Egy német bíróság úgy döntött, hogy annak a járművezetőnek, aki kitakart kilátással hajtott ki a forgalomba, teljes felelősséget kell viselnie az ezt követő balesetért – egy olyan ítéletben, amely messze túlmutathat egy hétköznapi parkolási vitán. A szűk út menti helyeken manőverező tehergépkocsi-vezetők, buszüzemeltetők és más közlekedők számára a döntés éles emlékeztető: a manőver közbeni rossz beláthatóság gyorsan teljes jogi felelősséggé válhat.
Az ügyben a berlini Amtsgericht Mitte döntött 2025. december 9-én, 103 C 5071/25 V ügyszámon. A Német Ügyvédi Kamara (Deutscher Anwaltverein) ítéletről szóló beszámolója szerint a bíróság teljes egészében elutasította a 4 814,92 euró összegű kártérítési igényt, miután megállapította, hogy a parkolóhelyről kihajtó járművezető megszegte a folyamatos forgalomba történő behajtáskor irányadó, különösen szigorú gondossági kötelezettséget.
Bíróság: a kitakart kilátás nem mentség
A baleset akkor történt, amikor a felperes lánya egy parkolóhelyről kihajtott a haladó forgalomba, miközben a kilátását egy parkoló szállítójármű takarta. Ugyanebben az időben egy másik jármű a védett forgalmi sávban haladt, és megelőzte a szállítójárművet. A két jármű ezután összeütközött. A felperes azt állította, hogy az autója már megállt, amikor a másik jármű az előzés után visszasorolt, továbbá arra is hivatkozott, hogy nem volt egyértelmű a közlekedési helyzet. A bíróság ezt az érvelést elutasította.
A bíró megállapította, hogy aki parkolóhelyről vagy magánterületről hajt ki az úttestre, annak ki kell zárnia a többi közlekedő veszélyeztetését, és „äußerste Sorgfalt” – a legmagasabb szintű gondosság – mellett kell eljárnia. A bíróság álláspontja szerint az a járművezető, akinek a kilátását egy nagy jármű akadályozza, nem „csoroghat” be vakon a forgalomba. Szükség esetén a manőver biztonságos végrehajtásához akár irányítót vagy segítőt is igénybe kell vennie.
Ez teszi a döntést különösen szigorúvá. A kitakart látómező nem csökkentette a járművezető felelősségét, hanem növelte. A bíróság megállapította, hogy a folyamatos forgalomban haladó jármű vezetője nem tanúsított közreható gondatlanságot, mivel elsőbbsége volt, és nem kellett arra számítania, hogy a szállítójármű mögül hirtelen egy jármű bukkan elő. Ennek következtében az ő járművének szokásos üzemi kockázatát a másik fél felróhatósága teljes mértékben ellensúlyozta.
