A legfontosabb tudnivalók:
- A Baszkföldi Felsőbíróság helybenhagyta azt az elsőfokú ítéletet, amely szerint a jármű mellett töltött várakozási időt bele kell számítani a sofőr munkaidejébe.
- A tachográf 711,15 órát pihenőidőként jelölt, a sofőr azonban ezeknek az időszakoknak egy részében köteles volt a kamion közelében maradni, amíg új fuvarfeladatra várt.
- A Bizkaia tartományban alkalmazandó kollektív szerződés alapján az elsőfokú bíróság úgy számolta, hogy a sofőr 1 061,13 órával lépte túl az éves munkaidőkeretet.
- A fuvarozónak 17 105,42 eurót kell fizetnie a munkaidőkeret túllépése miatt, 1 309,08 eurót juttatás címén, valamint 1 504,74 euró késedelmi kamatot és a fellebbezési eljárás költségeit.
- A tachográf egyetlen bejegyzése nem határozza meg automatikusan, hogyan kell egy időszakot a munkajog alapján besorolni. A sofőr tényleges körülményei, az alkalmazandó jogszabályok és a kollektív szerződés szintén meghatározóak.
A spanyol La Razón napilap a Tribunal Superior de Justicia del País Vasco, vagyis a Baszkföldi Felsőbíróság 2177/2026. számú, 2026. október 6-án meghozott ítélete alapján számolt be az ügyről.
A jogvita egy Spanyolországban belföldi fuvarozást végző sofőr és munkáltatója között alakult ki. A sofőr 2024 márciusa és 2025 januárja közötti időszakra kért túlóradíjat és egyéb juttatásokat. A vita középpontjában 711,15 olyan óra állt, amelyet a tachográf pihenőidőként rögzített. A kötelező pihenőidők levonását követően a sofőr arra hivatkozott, hogy a fennmaradó időben továbbra is a munkáltató rendelkezésére állt.
Pihenőidőt jelzett a tachográf, a sofőr mégsem távolodhatott el a kamiontól
A bíróság megállapítása szerint a sofőr újabb fuvarfeladatra várt, és a kérdéses időszakokban a jármű közelében kellett maradnia. A munkáltató ezzel szemben úgy érvelt, hogy a sofőr nem végzett konkrét munkafeladatot, nem vezette a teherautót, ezért ez az idő nem tekinthető munkaidőnek.
A bíróság ezt nem fogadta el. Álláspontja szerint a tachográf által rögzített tevékenység önmagában nem dönti el, hogy az adott időszakot miként kell munkajogi szempontból besorolni. A várakozás tényleges körülményeit és a vonatkozó kollektív szerződés rendelkezéseit is figyelembe kell venni.
Több mint ezer órával lépte túl az éves munkaidőkeretet
Az ügyben a Tribunal Superior de Justicia del País Vasco, vagyis a Baszkföldi Felsőbíróság járt el. A bíróság 2177/2026. számú, 2026. október 6-án meghozott ítéletében elutasította a munkáltató fellebbezését.
A döntésben fontos szerepet játszott a Bizkaia közúti fuvarozására vonatkozó kollektív szerződés. Ennek 6. cikke bizonyos, a munkavégzés jellegéből adódó tétlen időszakokat is tényleges munkaidőként kezel. Ide tartozhat az az idő is, amikor a sofőr a vállalat telephelyén vagy a jármű mellett a munkáltató rendelkezésére áll.
Az elsőfokú bíróság ezen időszakok beszámításával arra jutott, hogy a sofőr az évi 1 724 órás munkaidőkeretet 1 061,13 órával haladta meg.
A vállalatot az alábbi összegek megfizetésére kötelezték:
- 17 105,42 euró a munkaidőkeret túllépése miatt,
- 1 309,08 euró juttatás címén,
- 1 504,74 euró késedelmi kamatként.
A Baszkföldi Felsőbíróság helybenhagyta ezeket az összegeket, és a fellebbezési eljárás költségeit is a munkáltatóra terhelte. A költségek között szerepel a jogi képviselő 900 eurós, áfával növelt díja.
Nem minden, tachográfon pihenőidőként rögzített idő válik automatikusan munkaidővé
Az ítélet nem jelenti azt, hogy minden, a tachográfon pihenőidőként rögzített szakaszt automatikusan munkaidőként kell kezelni. A bíróság a sofőr konkrét munkafeltételeire és a Bizkaiában érvényes kollektív szerződésre alapozta döntését. Más megállapodások eltérően szabályozhatják a várakozást, a rendelkezésre állást és a jármű közelében való tartózkodást.
A döntő körülmény az volt, hogy a sofőr nem használhatta szabadon ezt az időt. A következő fuvarfeladatra várva a kamion közelében kellett maradnia.
Az ítélet nem változtatja meg a vezetési időre és a pihenőidőkre vonatkozó tachográfos előírásokat. A jogvita azt érintette, hogyan kell a sofőr idejét a munkajogi szabályok és az alkalmazandó kollektív szerződés alapján elszámolni.
Miért fontos a kamion melletti várakozás megítélése a fuvarozóknak?
Az ügy rávilágít arra, hogy a tachográf tevékenységkódja nem feltétlenül határozza meg véglegesen egy időszak munkajogi besorolását. Ebben az esetben a sofőr tényleges várakozási körülményei és a Bizkaiában alkalmazandó kollektív szerződés bizonyultak meghatározónak.
A fuvarozóknak ezért nemcsak azt kell vizsgálniuk, hogy mit rögzített a készülék, hanem azt is, hogy a sofőr valóban szabadon pihenhetett-e, vagy továbbra is a vállalat rendelkezésére állt. Ez a szempont a következő fuvarra való várakozás, a két fuvar közötti hosszabb megállások és a jármű mellett töltött idő megítélésénél is jelentős lehet.
Az ítélet egyelőre nem jogerős. A munkáltató felülvizsgálati kérelmet nyújthat be a spanyol legfelsőbb bírósághoz az egységesebb joggyakorlat kialakítása érdekében.
Az uniós vezetési és pihenőidő-szabályokról az Európai Bizottság Your Europe oldala ad áttekintést.
