Valami érdekes híre van? Szóljon nekünk!

Ma egy kicsit kevésbé leszek tárgyilagos, mint szoktam. De ez nem jelenti azt, hogy nem lesz izgalmas. Bevezetésül – nem akarok általánosítani, de azt hiszem, a járművezetők két csoportra való osztásával mindenki egyet ért.

Az első csoport azoké a vezetőké, akik gyakran még a hadseregnél csinálták a jogosítványunkat – „alkalom adtán”, sokszor semmiféle képzettségük nincs, és – szó szerint – semmiféle alternatívájuk a biztonsági őrségen kívül. Amikor választhatnak, hogy minimálbérért dolgozzanak – vagy járművet vezessenek nettó kb. 4-500.000 forintért, az utóbbit választják. Ebbe a csoportba sorolnám azokat a képzettség nélküli embereket, akik azért csinálták meg a jogosítványt teherautóra, hogy „könnyen” keressenek lehetőleg sok pénzt. Mert – ebben egyezzünk meg – még felsőfokú végzettséggel és nyelvtudással sem könnyű 4-500.000 forint közötti nettó keresetet elérni. Ezek a járművezetők sokszor azt vallják, hogy „az éjszaka az alvásra való”, a budapesti indulás utáni első szünetet már Komáromban megtartják, a 14 órás szünet és a 7 óra körüli indulás – a legnagyobb dugóban – teljesen normális számukra.

A másik csoport, akinek ez a szenvedélye – szívesen csinálják, sőt szeretik azt, amit csinálnak. Dacára, hogy néha mérgesek egy ostoba speditőrre, aki kitalált valami butaságot – alapjában véve nem tudnak nélküle élni. Ők olyan járművezetők, akik maguktól tanulják meg az idegen nyelvek alapjait – hogy megérttethessék magukat alapdolgokban a fel- és lerakodáskor. Olyan járművezetők, akik képesek úgy megválasztani az utazás időpontját és útvonalát, hogy gond és ügyeskedés nélkül képesek megtenni 700 km-t Németországban.

Sok ilyen járművezetővel – dacára, hogy már nem dolgozunk együtt – továbbra is közeli kapcsolatot tartok. Az egyik közülük Wojtek – ma róla lesz szó.

 

 

Élet a járművezetés után – mit csináljunk?

Wojtek élete során mindennel közlekedett mindenhova, aminek volt kereke és kormánya: ponyvás, rolóponyvás teherautóval, hűőkocsival, billenccsel, betonkeverővel, sőt ratrakkal is. Amikor Wojtek szabadságra megy a „nagy” gép vezetésétől – általában terepjáróval indul útnak offroad kirándulásokra, pl. Romániába. Wojtek tudja mondani, hogy „jó napot kívánok”, „köszönöm”, „mikor rakodhatok?” (és az összes többi hasznos fordulatot is) jó néhány nyelven. Mindig mosolyog, a fel- és lerakodáskor pedig hozzáállásának köszönhetően a lehetetlent is teljesítette.

Sajnos Wojtek a vezetés közben beszerzett egy betegséget – szétcsúsztak a csigolyái. És bár mindig szégyenkezett, és szidta a speditőrjét, amikor be kellett hajtania a hűtőkamionnal egy olasz kisváros olyan keskeny utcájába, hogy a kávézókban fel kellett csavarni az árnyékolókat, és odébb tenni az asztalokat, hogy elférjen – de alapvetően azt mondja, hogy hiányoznak neki ezek a kalandok.

Mit tegyen tehát az ember, ha már nem dolgozhat járművezetőként?

Wojtek egy saját projektet talált ki – egy építkezős terepasztalt távirányítós modelleknek. Igen, amit a képen láttok a cikkben, azok nem igazi teherautók, billencsek és markolók. Ezek távirányítós modellek.

Több mint két éve következetesen igyekezett támogatást szerezni a „Műveletek bevezetésének támogatása a közösség vezérelte helyi fejlesztési stratégiában” – programból, amelyre 2014-2020 között a Vidékfejlesztési Program vonatkozott – LDG Spisz Podhale – helyi akciócsoport (LDG LIDER EFFRROW). Türelmesen pótolgatta a hiányokat a kérvényben, sokan biztosan feladták volna. Végül sikerült. 2018. július 1-jén el lehetett kezdeni.

A pontos modellek pénzbe kerülnek

Itt mindenképpen ki kell emelni, hogy a modellek, amelyek a fényképeken láthatók – nem játékok. Főleg fémből készültek, 1:14-1:16 méretarányban, hűen tükrözve az igazi berendezéseket. A képeket elnézve el is lehet hinni, igaz?

Ezért is kerülnek a modellek nagyon sokba – egy darab ára 2-4.000 euró között mozog! Az eredmény meglehetősen tartós berendezés – a négytengelyű járműveknél mind a négy tengely hajtott, az első kettő kormányzott, a dömper teknőjét pedig nem villanymotor, hanem hidraulika mozgatja. Hasonlóan a markoló és a rakodó hidraulikával van vezérelve (több mint 17 atmoszféra nyomás – a modellben!). A négytengelyes járművek terhelhetősége 10 kg-ig megy, a legerősebb Akkura pedig 4 lóerős.

Összesen Wojtek 7 teljesen működőképes modellje van:

  • Három 8×8 billencs (Man, Man, Scania),
  • kettő CAT 330 és 320 markoló,
  • egy Liebherr 574 rakodó,
  • egy Akkura lánctalpas szállító.

Wojtek így csinált a szenvedélyéből – mint a teherautók – a saját ötlete segítségével üzletet. Itt ki kell emelni, hogy teljes terepasztalt Wojtek maga készíti – ami nem esik nehezére, mivel plasztikai technikus a végzettségét tekintve, „művészi bútorkészítés” specializációval.

Ezen kívül az ötletének köszönhetően lehetősége van arra, hogy megossza a szenvedélyét másokkal. Piknikeken, céges rendezvényeken ti is vezethettek – a hivatásos járművezető éberen figyelő tekintete mellett – terepen négytengelyes járművet, vagy kipróbálhatjátok, milyen lehet markolóval dolgozni. Higgyétek el, nagyszerű szórakozás.

Szenvedélyes élet és játék

Élve a meghívásával és a kedvességével egész nap játszottak „homokrakodóst” – a közeli betongyár járművezetőivel együtt, akik meglátva a modelleket testületileg hagyták ott a nagy gépeiket, hogy kipróbálják magukat a kicsinyített változatokon.

Azt gondolom, hogy ez elég szokatlan történet, ami arról szól, hogy egyes járművezetőknek a fuvarozás – nem csak annak a néhány százezer forintnak a megszerzési módja havonta, és a lehetőség, hogy „leeresszük az üzemanyagot a hazaútra”, hanem szenvedély és életmód. Az ilyen járművezetőkről gondoskodjatok, és csupa ilyen járművezetőt kívánok nektek.

Még több képet találtok Wojtek profilján.

 

hozzászólások

comments0 megjegyzés
thumbnail
Ha szeretné beállítani az értesítéseket, lépjen be a profiljába