Nyakon kell csípni az engedélyekkel simliző külföldi fuvarozókat – ehhez tovább kell fejleszteni a BiReg-et

A Magyarországi Logisztikai Szolgáltató Központok Szövetsége (MLSZKSZ) szerint a január 1-jén bevezetett rendszer kulcsszerepet játszik a magyar fuvarozói piac és a tisztességes verseny védelme terén, ugyanakkor a BiReg még el nem készült, logisztikai le- és felrakóhelyeket érintő részét úgy kell kialakítani, hogy azok hatékonyan segíthessék az ellenőrzést, a hatóságok pedig gyorsan fel tudjanak lépni a visszaélésekkel szemben.

Január 1-től működik a BiReg informatikai rendszer közúti fuvarozókat érintő része, amelynek célja, hogy megakadályozza a nemzetközi engedélyekkel – úgynevezett bilaterális, illetve CEMT-engedéllyel – kapcsolatos visszaéléseket. Az Európai Unió területén az EU-n kívüli országok fuvarozói ugyanis kizárólag ilyen – egy adott ország viszonylatában éves szinten korlátozott számú – engedély alapján vállalhatnak fuvarfeladatot.

Az engedélyekkel folyamatosak voltak a visszaélések az elmúlt években – egy-egy engedélyt akár több tízszer is felhasználtak a külföldi fuvarosok. „Egyes becslések szerint a magyarországi fuvarok 40-50 százalékát vitték el ilyen módon az EU-n kívüli országok fuvarozói, évi több milliárd forintos piaci és költségvetési veszteséget okozva ezzel” – írja a szervezet. 

A MLSZKSZ ezért rendkívül fontosnak tartja a BiReg elindulását, ugyanakkor úgy látja, hogy az akkor tudja elérni a célját, ha a rendszer jelenleg fejlesztés alatt álló – az árukat fogadó és útjára indító – magyarországi le- és felrakóhelyek számára készülő része a szakmai szempontok figyelembevételével készül el. Csak így lehet valóban hatékony a BiReg, amely mindeközben az érintett cégekre is csak elviselhető terheket ró majd. 

Az MLSZKSZ szerint:

1. 1. Egyértelművé kell tenni kinek kell bejelentést tennie a rendszerben – ehhez módosítani kell le- és felrakóhelyek engedélyellenőrzését előíró jogszabályt, mert nincs egyértelműen definiálva mi számít le- és felrakóhelynek, és kinek kötelező a BiReg-be adatot rögzítenie. 
   2. Tisztázni kell, hogy melyik hatóságot kell értesíteni – egyértelművé kell tenni, hogy ha az árut kezelő le- és felrakóhelyek az engedélyekkel kapcsolatban valamilyen problémát észlelnek, akkor melyik hatóságot kell értesíteniük – rendőrség, vám, közlekedési hatóság. Ha ugyanis ennek eldöntését a bejelentőre bízzák, és így a bejelentés nem a megfelelő – és az ellenőrzéshez kellő számú és felkészültségű állománnyal rendelkező –, gyorsan reagálni képes hatósághoz érkezik be, a szabálytalan közúti fuvarozó számonkérés nélkül lépheti át az országhatárt. Az MLSZKSZ szerint egy olyan elemző háttéralgoritmus fejlesztésére lenne szükség (a vámhatóság a kockázatelemzéseknél ezen a téren nagy tapasztalattal rendelkezik), amely az előzetes fuvarozói engedélyrögzítés és a le- és felrakóhelyi adatközlés alapján pillanatok alatt képes kielemezni, hogy az éppen beolvasott engedély rendben van-e, vagy hatósági beavatkozást igényel. 

• A lehető leggyorsabb legyen a bejelentési-adatfelviteli folyamat

Fontos, hogy az adatrögzítési folyamat 1-2 percnél ne igényeljen többet, és a folyamat egyszerű, könnyen megtanulható legyen. Például az engedélyen legyen QR-kódos azonosítási lehetőség, illetve az engedély és a vontató jármű rendszámának lefényképezése elegendő legyen az azonosításhoz.  

• Értesíteni kell az ellenőrzés eredményéről az árut kezelő le- és felrakóhelyeket

Ha nem kapnak visszajelzést a le- és felrakóhelyek az engedély ellenőrzésének eredményéről, nem várható el tőlük, hogy a szabálytalankodó közúti fuvarozót „megakadályozzák” a fuvarfeladat teljesítésében. Ha le/felrakóhely időben (pl. 5 percen belül) visszajelzést kapna elektronikusan a hatóságtól arról, hogy a fuvarozásra jelentkező gépkocsi fuvarengedélyével problémák vannak, akkor ezt időben jelezni tudja a fuvart szervező megbízónak. Ha és amennyiben ezt a gépkocsit megrakják, akkor feltehetően, valahol útközben részese lesz egy hatósági ellenőrzésnek, aminek eredményétől függően, akár jelentős többletköltségek merülhetnek fel (pl. áru átrakása egy másik fuvareszközre), késésekre is számíthat és kár is érheti a rakományt. Így a megbízónak lehetősége lesz intézkednie, ezzel minimalizálhatók a károk. 

• Nem szabad az árut kezelőkön ellenőrzési feladatokat számonkérni 

Legyen világos, hogy a le- és felrakóhelyeknek nincs ellenőrzési feladatuk. Az ellenőrzési jogkört – a le/felrakóhelyek adatrögzítési közreműködésével – a hatósági szervek gyakorolják (vám, rendőrség, közlekedési hatóság). A le- és felrakóhelyek csak azért legyenek büntethetők, ha nem regisztrálnak a BiReg rendszerbe és nem működnek közre az adatrögzítési folyamatban. 

• Legyen felkészülési és tesztidőszak a rendszer éles üzeme előtt

A bevezetés előtt legyen legalább 60 napos tesztidőszak, amikor is a piaci szereplők kipróbálhatják, felkészülhetnek, elsajátíthatják az informatikai rendszer működését.

A közúti fuvarozásban érdekelt minden szereplő és a magyar kormány közös érdeke, hogy a BiReg-rendszer jól működjön, és az eddig Magyarországnak és a logisztikai piacnak komoly károkat okozó visszaélések megszűnjenek.

Az MLSZKSZ ezért arra kéri az ITM-et, hogy szervezzen rendszeres szakmai konzultációt a rendszer fejlesztésének előrehaladásáról az érintett érdeképviseletekkel, és ennek keretében azt is vizsgálják meg, hogy a rendszer bevezetése milyen hatással lesz a le- és felrakóhelyek működésére.