július 2-án az Európai Bizottság bemutatta javaslatát egy kötelező erejű köztes klímacélkitűzésre – ennek értelmében 2040-re az EU-ban az 1990-es szinthez képest 90%-kal kellene csökkenteni a nettó üvegházhatásúgáz-kibocsátást. Brüsszel ezzel szeretné biztosítani, hogy az EU továbbra is tartsa magát a már korábban elfogadott célhoz: a 2050-re elérendő klímasemlegességhez – amely az Európai Klímatörvény egyik központi vállalása.
„Az iparnak és a befektetőknek világos irányra van szükségük. Ma megerősítjük elkötelezettségünket az európai gazdaság dekarbonizációja mellett 2050-ig” – mondta Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke.
A 2040-es célkitűzés a dekarbonizáció felé vezető következő lépcsőfokot jelenti. A jelenlegi cél szerint 2030-ra legalább 55%-kal kell csökkenteni a kibocsátást az 1990-es szinthez képest – kizárólag az EU-n belüli intézkedésekkel.
Klímatanúsítványok EU-n kívülről
A célok elérése érdekében a Bizottság azt tervezi, hogy 2036-tól korlátozott mértékben lehetővé teszi nemzetközi klímavédelmi projektek beszámítását a kibocsátási mérlegbe. Az 1990-es bázisév kibocsátásának legfeljebb 3%-át lehetne ellensúlyozni úgynevezett klímatanúsítványokkal, amelyek nem EU-tagállamokból származnak. Eddig az EU tagállamai kizárólag saját területükön belüli kibocsátáscsökkentéssel teljesíthették klímacéljaikat.
Mi történik ezután?
A Bizottság javaslata most az Európai Parlament és a Tanács elé kerül. Mindkét intézmény kialakítja saját álláspontját a célkitűzéssel kapcsolatban. Ezeket egy későbbi egyeztetési folyamatban összehangolják, és közös jogszabályi szöveget alkotnak belőlük.
Közlekedés és logisztika: Az infrastruktúra továbbra is szűk keresztmetszet
A közlekedési és logisztikai ágazat különösen komoly kihívásokkal néz szembe a célok elérésében. A Német Autóipari Szövetség (VDA) a 90%-os célt „jelenleg reálisan nem megvalósíthatónak” nevezte.
„Egyelőre nem látható, hogyan lehetne 2040-re 90%-kal csökkenteni a CO₂-kibocsátást Európa-szerte – még a 2030-as, 55%-os cél figyelembevételével sem” – mondta Hildegard Müller, a VDA elnöke.
Müller bírálta, hogy „Brüsszel nem elégedhet meg ambiciózus célok kitűzésével.” Fel kell gyorsítani a töltő- és hidrogéntöltő-infrastruktúra kiépítését, és annak megvalósítását következetesen nyomon kell követni.
Emellett Müller az emissziókereskedelem kiterjesztését is sürgette, különösen a közlekedési és épületenergetikai szektorra. Ez – érvelése szerint – nemcsak a szabályozási komplexitást csökkentené, hanem nagyobb gazdasági tervezhetőséget is biztosítana.
„A szabályozási környezet ilyen egyszerűsítése üdvözlendő lépés lenne” – hangsúlyozta Müller.
Meglévő járműpark és alternatív üzemanyagok: Kihasználatlan lehetőségek
Az eFuel Alliance szintén bírálta a Bizottság javaslatát, „ambiciózusnak, de a gyakorlatban nehezen megvalósíthatónak” nevezve azt. Ralf Diemer ügyvezető igazgató hangsúlyozta, hogy az európai vállalatoknak beruházási biztonságra van szükségük. A technológiasemlegesség elvét kérte a tiltások helyett, valamint adókedvezményeket a CO₂-semleges üzemanyagokra a tisztességes verseny érdekében.
A szövetség kiemelte az e-üzemanyagok CO₂-megtakarítási potenciálját is – már egy 5%-os keverék 2030-ra évente akár 60 millió tonnával csökkenthetné a kibocsátást. Ez különösen a meglévő járműpark (pl. légi, tengeri és közúti közlekedés) esetében jelentene reális utat a dekarbonizáció felé.
