A járművezető olyan, mint „az apokalipszis lovasa”. Mindenki fél tőle, még a saját felesége is

A cikk olvasási ideje 7 perc

A járművezető olyan, mint „az apokalipszis lovasa”. Mindenki fél tőle, még a saját felesége is

“Eljött a nap, hogy majdnem nyolc év vezetés után az „apokalipszis lovasának” nevezhetem magam. Ide-oda megyek, hogy egyeseknek legyen mit a fazekába tenni ezekben a nehéz időkben. Szorítsatok nekünk. Talán végre valaki értékelni fogja, amit csinálunk nap mint nap” – írta egy járművezető a Twitteren. 12 óra alatt 1.500 reakció érkezett rá. A bejegyzést megosztotta többek között a lengyel parlament házelnöke, Elżbieta Witek is.

Az „apokalipszis lovasát” a valóságban Krystian Przestrzelskinek hívják. Fiatal ember, augusztusban készül nősülni (ha sikerül, mert néhány napja az anyakönyvi hivatalban azt hallotta, hogy nem lehet tudni, hogy a nyári szünet alatt lesznek-e esküvők). Most éppen Łódźból Dániába tart egy rakomány fagyasztott csirkével.

Nem számított rá, hogy a bejegyzés ennyire népszerű lesz. Nem influenszer, a Twitterre is főleg csak azért jár fel, hogy a híreket elolvassa. Csak le akart írni valamit, ami a fejében járt a határok, a raktárak és az üzemi mellékhelyiségek lezárása óta.

Bocsánat! Nem csak a mellékhelyiség van bezárva!

A szállítmányozás a globális gazdaság vérkeringése. Ha mi leállunk, minden leáll – magyarázza Krystian Przestrzelski.

 Csak ennek a vérkeringésnek – konkrétan a járművezetőknek, akik ezt biztosítják, nincs könnyű dolga.

“A cégnél, ahol lepakoltam, megtagadták a zuhanyzó használatát, a hétvégén vécére pedig a közeli barkácsboltba jártam. Amikor tegnap kicsit többet ültem a padon előtte, hogy használjam az ingyenes wi-fit, felhívták a figyelmemet, hogy nem lehet itt csak úgy üldögélni…” – írta a Facebook-unkon a járművezető (eredeti írásmóddal).

“Aha, köszi szépen, meg a vécéket se lehet használni, se a kutakon, se a cégeknél, egész hétre ha megyek, hol intézzem a szükségleteimet tiszta középkor” – szól a következő. És feltölt egy képet. Az ajtóra ragasztott papírlap rövid és egyszerű üzenetet közvetít.

“Bocsánat! A mellékhelyiség nem üzemel. Kérem a pénztárnál elérhető fertőtlenítőt használja.”.

Megesik, hogy nem lehet használni a raktárak zuhanyzóit. Az éttermieket. A legjobb pedig, hogy a fülkében kell ülni, és meg se mozdulni.

Krystian Przestrzelski még csak nem is emiatt háborog, mert összességében a fülkében való üldögélésnek még értelme is van, mert neki is biztonságot nyújt. Természetesen a józan ész határain belül van értelme. Mszczonówban felbosszantották. 22:30-tól várt lerakodásra, és csak közleményeket hallott: maradj a kocsiban, várd a telefont. Hajtsd ide. Valaki mindjárt jön a plombáért, de nem szállj ki!

Mindez 6:30-kor fejeződött be.

Hát csak bementem volna az irodába, és balhét csináltam volna, de még nagyobb balhé lenne abból, hogy kiszálltam a kocsiból. Pedig én csak azt szeretném tudni – nem lehetett volna gyorsabban elintézni? Az embernek további munkára vonatkozó tervei is lennének – magyarázza.

Egy zsebkendő az egész fülkére

Egy csomó várakozás vár még Marian Mrożekre is (hősünk adatait kérésére megváltoztattuk). Tegnap óta vár megbízásra Manchester mellett. Gyanítja, hogy a fuvarszervezők küzdenek a megrendelésért. Nagy cégnek dolgozik, amelyik „autóalkatrészek szállítására” specializálódott, és a koronavírus miatt gond lehet az áruval.

Tegnap három fiú elhajtott a parkolóból két nap után. Látszik, ki kell várni a sorukat. És eddig még szerencséje volt. Egész Európán keresztül hajtott néhány napja, és mögötte, egyiket a másik után, zárták le a határokat. Látta a rendőrök csoportjait, amint felsorakoztak a német határ mentén. Még átengedték. Látta, ahogy Hollandiában egy nagy parkolóban az étteremnél buli volt. Tovább ment, és csak a szemét dörzsölte.

A kikötőben Franciaországban meg voltam lepődve, hogy nincs fennakadás. Senki nem volt maszkban, a nő, aki ellenőrizte a jegyeket, szintén minden védőfelszerelés nélkül volt. Mindenki szokás szerint fölment, egy hatalmas kupacon voltak. Kendőt tekertem az arcomra, hogy valahogyan védjem magam. Őszintén? Kicsit féltem. Utasításnak kellene lennie, hogy a járművezetők üljenek a teherautó fülkéjében, hiszen nekünk is családjaink vannak, akiket megfertőzhetnénk – panaszkodik.

Annál is inkább, mert már most se könnyű, mert a betegség elleni védekezéshez útközben plusz körök vannak. És egyáltalán nem a járművezetők hibájából.

Amikor indultam az útra, igazolnom kellett, hogy átvettem a maszkot. Sok nem volt – egy darab járművezetőnként. Paranoia, de a munkáltató védve van. Nem kaptunk semmilyen fertőtlenítő folyadékot, kesztyűt. Mindenki magát biztosítja saját hatáskörben – idézi fel Mrożek.

Neki indulás előtt csak annyi ideje volt, hogy vegyen fél liter vodkát. Évek óta nem iszik, csak kellett valami a keze fertőtlenítéséhez.

A szava a lerakodáskor állt el Nagy-Britanniában.

A kapunál adtak egy prospektust eljárási utasítással. A szórólap felszólított, hogy az egész fülkét töröljem ki 1 darab antibakteriális törlőkendővel. Majdnem megkérdeztem, hogy kívülről vagy belülről” – írta.

Utána még rosszabb volt a helyzet – elment a mellékhelyiségbe (érdekes módon nyitva volt a járművezetők számára), de túlzottan nem frissült fel, mert nem volt semmilyen fertőtlenítő eszköz, csapvíz meg csak hideg. Jelentette a behajtó kapun, de csak vállvonogatást kapott.

Nem első és nem utolsó alkalommal kellett a vodkához fordulnia, és azzal leöblítenie a kezét.

Nem engedik be a fiához

Érezni a bizonytalanságot az emberek között. A legutóbbi lerakodáskor Krystian Przestrzelski elsőre nem azt hallotta, hogy „jó napot kívánok”, hanem hogy „tartsa csak ide a homlokát hőméréséhez”. Persze hogy odatartja, mert érzi, hogy ennek van értelme. Gondoskodik magáról, amennyire csak lehet. C-vitamin, állandó kézmosás, és a függöny behúzása a parkolóban – semmi kijárás az emberek közé.

Marian is hasonlóan óvatos. Amikor a legutóbb a parkolóban egy járművezető kezet akart fogni, inkább megköszönte és nemet mondott. Az megsértődött, de nem volt mit tenni. Szimpatikus figura, de nem bölcs, mindenkihez közel ment, akivel beszélt. Egy másik parkolós ismerős szélsőségesen más stratégiát vezetett be. Csak zárt ablakon keresztül beszélgetett. Közölte, hogy csak egy tüdeje van, és nem azért vett egy csomó kozmetikumot, hogy most megfertőződjön.

Annál is inkább, mert nem csak magunkra kell gondolnunk. Mindenkire, aki mellett elmegyünk, de a családra is, akihez hazatérünk. És aki aggódik

A jelenlegi párom az egészségügyben dolgozik. Nagyon aggódik, mert tudja, hogy milyen ott a helyzet, és mi hiányzk. Nem örült, amikor elindultam. Azt mondta, nem kéne elindulnom. Erre azt mondtam neki, hogy ő se menjen dolgozni – idézi fel Marian..

Most kellett mennie, hogy hamarabb érjen haza – épp a tárgyalásra. A volt felesége fel akarja emeltetni a tartásdíjat a fia után. Már közölte, hogy ha Marian visszajön, a fiához nem engedi be. Ezen mondjuk nem lepődik meg. Ez éppen bölcs döntés.

Photo: Straż Graniczna / Twitter

Legnépszerűbb cikkek
hozzászólások
0 megjegyzés
A felhasználó törölve lett
Legnépszerűbb cikkek