Az automatizálás és a digitalizálás ma már alap. Sajnos a cégek nagy része ezt még mindig nem ismerte fel. „Még ha a Fortunte 500 lista cégeit nézzük, akkor is azt mondanám, hogy 80%-uk tudja, hogy az átalakulás fontos, és 20% pedig épp most jön rá.” – becsüli fel Nabil Malouli, a DHL elnökhelyettese. -Ez azonban nem minden. Ebből a 80%-ból csak kb. 30% cselekedett is valami konkrétat – változtatott a munka stílusán, vezetett be új technológiákat és fejleszti azokat – teszi hozzá, megmagyarázva, hogy hogyan néz ki egy ilyen átalakulás, és mennyi időnek kell eltelnie, míg a cég észleli a belőle következő előnyöket.

Trans.INFO: A legközelebbi 6 év során 2 milliárd eurót akarnak kiadni digitalizálásra. Mire szánják pontosan ezt a pénzt?

Nabil Malouli, a DHL elnökhelyettese: Mindenek előtt automatikába és robotikába akarunk beruházni, de ez csak egy terület. Mint nagy szervezet különböző területeken dolgozunk, a raktári műveletekből elkezdve az utolsó mérföld kiszolgálásáig bezárólag. Hogy pontosan mibe fogjuk ezeket a pénzeket beruházni, az a digitalizálási tervtől fog függeni, amely olyan technológiát is fog érinteni, amelyet önállóan dolgoztunk ki, és olyat is, amelyet partnerekkel együtt fejlesztünk.

Beszéljünk erről az együttműködésről a partnerekkel. Önök 3PL operátorok, ez pedig azt jelenti, hogy az Önök szerepe mint beszállító a szállítóeszközök kiválasztása és a kivitelező felügyelete, de a partner feladata az ellátási lánc felépítése. Hogyan működne tehát a gyakorlatban a beruházások felhasználása, például az automatika és a robotika területén, ahogy Ön említette?

Azt gondolom, hogy az ellátási lánc felépítése azért csak igényel közös munkát. Különösen, amikor nagy cégekről beszélünk, amelyek jellemzően szorosan együttműködnek velünk, hogy optimális eredményt érjenek el. Sok ügyfél szakembernek tart minket, akiktől tanácsot kérhet, különösen, amikor olyan specifikus szolgáltatásokról beszélünk, mint például a fuvarszervezési szolgáltatások. Az egész ellátási láncnak mégiscsak több eleme van, amelyek kialakításánál tudunk segíteni. Annál is inkább, hogy ma egy ilyen átépítés elengedhetetlen, főleg az e-commerce fejlődése és az új technológiák megjelenése miatt.

Még 40 évvel ezelőtt minden statikus volt. A változások nem jöttek olyan gyorsan, így sok cég boldogult az átalakulással önállóan. És sikerült nekik. Ma már azonban minden nagyon gyorsan történik. Új technológiák jelennek meg, integrációk, új játékosok a piacon, és mindez azt okozza, hogy elengedhetetlenné válik a segítség.

A cégek tehát támogatást keresnek az operátoroknál, a legjobbaknál a kategóriában, és a logisztikai cégeknél, mivel a velük való együttműködés legnagyobb előnye az, hogy ők nap mint nap szembesülnek az új technológiákkal és fel tudják őket becsülni. Nem meglepő tehát, hogy még a legnagyobb, sikeres cégek is segítséget kérnek.

Ez azt jelenti, hogy valamennyi partnerük ennyire nyitott az új technológiákra? A kutatások azt mutatják, hogy a cégek akár 95%-a továbbra sincs tisztában azzal, hogy elengedhetetlen az automatizálás és a digitalizálás.

Azt gondolom, hogy ez egy érdekes kérdés. Szerintem két dologról beszélünk: a megértésről és a megpróbálásról. Sok cég az elmúlt három évben észlelte, hogy mennyire fontos a változás. Azonban továbbra is sokuk nem kezdte meg ezen bevezetését. Ugyancsak a mi kutatásainkból derül ki, hogy az e-kereskedelembe való belépés foka is például nagyon alacsony.

Még ha a Fortunte 500 lista cégeit nézzük, akkor is azt mondanám, hogy 80%-uk tudja, hogy az átalakulás fontos, és 20% pedig épp most jön rá. Ez azonban nem minden. Ebből a 80%-ból csak kb. 30% cselekedett is valami konkrétat – változtatott a munka stílusán, vezetett be új technológiákat és fejleszti azokat (egyes szakemberek azt becsülik, hogy 15 év alatt a piacvezetők akár 15%-a is el fog bukni – a szerk.).

Csak honnan jön mindez? Olyan kutatásokba botlottam, amelyekben a válaszadók közel fele megállapította, hogy nehéz megbecsülni az automatizálásból és digitalizálásból jövő előnyöket, mivel egyszerűen ez még túlságosan is korai. Lehet, hogy a cégek egyszerűen félnek az ilyen kísérletektől? Amelyek minden bizonnyal költségesek is.

Azt gondolom, hogy ok sokféle van. Az emberek nagyon sokszor révednek a múltba, hogy meglássál a jövőjüket. Ma azonban ez nem jó stratégia, még ha 30 éven át sikeresen lehetett üzleti tevékenységet folytatott valaki, mivel, mint mondtam, különleges időkben élünk.

Az első ok lehet tehát a gondolkodásmód. Az emberek, mégha tudatában is vannak annak, hogy a változások fontosak, még akkor sem vezetik be őket. Az igazság az, hogy azok a cégek, amelyek már ma tesznek valamit, gyorsan, nagyobb esélyük lesz fennmaradni. Jó példa lehet lehet az, ami a kiskereskedelemben zajlik az Egyesült Államokban. Nem csak az Amazon terjeszkedéséről van szó, de a fogyasztók viselkedésének változásáról, akik már nem akarnak üzletekbe járni, nem csak a terméket akarják a polcon megtalálni, hanem gazdag bevásárlási élményre hajtanak.

A másik ok a beruházások számítása. A cégek nézik az új technológiákat, és megbecsülik, hogy sokba fog kerülni a bevezetésük, pl. 50 millió dollárba. Közben eddig tudtak működni 10 millió dollár nagyságrendű beruházásokkal. Automatizálás és modern technológia nélkül.

Ez hiba. Ma sok esetben a beruházás ilyen megoldásokban a logisztikára gondolva kulcsfontosságú megtérülési pontot jelent. Általában a logisztika volt a bizniszt támogató részleg. Ma valami olyanná válik, ami előnyt biztosít – okká, amely miatt valaki éppen egy adott cég termékéért nyúl, érdeklődve, hogy milyen gyorsan kapja meg, mennyibe fog kerülni …

Azt gondolom tehát, hogy a következő öt évben azok, akik nem fogják ezt fel, bajban lesznek. A szakemberek arról győzködnek, hogy a Fortune 500 lista cégeinek akár 50%-a is eltűnhet emiatt.

Ebben az esetben hogyan néz ki az automatizálás folyamata az Önök partnereinél? Figyelembe véve mindazt, amiről eddig beszéltünk, az az érzésem, hogy elengedhetetlen, hogy a cégek egyáltalán együttműködhessenek Önökkel, és kompatibilisek legyenek.

Alapvetően egyáltalán nem a kompatibilitásról van szó. Inkább az üzletmenet szükségleteiről. Egy példán fogom elmagyarázni, de konkrét nevek megadása nélkül. Van egy viszonteladó partnerünk (kiskereskedelem – a szerk.), világszinten egy vezető márka, aki jelentkezik nálunk, és azt mondja, hogy szeretné fejleszteni az e-commerce üzletágát. Az másnap vagy ugyanazon a napon való kiszállításra épít, és nagyon széles SKU (raktári egység, az árugazdálkodásra hivatkozik – a szerk.) kínálattal rendelkezik.

És ami érdekes, az ő esetében, mint sok más cég esetében, akikkel együttműködünk, a tárgyalás nem mindenek előtt a költségekre, hanem a szolgáltatásokra terjed ki. Mert ha nagy céged van, amely naponta 100.000 terméket visz ki a raktárból, és közben a visszáru aránya 30-40%, akkor az azt jelenti, hogy nem támaszkodhatsz tovább kézi munkára.

El tudjuk érni azt, hogy minden megrendelés, amit egy adott délutáni óráig leadnak, még aznap feladásra kerül Európa különböző részein lévő fogyasztóknak. De mint mondtam, nem támaszkodhatunk tovább kézi munkavégzésre.

Tehát bemutatunk a partnernek egy olyan technológiát, amelyet el kell kezdenie használni. Javasolunk szállítmányozási rendszert, rendszerezőt, WMS-t (Warehouse Management System). Meghallgatva, hogy a partner mit szeretne elérni, sugalljuk, hogy mibe ruházzon be. Néha kiderülhet, hogy egyáltalánnem kell mindent elküldeni még aznap, mert az adott megrendelést lehet teljesíteni 2,3 nap alatt. Ilyenkor a beruházások is ennek megfelelően kisebbek – nem 50 millió dollár, hanem mondjuk 20-10 millió.

Fontos azonban, hogy a cég tudatában legyen annak, hogy mennyire fontos az e-commerce kiszolgálása. Ma, amikor az ügyfél a „Megrendelés feladása” gombra kattint, az ellátási lánc minden feladatának nagyon gyorsan kell végbe mennie. Egy megrendelés esetén ez egyszerű, de gondoljunk a nagyobb márkákra, mint az ASOS vagy a Zalando, amelyek naponta termékek tízezreit indítják útnak. Az ő esetükben az új technológiákba és automatizálásba való beruházás szükségszerű.

Mennyi ideig tart egy partner vagy egy ügyfél ilyen „felszerelkezése” a 3PL operátorhoz, ha az automatikáról beszélünk?

Jellemzően 12-18 hónap. Jellemzően az igazgatótanáccsal találkozunk, hogy megtudjuk a partnerektől, hogy mit szeretnének elérni. Aztán összegyűjtjük a szakértől csoportjait – technológiaiakat, operációsokat, kereskedelmieket – mindkét oldalon. Munkaprogramot készítünk, majd elkezdjük őket vezetni.

Milyenek a költségek?

Az attól függ. Minden ügyet egyénileg kell megközelíteni. Vannak partnereink, akikkel nagyon közeli a viszony, tehát néha megosztozunk az ilyen beruházások költségein. Vannak olyan helyzetek is, amikor mi ruházunk be, és olyanok is, amikor az ügyfél. Leggyakrabban azonban osztozunk a költségeken, együtt vezetve be  az új megoldásokat.

Mondjon egy példát egy ilyen együttműködésre!

Mondok egy olyat, amelyen dolgoztam az USÁ-ban. Van ott egy ügyfelünk, ahol a visszáru aránya nem volt nagy, 10% körüli. Az SKU kínálat viszont nagyon nagy volt, 100.000 darab (kínálati tétel – a szerk.) szintjén.

Ez egy olyan mára, amely meghatározott módon működött 40 éven keresztül. Elkezdett az e-commerce szegmensben is működni, de igyekezett az eddigi üzleti modellt felhasználni. Azzal jelentkezett nálunk, hogy éppen véget ért a szünidei szezon, de nem sikerült elérni a tervezett szolgáltatási színvonalat az elektronikus kereskedelemben.

Úgy gondoltuk, hogy ezt az üzletet teljesen más szabályok alapján kell kezelni. Létrehoztunk egy közös csapatot, amelyben elgondolkodtunk a megoldásokon. Hogyan nézzen ki a raktár, hogyan kell automatizálni, milyen technológiát kell alkalmazni, milyen embereket kell felvenni és milyen módon. Amikor a technológiáról van szó, egy sor megoldás kiválasztásáról beszéltünk – a WMS-ektől kezdve a WES (Warehouse Execution System)-eken át a különböző más rendszerekkel való integrációig, egészen az áruk elküldésével integrált rendszerekig.

Egy ilyen együttműködési modell létrehozása kb. 4 hónapot vesz igénybe. Sok idő, de sok munkát is kell elvégezni. Annál is inkább, hogy olyan objektumokról beszélünk, ahol ezernél is több ember dolgozik. Csak akkor kezdjük el bevezetni a megoldásokat, amikor minden kérdésben egyezségre jutottunk – megrendeljük az objektum gépesítésével kapcsolatos rendszereket, felépítjük az informatikai platformot. Egy ilyen raktári infrastruktúra felépítése jellemzően 6-12 hónapot vesz igénybe.

Abban az esetben, amelyről beszélek, egy több, mint 700.000 négyszögláb (több, mint 65.000 négyzetméter)területű raktárat kellet felállítani, és nagyon magas szintű automatizálással. 18 hónapunkba került. Korábban az épületet részben kézzel szolgálták ki, csak később lett teljesen automatizálva. Ez sűrűn előforduló gyakorlat azokban a helyzetekben, amikor nincs elég sok idő az implementációra.

Azonban még akkor is, ha már minden automatizálva van, továbbra is együtt dolgozunk a partnerrel a megoldások optimálásán, bevezetjük a mobil technológiát. Ez a munka soha nem ér véget, ez nagyon fontos, hogy ezt tudatosítsuk. Mert még a jelenlegi legmagasabb osztályú technológia sem lesz valószínűleg a legjobb három év múlva.

Mennyi időnek kell eltelnie, hogy a cég észrevegye az előnyöket, amelyek az ilyen automatizációból következnek?

Ez attól függ, milyen automatizálásról beszélünk. Ha fix robotokról és automatizálásról (fixed automation, fixed robots) beszélünk, 2-6 év között. Ennyi diőnek kell eltelnie, hogy visszajöjjön a beruházás. Mobil technológia és mobil robotok (mobile technology, mobile robots) esetében azonban sokkal hamarabb, tulajdonképpen azonnal, mivel a cégek egyre gyakrabban nem megvásárolják ezeket a berendezéseket, hanem lízingelik őket. Egyre nagyobb érdeklődést figyelünk meg e második fajta beruházások iránt, mivel a mobil megoldásokat újra be lehet vezetni és felhasználni különböző üzleti tevékenységekben.

A fix megoldások megint csak olyan cégeknél válnak be, amelyeknek hosszú távú fejlődési perspektívájuk van, és ezen felül tudják, hogy az ügyfeleik profilja és tevékenysége nem változik meg. Például a farmernadrágot eladó vállalatok, olyan márkák, mint a Diesel vagy a Levis rendelkezhetnek ilyen perspektívával, akár évtizedessel is. Elképzelhető, hogy számukra az automatizálás ily módon optimális lehet.

Más a helyzet olyan cégek esetében, amelyek úgy működnek, mint a piac, mert annyi különbözőféle termékkategóriát kínálnak. Ma pl. a használati elektronika kategóriájában, de öt év múlva foglalkozhatnak autóalkatrészekkel, vagyis valami teljesen mással. Az ilyenek több szabadságot akarnak majd a beruházásokban, így a mobil automatizálásra fognak építeni.

Utolsó dolog, kicsit összefoglaló jelleggel. Milyen jövőt lát azon cégek előtt, amelyek nem akarnak automatizálódni és digitalizálódni?

Nem gondolom, hogy teljességgel eltűnnének. Azt gondolom azonban, hogy nagyon nehéz lesz versenyképesnek maradniuk, mert ma ahhoz, hogy hatékonyan lehessen szolgáltatást nyújtani, kell technológiai támogatás. Egy dolog az egész adattömeg, amelyhez hozzá lehet férni a technológiának köszönhetően, és amely gördülékenyebbé teszi az üzleti folyamatokat. A másik a cégek fejlődésének változása. Ma, ha jól megy az üzlet, a cég megnézi, a mértékét és a felhasznált technológiát, amelyet használ, és megállapítja, hogy mindezt kihasználva lehet új üzletet létrehozni. Aminek a példája lehet az Uber. Megnéztek egy platformot, amely arra szolgált, hogy fuvart szerezzen személyeknek, és megállapították, hogy ugyanez a technológia alkalmazható az étterem-bizniszben, és a teherszállításban is.

Ebbe az irányba fognak menni az önálló cégek is, meg azok is, amelyek partnerekkel dolgoznak. Ez utóbbiak megállapíthatják, hogy nekik van meg a mennyiség, a partnernek pedig a technológia. Tehát elkezdhetünk még szorosabban együtt dolgozni. Azt gondolom, az ilyen viszonyokból egyre több lesz.

Szerző: Dorota Ziemkowska, együttműködve Dorota Piotrowska-Pełkaval.

A beszélgetés a HyperLOG konferencián készült.

Fotók: Trans.INFO

hozzászólások

comments0 megjegyzés
thumbnail
Ha szeretné beállítani az értesítéseket, lépjen be a profiljába