Először virágok és méhecskék, most pedig a gép zaja és kipufogógőz. Jelena Socharczuk, aki egész életében méhészként dolgozott, elmeséli nekünk, miért váltott munkát, miután nagymama lett. És elsősorban nem a pénz miatt.
Jelena Fehéroroszországból származik, Stolpce megyéből a minszki régióból. Szakmája és – egészen a közelmúltig – foglalkozása méhészet volt. Boldog volt? Soha nem panaszkodott, bár a munka soha nem töltötte el elégedettséggel.
– Mindig is magam alatt voltam. Szükségem volt a mozgásra, szerettem a sebességet – mondja Jelena egy interjúban a tut.by portálnak.
Véletlen felfedezés
Jelena korán ment férjhez, és két gyermek anyukája lett. Otthon, család, munka a méhészetben – a mindennapi élet örvénye sodorta magával. Múltak az évek, a gyerekek felnőttek, Jelena nagymama lett. Úgy tűnt, hogy minden jól ment, de az üresség érzése nem hagyta békében. Érezte, hogy valami hiányzik. Hogy pontosan mi – azt teljesen véletlenül tudta meg.
Egyszer pont egy benzinkúthoz értem, ahol mellette egy teherautó parkoló volt. Látom a boltból, egy fiatal pár lép ki éppen a bevásárlásból és a teherautókhoz indulnak. A férfi olyan előzékenyen nyitotta ki az ajtót a hölgynek, hogy az államis leesett. – Jelena még sokáig nézte őket. – Akkor jöttem rá – szeretnék beülni egy ilyen teherautó kormánykereke mögé, és menni az úton, el, a messzibe – emlékszik vissza Jelena Socharczuk.
Már másnap beiratkozott a vezetői tanfolyamra.
A felkészülés éve
Jelena egy egész évig készült az új szakmájára. Megkapta a vezetői engedélyt, nemzetközi tehergépjármű vezetői képesítést, és megszerezte a veszélyes áruk szállítására is a képesítést. Az első akadályok már a munkakeresés kezdetén megjelentek.
Kiderült, hogy senki nem akar felvenni egy ilyen munkakörbe egy nőt. Főleg gyakorlat és tapasztalat nélkül – állította Jelena. Végül sikerült egy orosz céghez elhelyezkednie. Talán azért, sikerült mert az interjút szintén egy nő folytatta le. Ugyanazon a napon megkaptam az első munkát is. – Bizonyítsd be nekik, csajszi, hogy egy nő jobban el tudja ezt a munkát elvégezni, mint a fiúk – mondta neki a helyettes vezérigazgató, aki az interjút is tartotta neki.
Az első út
Hamarosan elindult az első útjára a Fehéroroszország-Csehország-Kazahsztán-Oroszország útvonalon. Hogy félt-e? Természetesen. Iszonyatosan. Azonban a hatalmas gép vezetésével egyre büszkébbnek érezte magát, hogy meg tudja csinálni.
Királynőnek éreztem magam. Úgy vezettem, mintha végtelen úton haladnék – mondta Jelena. Ma már 5 év munka van mögötte, 900 ezer kilométer és 19 meglátogatott ország. – Gyakran vagyok fáradt, de soha nem boldogtalan. Addig fogok dolgozni, míg az erőm és egészségem engedi. A virágokat és a méhecskéket megtartom öregségemre – mosolyog Jelena.
Fotó: Jelena Socharczuk