Az esetet David Martínez Sánchez, a „Tachotec Control” igazságügyi szakértője hozta nyilvánosságra egy friss munkaügyi felügyeleti vizsgálat dokumentumai alapján. A fuvarozó nevét nem közölték, ezért a részleteket a vizsgálati eljárás során rögzített megállapításokként kell értelmezni, nem pedig jogerős bírósági ítéletként.
Az ismertetett iratok szerint a vállalat perui állampolgárokat toborzott Spanyolországba azzal a céllal, hogy hivatásos tehergépkocsi-vezetőként alkalmazza őket. A sofőröknek azonban már a munkába állás előtt el kellett intézniük a spanyolországi munkavégzéshez szükséges adminisztrációt. Ehhez a vezetői engedélyük elismertetése és a szakmai alkalmassági bizonyítvány (CAP) megszerzése is hozzátartozott.
Az utazás és a képzés költségeit a fizetésből vonták le
A cég kezdetben maga viselte a munkavállalók Spanyolországba költöztetésével kapcsolatos kiadásokat. Ezek közé tartozott az utazás, a lakhatás, az étkezés és a képzés költsége.
A munkaügyi felügyelet elsősorban azt kifogásolta, ahogyan a cég később elszámolta ezeket az összegeket.
A dokumentumok szerint a költségeket fokozatosan levonták a dolgozók munkabéréből és juttatásaiból. A vállalat nyilvántartotta a még vissza nem fizetett összegeket, valamint azt is, hogy havonta mekkora levonást alkalmazott.
A jelentés alapján így előfordulhatott, hogy a munkavállalók ténylegesen kézhez kapott bére nem érte el a jogszabályok és az alkalmazandó kollektív szerződés által garantált szintet.
2 ezer eurós képzéshez kétéves maradási kötelezettség társult
A munkaszerződések egy további feltételt is tartalmaztak.
A képzés értékét 2 ezer euróban határozták meg, cserébe pedig a munkavállalónak a képzés befejezése után legalább két évig a vállalatnál kellett maradnia.
A cég a vizsgálat során olyan információkat is átadott, amelyek szerint a bérekből és juttatásokból a fennmaradó összegeket szóbeli megállapodás alapján vonták le.
Az ügy azért is figyelemre méltó, mert egyre több spanyol fuvarozó próbál az Európai Unión kívülről érkező munkavállalókkal betölteni a megüresedett sofőrpozíciókat.
A külföldi toborzás valóban segíthet új munkatársakat bevonni a spanyol munkaerőpiacra, de nem mentesíti a munkáltatót a bérezésre, a munkaidőre, a pihenőidőre és a munkaidő-nyilvántartásra vonatkozó kötelezettségek alól.
A munkaidő szabályainak megsértését is vizsgálták
A felügyelet nemcsak a külföldről érkező sofőrök pénzügyi feltételeit ellenőrizte.
A közzétett dokumentum szerint a munkaidő megszervezésével kapcsolatban is szabálytalanságokat tártak fel. A vizsgálat olyan munkarendeket azonosított, amelyek meghaladhatták a jogszabályi kereteket. Problémát jelenthetett emellett a műszakok közötti pihenő, a heti pihenőidő biztosítása és a túlórák magas száma is.
A spanyol jog külön előírásokat tartalmaz a közúti fuvarozásban dolgozó mobil munkavállalókra.
Az 1561/1995. számú királyi rendelet alapján a munkáltatóknak rögzíteniük kell e munkavállalók munkaidejét, és az adatokat legalább három évig meg kell őrizniük. A szabályozás különbséget tesz a tényleges munkavégzés és a rendelkezésre állási idő között. Ez például a rakodás, a lerakodás vagy a várakozás esetében lehet fontos.
Főszabály szerint az érintett munkavállalók a túlórát is beleszámítva legfeljebb napi 12 órát dolgozhatnak. A közúti fuvarozásra emellett a mobil munkavállalókra vonatkozó külön rendelkezések, valamint az európai vezetési és pihenőidő-korlátok is érvényesek.
A munkaidő pontos nyilvántartása kulcsfontosságú
A Martínez által ismertetett iratok a munkaidő-nyilvántartások hiányosságaira is rámutattak. Arra sem volt megfelelő bizonyíték, hogy a dolgozók ténylegesen kivették a szabadságukat és a pihenőidejüket.
A pontos adminisztráció a közúti fuvarozásban különösen fontos. A spanyol szabályok kifejezetten előírják a mobil munkavállalók munkaidejének rögzítését, és azt is, hogy a munkáltató kérésre másolatot adjon ezekről az adatokról.
A nyilvántartásnak nemcsak a tachográf által rögzített vezetési időt kell tartalmaznia. Bizonyos, álló jármű mellett végzett tevékenységek szintén munkaidőnek számíthatnak. Ilyen lehet például a rakodásra vagy lerakodásra való várakozás, ha annak időtartama előre nem ismert.
A külföldi toborzás nem mentesíti a fuvarozót a felelősség alól
A perui sofőrök ügye a külföldről történő munkaerő-felvétel egyik fontos kockázatára világít rá.
A sofőrhiány miatt Európa-szerte egyre több fuvarozó keres munkatársakat Latin-Amerikában, Ázsiában és Afrikában. Az azonban, hogy egy vállalat finanszírozza a költözést, a képzést vagy a munkavégzéshez szükséges képesítéseket, önmagában nem jelenti azt, hogy ezeket a kiadásokat korlátozás nélkül átháríthatja a munkavállalóra.
Ugyanez vonatkozik a munkaidőre is.
A közúti fuvarozás szabályai nemcsak a tachográfban rögzített vezetési időt fedik le. A munkáltatónak a teljes munkanapot, a túlórát, a pihenőidőket és bizonyos rendelkezésre állási időszakokat is figyelemmel kell kísérnie.
A perui sofőrök esete ezért egyre fontosabb kérdést vet fel, ahogy bővül a nemzetközi toborzás: hogyan enyhíthetik a fuvarozók a sofőrhiányt úgy, hogy az új munkatársak felvételének és betanításának költségei végül ne magukat a munkavállalókat terheljék?
