A vita arról, hogy hogyan oldják meg a hivatásos járművezetők hiányát a munkaerőpiacon Európában, már évek óta tart. És, bár a fő probléma a keresetük nagysága, Litvániában a nyilvános diskurzus része lett a javadalmazás összetétele is. A jelenlegi fizetési rendszer azt okozza, hogy -hasonlóan Magyarországhoz – a járművezetők nyugdíja drasztikusan alacsony lehet Litvániában. Egyelőre a litvánok módszert keresnek ennek a problémának a megoldására, egy azonban biztos – aki megoldja azt, könnyedén megnyerheti magának a lojális járművezetőket.
Gintaras Kondrackis, a litván Solidarumas (Szolidaritás – a szerk.) szakszervezet elnöke két éve próbálja megváltoztatni a hivatásos járművezetők javadalmazási rendszerét. A jelenlegi összetevők, vagyis az alapfizetés és a napidíj véleménye szerint megengedhetetlen, mivel „a járművezető nem tesz félre nyugdíjra”.
Gintaras Kondracki, a litván Solidarumas szakszervezet elnöke, volt teherautó-vezető
Jó munkáért jó fizetés vagy nehéz munkáért átlagos fizetés?
Gintaras Kondrackis tevékenysége vita tárgya lett a kamionosok munkájával kapcsolatban. A szállítmányozók véleménye a jogi és pénzügyi tényezőre támaszkodik, vagyis a cégek által viselt magas járművezetői javadalmazás költségeire. Ezzel szemben a kamionosok a káros munkakörülményeket (távollét a családtól, stressz, egészségtelen életmód) és az alacsony nyugdíjat látják, amelyet ezért a munkáért kapnának a jövőben. Litvániában ez vált az egyik legfontosabb problémává, amelynek a megoldása már most nagyon fontos.
A témával kapcsolatban megszólalt a szállítmányozók gyűlésének vezetője, Mečislavas Atroškevičius is, aki – mint szállítmányozó és munkaadó – megkérdőjelezte a „a járművezetők köztudottan rossz munkakörülményeit”. Szerinte a kamionosok a legjobban fizetett munkavállalók közé tartoznak Litvániában. Miközben az átlagos nettó kereset 700,20 eurót tesz ki havonta, a nemzetköziző teherautó-vezetők akár 2.500 eurót is keresnek. A szállítmányozó szerint ez elég kompenzáció a nehézségekért, amelyekkel a járművezetők küzdenek.
Mečislavas Atroškevičius, a litván légi fuvarozók szövetségének elnöke, egy fuvarozó társaság tulajdonosa
Azt gondolom, hogy a hivatásos járművezetők javadalmazása nem alacsony. Érthető, hogy mindenki a lehető legtöbbet akarja keresni. Európának abban a sarkában élünk, ahol mindenki szeretne többet keresni, és mindenki meg is érdemli azt. Év elején a vámhivatalnokok sztrájkoltak, akik emelést akartak. Aztán a tanárok és az orvosok tiltakoztak, vagyis azok, akik legalább hat évet tanultak azért, hogy most filléreket keressenek (a felsőoktatási képzések Litvániában hat évig tartanak – a szerk.). Mi pedig olyan emberekről beszélünk, akiknek sokszor felsőfokú végzettsége sincs. Igaz, keményen dolgoznak, de ezért megfelelő javadalmazást is kapnak. Nem kell azt még emelni is, hiszen a munkakörülményeik már így is nagyszerűek. – véli Mečislavas Atroškevičius.
Némileg máshogy látja a helyzetet a Solidarumas szakszervezet elnöke.
A járművezetők többsége 6/2 rendszerben dolgozik (hat hét munka, két hét otthon). Ezért kb. 2520 eurót kapnak. A kamionos havi fizetése egy évre vetítve 1.260 eurót tesz ki átlagosan, vagyis már távolról sem 2.500 euró. Tegyük ehhez még hozzá, hogy a járművezetők folyamatosan távol vannak az otthonuktól, hogy a fülkében alszanak, és hogy a családjuk ritkán látja az édesapát, a férjet. Ezen felül, ha a járművezető „normálisan” használná fel a napidíjat, akkor a javadalmazás abszurd módon alacsony lenne. Csak azért, mert igyekszik spórolni a pénzzel, azért számít a fizetése viszonylag magasnak. – állítja Gintaras Kondrackis.
Mečislavas Atroškevičius véleménye szerint a járművezetőknek manapság nagyon magasak az igényei. A munkavállalókat a munkaerőpiac „neveli”, ezért senkit sem lepnek meg (beleértve ebbe a szállítmányozókat a kis- és középvállalkozók köréből is) ezek az igények. Mégis, Atroškevičius vélemények szerint, még ha a munkavállalók az urak is a piacon egy országban, akkor is érdemes megőrizni a józanságot.
A kereset nagysága nem minden
Ezzel szemben, ahogy Gintaras Kondrackis beismeri, sem a szövetség, sem pedig maguk a járművezetők nem csak a javadalmazás nagyságában szeretnének változást. A változás két irányáról van szó: jobb fizetések a jelenlegi munkakörülményekért, vagy a javadalmazás összetételének változását.
A járművezetőknek jutó kifizetések felosztásáról van szó – alapdíj, napidíj, pótlékek. Az általam említett 6/2 felosztású munkarend szerint a járművezető javadalmazása 400 euró, a maradék, vagyis 860 euró a napidíjakból tevődik össze. Mivel a napidíj nem „tényleges” fizetés, azaz nem „munkabér”, ez azt jelenti, hogy nem is fizetünk utána adót. Az nem normális, hogy a napidíjas rész nagyobb, mint az alapdíj. Mindez azt jelenti, hogy a jövőben a járművezető nagyon alacsony nyugdíjat kap, és elhanyagolható szociális ellátást – mondja el Gintaras Kondrackis.
– Először válaszolnunk kell arra a kérdésre, hogy a hivatásos járművezető munkája ma tényleg annyira nehéz-e, mint a média és a szakszervezetek mondják. Ez mára már teljesen más, mint 15-20 évvel ezelőtt. Nézzük meg, hogy akkor hogyan néztek ki a vontatók, az utak és a munkakörülmények. És ma? Új járművek, szervízben javítva, a külföldi közúti infrastruktúra tökéletes állapotban. Teljesen komfortos munka – veti ellene Mečislavas Atroškevičius.
A Litván Szállítmányozók Gyűlésének elnöke elmagyarázza azt is, hogy mi is az a napidíj.
Ez a többletkiadások visszatérítése. Például ha egy járművezető nem a saját országa területén dolgozik, akkor jár neki ezért kompenzáció – a tisztálkodási lehetőségekért, az éttermekben való étkezésért, stb. Ezért merül fel a kérdés, hogy a napidíjat meg kell-e adóztatni. Véleményem szerint ez hiba volna – állapítja meg Mečislavas Atroškevičius.
A szállítmányozó szerint erre a problémára nem szabad csak egy szemszögből nézni. A járművezetők javadalmazása a piaci helyzethez mérten még mindig a legkisebb probléma. Miért is?
A munkavállalók és a munkaadók viszonyát a piac szabályozza. Kereslet és kínálat. Most az ágazatban sok más problémánk van. Az egyik a hivatásos járművezetők hiánya. Ma a kamionosok választhatnak, hogy kinél és melyik országban akarnak dolgozni, hozzáigazítva a képességeiket és a nyelvtudásukat, stb. mindehhez. Ma arról beszélni, hogy a járművezetőknek rossz dolga van, nem helyes. Nem értek vele egyet – emeli ki.
A nyugdíj is számít
A nyugdíjak ügyében a szakemberek szintén megosztottak. A kamionos vajon többet érdemel, például korábbi nyugdíjat?
Azt gondoljuk, hogy igen. Mivel az otthon töltött idő, amit nem úton tölt a járművezető, fizetés nélküli szabadságnak számít, a járművezetők, hogy megszerezzék a szükséges szolgálati időt, tovább kell, hogy dolgozzanak. Ha ezt nem teszik meg, nem számíthatnak méltányos juttatásokra a jövőben – állítja Gintaras Kondrackis.
– Nagyon gyakran beszélnek arról, hogy a kamionos munkája különleges és nagyon nehéz. Azt mondják 25 órákat kell dolgozniuk, és nem pihenhetnek. Ez nem igaz. Ma már digitális tachográfjaink vannak, telematikánk, és munkaidő szigorítások. A járművezetőknek hosszú szüneteket kell tartaniuk, új vontatókkal mennek, és jó utakon. Nagyon jól keresnek. Nem látom okát, hogy ennek a szakmai csoportnak miért járna kivételes nyugdíj – állapítja meg Mečislavas Atroškevičius.
A szerkesztőség kommentárja
A litvánok nagyon komoly lépést tettek a szállítmányozási ágazat fejlesztéséért. Felismerték a járművezetők javadalmazásának összetételének problémáját, és próbálják megoldani. Hogy ez mennyire összetett és nehezen megoldható kérdés, azt mutatják az ügy rendezésére tett próbálkozások Lengyelországban. A törvénymódosítási tervezet a járművezetők munkaidejéről és a javadalmazásukról, amelyet az infrastruktúráért felelős tárca tett le, , nagyon sok ellentmondást szült a lengyel szállítmányozási cégek között. Ami fontos, hogy a szakszervezeteknek is voltak vele szemben fenntartásai. És bár a Háromoldali Bizottság általi bemutatás óta eltelt 9 hónap, még mindig nem hallani semmilyen kompromisszum bevezetéséről. Nem változtat ez azon a tényen, hogy a problémáról egyre hangosabban fognak beszélni. Ezért minél hamarabb találunk valamilyen kompromisszumot, annál jobb. Egy dologban mindkét fél egyet ért, – a munkaadók és a szakszerveretek is – hogy az a cég, amely felajánlja a járművezetőknek az alacsony nyugdíj megoldásának a problémáját a jövőben, akár magasabb alapfizetést adva a konkurenciánál, ma hatalmas előnnyel indul a munkaerő megszerzéséért. Ez kétség kívül lehetőség megelőzni a riválisokat.