Valami érdekes híre van? Szóljon nekünk!

Ma egy kicsit kevésbé leszek tárgyilagos, mint szoktam. De ez nem jelenti azt, hogy nem lesz izgalmas. Bevezetésül – nem akarok általánosítani, de azt hiszem, a járművezetők két csoportra való osztásával mindenki egyet ért.

Az első csoport azoké a vezetőké, akik gyakran még a hadseregnél csinálták a jogosítványunkat – „alkalom adtán”, sokszor semmiféle képzettségük nincs, és – szó szerint – semmiféle alternatívájuk a biztonsági őrségen kívül. Amikor választhatnak, hogy minimálbérért dolgozzanak – vagy járművet vezessenek nettó kb. 4-500.000 forintért, az utóbbit választják. Ebbe a csoportba sorolnám azokat a képzettség nélküli embereket, akik azért csinálták meg a jogosítványt teherautóra, hogy „könnyen” keressenek lehetőleg sok pénzt. Mert – ebben egyezzünk meg – még felsőfokú végzettséggel és nyelvtudással sem könnyű 4-500.000 forint közötti nettó keresetet elérni. Ezek a járművezetők sokszor azt vallják, hogy „az éjszaka az alvásra való”, a budapesti indulás utáni első szünetet már Komáromban megtartják, a 14 órás szünet és a 7 óra körüli indulás – a legnagyobb dugóban – teljesen normális számukra.

A másik csoport, akinek ez a szenvedélye – szívesen csinálják, sőt szeretik azt, amit csinálnak. Dacára, hogy néha mérgesek egy ostoba speditőrre, aki kitalált valami butaságot – alapjában véve nem tudnak nélküle élni. Ők olyan járművezetők, akik maguktól tanulják meg az idegen nyelvek alapjait – hogy megérttethessék magukat alapdolgokban a fel- és lerakodáskor. Olyan járművezetők, akik képesek úgy megválasztani az utazás időpontját és útvonalát, hogy gond és ügyeskedés nélkül képesek megtenni 700 km-t Németországban.

Sok ilyen járművezetővel – dacára, hogy már nem dolgozunk együtt – továbbra is közeli kapcsolatot tartok. Az egyik közülük Wojtek – ma róla lesz szó.

 

 

Élet a járművezetés után – mit csináljunk?

Wojtek élete során mindennel közlekedett mindenhova, aminek volt kereke és kormánya: ponyvás, rolóponyvás teherautóval, hűőkocsival, billenccsel, betonkeverővel, sőt ratrakkal is. Amikor Wojtek szabadságra megy a „nagy” gép vezetésétől – általában terepjáróval indul útnak offroad kirándulásokra, pl. Romániába. Wojtek tudja mondani, hogy „jó napot kívánok”, „köszönöm”, „mikor rakodhatok?” (és az összes többi hasznos fordulatot is) jó néhány nyelven. Mindig mosolyog, a fel- és lerakodáskor pedig hozzáállásának köszönhetően a lehetetlent is teljesítette.

Sajnos Wojtek a vezetés közben beszerzett egy betegséget – szétcsúsztak a csigolyái. És bár mindig szégyenkezett, és szidta a speditőrjét, amikor be kellett hajtania a hűtőkamionnal egy olasz kisváros olyan keskeny utcájába, hogy a kávézókban fel kellett csavarni az árnyékolókat, és odébb tenni az asztalokat, hogy elférjen – de alapvetően azt mondja, hogy hiányoznak neki ezek a kalandok.

Mit tegyen tehát az ember, ha már nem dolgozhat járművezetőként?

Wojtek egy saját projektet talált ki – egy építkezős terepasztalt távirányítós modelleknek. Igen, amit a képen láttok a cikkben, azok nem igazi teherautók, billencsek és markolók. Ezek távirányítós modellek.

Több mint két éve következetesen igyekezett támogatást szerezni a „Műveletek bevezetésének támogatása a közösség vezérelte helyi fejlesztési stratégiában” – programból, amelyre 2014-2020 között a Vidékfejlesztési Program vonatkozott – LDG Spisz Podhale – helyi akciócsoport (LDG LIDER EFFRROW). Türelmesen pótolgatta a hiányokat a kérvényben, sokan biztosan feladták volna. Végül sikerült. 2018. július 1-jén el lehetett kezdeni.

A pontos modellek pénzbe kerülnek

Itt mindenképpen ki kell emelni, hogy a modellek, amelyek a fényképeken láthatók – nem játékok. Főleg fémből készültek, 1:14-1:16 méretarányban, hűen tükrözve az igazi berendezéseket. A képeket elnézve el is lehet hinni, igaz?

Ezért is kerülnek a modellek nagyon sokba – egy darab ára 2-4.000 euró között mozog! Az eredmény meglehetősen tartós berendezés – a négytengelyű járműveknél mind a négy tengely hajtott, az első kettő kormányzott, a dömper teknőjét pedig nem villanymotor, hanem hidraulika mozgatja. Hasonlóan a markoló és a rakodó hidraulikával van vezérelve (több mint 17 atmoszféra nyomás – a modellben!). A négytengelyes járművek terhelhetősége 10 kg-ig megy, a legerősebb Akkura pedig 4 lóerős.

Összesen Wojtek 7 teljesen működőképes modellje van:

  • Három 8×8 billencs (Man, Man, Scania),
  • kettő CAT 330 és 320 markoló,
  • egy Liebherr 574 rakodó,
  • egy Akkura lánctalpas szállító.

Wojtek így csinált a szenvedélyéből – mint a teherautók – a saját ötlete segítségével üzletet. Itt ki kell emelni, hogy teljes terepasztalt Wojtek maga készíti – ami nem esik nehezére, mivel plasztikai technikus a végzettségét tekintve, „művészi bútorkészítés” specializációval.

Ezen kívül az ötletének köszönhetően lehetősége van arra, hogy megossza a szenvedélyét másokkal. Piknikeken, céges rendezvényeken ti is vezethettek – a hivatásos járművezető éberen figyelő tekintete mellett – terepen négytengelyes járművet, vagy kipróbálhatjátok, milyen lehet markolóval dolgozni. Higgyétek el, nagyszerű szórakozás.

Szenvedélyes élet és játék

Élve a meghívásával és a kedvességével egész nap játszottak „homokrakodóst” – a közeli betongyár járművezetőivel együtt, akik meglátva a modelleket testületileg hagyták ott a nagy gépeiket, hogy kipróbálják magukat a kicsinyített változatokon.

Azt gondolom, hogy ez elég szokatlan történet, ami arról szól, hogy egyes járművezetőknek a fuvarozás – nem csak annak a néhány százezer forintnak a megszerzési módja havonta, és a lehetőség, hogy „leeresszük az üzemanyagot a hazaútra”, hanem szenvedély és életmód. Az ilyen járművezetőkről gondoskodjatok, és csupa ilyen járművezetőt kívánok nektek.

Még több képet találtok Wojtek profilján.

 

A blogbejegyzés a szerző saját véleményét tükrözi. A Trans.INFO szerkesztõi nem vállalnak felelõsséget a tartalomért.

hozzászólások

comments0 megjegyzés
thumbnail
Ha szeretné beállítani az értesítéseket, lépjen be a profiljába