Mi a különbség a fuvarszervező és a szállítmányozó között, és mi a szállítmányozó cég a német jog szerint?

A fuvarszervező tevékenysége és definíciója a német kereskedelmi törvénykönyv (HGB) 453. és következő §-n alapul, amely kimondja, hogy a fuvarszervező a fuvarszervezői szerződés következtében kötelejs megszervezni az áruk kiküldését.

Fuvarszervező Németországban

A német kereskedelmi törvénykönyv értelmében a fuvarszervező feladataihoz tartozik:

– a szállítmány megszervezése,

– a szállítóeszköz meghatározása,

– a szállítási útvonal meghatározása,

– a szállítmányozó kiválasztása,

– a küldemény által megkövetelt szállítási, raktározási és fuvarszervezői szerződések megkötése,

– információ és utasítások adása a szállítmányt végző cég számára.

A fuvarszervező hivatása a német előírások értelmében nem jogvédett, a gyakorlásához nincs szükség semmilyen engedélyre (mint a szállítmányozó esetében). A fuvarszervező tevékenységi körét legtöbbször a német általános fuvarszervezői feltételek (ADSp – utolsó olvasat a 2017-es évből).

Azonban amint a fuvarszervező saját gépjárműveket használ (azaz a rendelkezésére bocsájtott járműveket, vagyis a bérelt és haszonbérbe vett járműveket is), amelyeknek az össztömege meghaladja a 3,5 tonnát, engedélyhez kötött közúti fuvarozást végez. Ilyenkor önálló átmenetről beszélünk a fuvarszervezpi szerepből a szállítmányozói szerepbe, amikor teljesül egy feltétel – bármilyen jogalapon egy vontató megszerzése és használata. Szállítmányozóként pedig a német kereskedelmi törvény 407. és következő §-ai vonatkoznak rá, amelyek a fuvarszerződésről, a közúti szállítmányozási jogról és a vele kapcsolatok rendeletekről szólnak, többek között a közúti szállítással, fuvarszervezéssel és logisztikával foglalkozó cégekre vonatkozó feltételekről (németül VBGL).

Szállítmányozó – a német szabályozások szerint

Régóta ellentmondásos a különbség megállapítása a szállítmányozó cég és a szállítmányozó között. A német kereskedelmi törvénykönyv 407. és következő §-ai értelmében szállítmányozó cég az a szállítmányozó, amely:

– saját járművet használ a szállítmányozáshoz és szállítmányozási engedéllyel bír az (EGK) 881/92 rendelet 3. cikke értelmében, vagy a közúti szállítmányozói szakma gyakorlására vonatkozó engedélye a közúti szállítmányozásról szóló törvény 3. cikke értelmében. Ez érvényes abban a helyzetben is, amikor természetes személyként a járművezető csak egy cégnek dolgozik további munkavállalók nélkül, és ennek a cégnek a „logóját” használja.

– további feltétel az a körülmény, hogy aza dott szállítmányozónak legyen – ne csak elméleti – lehetősége szállítmányt végezni a saját ügyfelei számára a saját számlájára. Nincs jelentősége, hogy él-e ezzel a lehetőséggel.

– jog megszerzése egy vontatóra – a birtoklás jogi formájának nincs jelentősége (lízing, bérlet, vásárlás). 

A fentieknek nagyon komoly jelentősége van a lengyel szállítmányozási cégek számára, amelyek önfoglalkoztatóként alkalmaznak munkavállalókat, vagyis B2B alapon. A német előírások szerint az önfoglalkoztató/B2B munkavállaló szállítmányozó cégnek számít Németországban. Ezért a rendőrség vagy a BAG ellenőrzése során a hivatalnokok közösségi engedélyt fognak tőle kérni az egyszemélyes gazdasági tevékenység folytatására. Az engedély hiánya következtében bírságot fognak kiszabni a járművezetőre és a cégre.