- A Shiftmove egy 90 napos időszakban 181 620, német flottákhoz kapcsolódó tényleges tankolási tranzakciót elemzett.
- A délutáni átlagár minden vizsgált napon magasabb volt a délelőttinél: a dízelnél átlagosan 3,81, a benzinnél pedig 4,43 százalékkal.
- Németországban a legkedvezőbb tankolási időszak 9.45 és 11.45 közé esett.
- A dízel napi legalacsonyabb ára körülbelül 10.15-kor jelent meg.
- Az 1000–4000 járművet üzemeltető legnagyobb flottáknál az elméleti éves megtakarítás 119 ezer és 209 ezer euró között lehetett.
- A 80–120 járműves flottát üzemeltető vállalatoknál a kiaknázatlan lehetőség flottánként mintegy évi 2 ezer euró volt.
- A 15 perces bontású árelemzés autópályától távolabb fekvő töltőállomások adataira épült.
A Shiftmove 90 napon át 181 620 német flottákhoz köthető tényleges tankolási tranzakciót vizsgált. Az eredmény minden vizsgált napon ugyanazt a mintázatot mutatta: a délutáni átlagár meghaladta a délelőtti átlagárat. Az eltérés a dízelnél átlagosan 3,81 százalék, a benzinnél pedig 4,43 százalék volt.
A dízel ára nagyjából 10.15-kor érte el napi mélypontját, míg az összességében legkedvezőbb tankolási időszak 9.45 és 11.45 közé esett.
Az ezt követő órákban gyors emelkedés kezdődött. A 15 perces bontásban vizsgált adatok alapján a dízel literenként átlagosan 5,5 eurócenttel volt olcsóbb 10.15-kor, mint éjfélkor. Dél után az ár mintegy 14,5 eurócenttel emelkedett, és nagyjából 12.30-kor érte el a csúcsot. A benzin ára ugyanezen időszak alatt mintegy 10,8 eurócenttel nőtt.
Egy 50 literes üzemanyagtartály feltöltésekor a kedvező délelőtti időpont és a délutáni csúcs közötti különbség tankolásonként hozzávetőleg 7 eurót jelenthetett.
Miért emelkedik meg az üzemanyag ára dél körül?
A jelenség hátterében elsősorban a német üzemanyagár-szabályozás változása áll. 2026. április 1-je óta a németországi töltőállomások naponta legfeljebb egyszer, délben emelhetik az áraikat. Az árakat ugyanakkor a nap bármely szakában csökkenthetik.
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az árak délelőtt fokozatosan mérséklődnek, majd késő délelőtt elérik a mélypontot. Dél körül aztán látványosan megemelkednek.
Ezért Németországban a tankolás időzítése fontosabbá vált, mint korábban. A mintázat ugyanakkor kifejezetten a német piacra jellemző, így nem lehet automatikusan más országokra is alkalmazni.
Hasonló eredményre jutott az ADAC is, amely több mint 14 ezer németországi töltőállomás árait vizsgálta. Az ADAC szerint az üzemanyag röviddel dél előtt volt a legolcsóbb, ezt követően pedig jelentősen drágult. Számításaik alapján a nap legolcsóbb és legdrágább időpontja között átlagosan 18,4 eurócent volt a különbség literenként a dízelnél, az E10-es benzinnél pedig 14,6 eurócent.
A nagy flottáknál a néhány centes eltérés is százezres éves megtakarítássá válhat
Egyetlen tankolásnál a néhány centes, literenkénti eltérés nem feltétlenül tűnik jelentősnek. Több száz vagy több ezer jármű esetében azonban már egészen más a mérleg.
A Shiftmove az 1000–4000 járművet üzemeltető nagy flottákat is megvizsgálta. Egyes vállalatoknál a tankolásoknak csak körülbelül a fele történt délig.
A vállalat számításai szerint, ha a délutáni tankolások egy részét át lehetne szervezni az olcsóbb délelőtti időszakra, az elméleti éves megtakarítás flottamérettől függően 119 ezer és 209 ezer euró között alakulna.
Fontos azonban, hogy ezek nem garantált összegek, hanem kihasználható megtakarítási lehetőségek. A számítás abból indul ki, hogy bizonyos tankolások a napi működés megzavarása nélkül korábbra helyezhetők.
A közepes flottáknál is maradt megtakarítási lehetőség
Hasonló minta látszott a kisebb flottáknál is. A 80–120 járműves flottát üzemeltető 126 vállalat közül 83-nál a tankolásoknak mindössze körülbelül 39 százaléka történt délelőtt.
A Shiftmove ennél a csoportnál flottánként hozzávetőleg évi 2 ezer euróra becsülte a kiaknázatlan megtakarítási lehetőséget.
Ezzel szemben annál a nyolc vállalatnál, amely már konkrét tankolási szabályokat vezetett be, a töltőállomás-látogatások mintegy 76 százalékára délelőtt került sor. Így a fennmaradó megtakarítási lehetőség nagyjából évi 1000 euróra csökkent.
Van, ahol már jellemzően délelőtt tankolnak
A Shiftmove olyan flottákat is talált, amelyeknél tudatosan korábbra hozták a tankolásokat. Egy 110 járműves, élelmiszer-disztribúcióval foglalkozó flottánál a tankolások 83 százaléka délig megtörtént. Egy közel 100 járművet üzemeltető energetikai vállalatnál ugyanez az arány 75 százalék volt.
A rendszeres útvonalakon közlekedő nagy kiszállítási és szervizflották a tankolások 74–85 százalékát délelőtt bonyolították le. Az eredmények arra utalnak, hogy kiszámítható útvonalak és munkarend mellett a tankolási szabályok a költségkontroll praktikus eszközévé válhatnak.
Az olcsóbb időpont nem mindig a legjobb tankolási idő
A megállapítások nem azt jelentik, hogy a fuvarozóknak az üzemanyagárakhoz kellene igazítaniuk a teljes szállítási tervet. A kiszállítási ütemezés, az időablakok, a járművezetők munkaideje, a pihenőidők és az útvonal mentén elérhető töltőállomások továbbra is elsőbbséget élveznek. Egy kerülőút vagy a kedvezőbb árra való várakozás könnyen többe kerülhet, mint amennyit a literenkénti megtakarítás hoz.
A tankolási szabály akkor lehet ésszerű, ha beilleszthető a meglévő munkafolyamatokba, és nem jár felesleges kilométerekkel vagy állásidővel.
A töltőállomás elhelyezkedése szintén lényeges szempont. A Shiftmove 15 perces elemzése autópályától távolabb fekvő töltőállomások adataira épült, ezért az eredményeket nem lehet közvetlenül az autópálya-pihenők töltőállomásaira alkalmazni.
Az üzemanyagkártya adatai elméleti megtakarítási lehetőségekre hívhatják fel a figyelmet
A legfontosabb tanulság nem az, hogy minden flottára egységes délelőtti tankolási szabályt kellene bevezetni.
A flottamenedzsereknek először a saját adataikat érdemes elemezniük: milyen időpontokban tankolnak jellemzően a járművek, mekkora eltérések vannak az egyes töltőállomások árai között, és mennyi üzemanyag fogy a legdrágább időszakokban?
A Shiftmove eredményei azt mutatják, hogy nagy járműszám mellett még a kisebb árkülönbségek is jelentős éves megtakarítássá adódhatnak össze.
A számítások továbbra is elméleti lehetőséget jeleznek. A tényleges megtakarítás attól függ, hány tankolást lehet úgy átszervezni, hogy az ne befolyásolja az útvonalakat, a járművezetők munkaidejét vagy a fuvarfeladatok teljesítését.
