A közösségi média mára központi szerepet tölt be minden ember életében; kezdve a gyermekektől, a nyugdíjasokig, a zöldségestől a sebész orvosig, a mémektől a komoly szakmai blogokig. Több olyan elemző cikk született már a témában, mely a felhasználó réteget elemezi böngészési szokásuk szerint, viszont én most a szállítmányozói réteg közösségi felületéről „beszélgetnék” kicsit, és annak is inkább az alkotói oldaláról.
Én személy szerint vállalom, hogy függő vagyok. A nap minden percében nálam van az okos-telefon, mintha semmiről nem maradhatnék le. Természetesen még a wc-re is magammal viszem, lassan már fontosabb, mint a reggeli kávé, és cigi. Olyan láthatatlanul épült be az életembe, hogy már lassan azt se tudom, milyen nélküle létezni. No de nem mindegy a motiváció! Vagy a lényegen nem változtat? Nem is tudom. Néha azzal vígasztalom magam, hogy én más vagyok, mert én munkára is használom, szakmai fórumokon veszek részt, szakmai cikkeket olvasok, szakmai oldalakat követek, szakmai mémeken röhögök, 90 %-ban a kamion a minden. És ez megbocsátható! Talán… ☺
Akinek van hangja
Mióta a facebook határtalan teret nyitott a világra, emberileg és szakmailag is figyelek mindenkit, akinek hangja van ezen a felületen. Ugyanis bárkinek lehet ma már – a mi szakmánkon belül is – több százezres követői bázisa, a szám csak attól függ, ki mennyire kreatív és érdekes. Szerénység nélkül mondhatom – tapasztalatból – hogy ilyen oldalakat, csoportokat üzemeltetni nem kis meló, ha valaki tényleg minőségi anyaggal akar szolgálni a nagyérdeműnek. Ugyanis csak az marad elől, aki képes mindig megújulni, rálát, mi kell az embereknek, mitől lesz „vonzó”; keres-kutat-ötletel-figyel. És mindemellett persze még dolgozik is, mert azért nem mindenki tud megélni a youtube csatornájából pl.
Ez a kamionos a legnagyobb
Körülbelül fél éve figyeltem fel egy újabb önjelölt „gurura”, akibe az első videója után beleszerettem. Akkor még csak tízen-pár követői bázisa volt, de én már rajongóként nyomtam neki a szívecskéket, bíztatva, hogy nagyon jó az, amit csinál. KAMIONOS! Nem, nem a „more than” kamionos, ő az én rajongásom nélkül is kiválóan el van. Ez a kamionos, a Legnagyobb.
Hogy nekem miért a legnagyobb? Mert ön-azonos, bátor, van stílusa, és a véleményét, a tapasztalatát olyan stilizált eszközökkel adja közre, hogy nem lehet nem szeretni, nem röhögni, bár ehhez érteni kell a humort, és leginkább tudni kell magunkat is megsomolyogni, és érteni kell ezt a sajátságos kamionos világot, ami rengeteg témával szolgál arra, hogy kellő kreativitással posztok szülessenek belőle.
Kicsit dumáltunk privátban (természetesen Messengeren, hogy stílusosak legyünk). Íme:
L: Miért készítetted el a nyilvános kamionos oldaladat? Mi volt a cél, a motiváció?
LK: Célom csak a szórakoztatás, meg egy kis görbe tükör állítása, semmi más. Nem ebből szeretnék megélni, meg nem is lehet. (Van, aki meg tud ebből élni – szerző) Nem tervezek szakácskönyvet kiadni, sem youtube csatornát indítani, amúgy is sportos a vezetési stílusom, az meg nem jó példa. Bár túrázni már túráztam, a belga sztrájk miatt 2 éve, 12km-t sétáltam és kocogtam, hogy megnézzem a lehajtót, hogy leférek-e, vagy a középső sávban leszek két napig.
L: Miből jön az ihlet?
LK: Akár parkolói sztorik, hétköznapi dolgok, egy zene, lehet bármi. Sok videóm odaveszett, volt pedig rengeteg a balkánról, a kommentár nélkülitől a „forma 1es futam közvetítésig” amikor 30-cal haladtunk a remek bolgár utakon.
L: Miért mutatsz fricskát az embereknek? Kifigurázol másokat. Pl. a teheráni veteránokat.
LK: Szeretem kifigurázni az embereket, van, aki ezt érti, nevet rajta, van, aki megsértődik. Az legyen az ő baja, igazából nem célom senkit megbántani. A teheráni veteránokkal sincs semmi bajom, de óriási, amikor beindul a nagyotmondóverseny; párszor volt hozzá szerencsém. Lacika rajongók jöttek rengetegen az első videóm miatt, igazából jót nevettem rajta, még ő is megjelent személyesen, és osztotta az észt. De tényleg semmi gondom nincs vele. Néha a név miatt is okoskodnak, a névválasztás is a vicc része, abszolút nem gondolom magam a legnagyobbnak, de ha már több nem lehetek, mint kamionos, akkor legyek a legnagyobb. (Imádom – szerz.)
L: kérek 15 percet, be kell fejeznem a vacsit. (Zúzapörköltet csináltam a férjemnek)
LK: Okés. Én is most állok neki. Meg is nézek egy st22 videót. Aztán megsütöm a gyorsfagyasztott cordon bleut.
… szakadok… de folytassuk komolyba!!!
L: Szerinted vannak celebek a szakmánkban? Van helye a celebritásnak? Mit gondolsz, mire van igény?
LK: akad… Valamilyen szinten végülis nincs vele baj, de ez a szakma nem arról szól. Tanácsokra lenne, főleg a szabályok kapcsán. A tolatós, meg egyéb marhaságokat azt hagyjuk, ahhoz vagy van érzék vagy nincs.
L: Akkor a férjemmel kellene riportot csinálnom… 😀
LK: Valaki szeret kamionozni, én meg a pénzért csinálom. Nem mondom, néha tényleg élvezem, de utálok kint lenni és nem megyek várost nézni sem, mert nincs rá sem időm, sem kedvem, sem energiám. Másfél évig szinte csak Párizsba jártam, de nem láttam soha az Eiffel tornyot, mert ha csak egy órám is volt a napra, akkor indultam haza vagy a felrakóra.
L: Szerinted ki az igazi kamionos?
LK: Az igazi kamionos az az, aki meg tud oldani mindent, amit kell, és szereti is ezt csinálni. Én nem szeretem, úgyhogy csak egy sofőr vagyok. Nincsenek kis zászlók, névtábla, meg semmi.
L: … pont ezért ez az ironikus stílus nálad.
LK: Egy akciós amerikai rendszám van kint elöl. Ez az összes ráköltésem ilyenekre. Bandázni is ritkán szoktam, nagyon sok hülye van. A kedvencem az a fószer volt, aki odajött, kopogott, kinyitom az ajtót, erre ő: – helló, nincs felnőtt filmed laptopon? Mondtam neki, hogy nem nyert, laptopom sincs, ma a képzelőerejére kell hagyatkoznia.
Miért lehet érdekes ez a srác?
Mert csak 28 éves, saját vállalkozásában próbál előre jutni. Őszintén elmondta, hogy nem is régóta van a szakmánkban, mégis játszva átlátja ezt a közeget, látja a múltat, a jövőt, és számomra bármennyire is vicces, valójában minden egyes internetes megnyilvánulása a valóságot mutatja be, és az ember kénytelen-kelletlen a humorral keres enyhülést a fájdalmas hülyeségekre a mai világban. És nem akar guru lenni. Számomra pont ezért hiteles. És igenis a mai világban a hitelesség még mindig fontos. Ugyanis minden embernek, aki bármilyen közszerepet vállal fel – akár a közösségi média felületén – és bármilyen embereket vonzzon is be, felelősséggel kell közölnie, mert hatunk egymásra, ha akarjuk, ha nem. És az a bizonyos lufi bármikor kidurranhat!
Fotó: Pixabay