben ossza el a forgalmat.

A fuvarozók számára a Világbank megállapításai egyértelmű tanulsággal szolgálnak: amíg a terminálok a kapacitáshatár közelében működnek, a tengeri oldalon vagy a terminálon belül bekövetkező minden késés könnyen a kapunál eltöltött várakozási időben jelenik meg. A terminálok jobb szervezése gyorsabban mérsékelheti a kapunál kialakuló várakozási sorokat, mint egy újabb infrastrukturális beruházás.

Címke:

További olvasmányok