A Spanyol Fuvarozási Minisztérium nemrégiben közzétett egy európai áruszállításra vonatkozó jelentést. Az adatok aggasztóak a spanyolok számára, a keleti szállítóknak viszont kifejezetten építőek, mivel ők bonyolítják a nemzetközi áruszállítás 40%-át.
A „Spanyol tehergépjárművek által lebonyolított nemzetközi áruszállítás” című dokumentum a 2016-os Eurostat adatokon alapul, és megmutatja azt is, hogy hány tonnányi árut szállítottak az egyes uniós országok kamionjai. A spanyol szakmai szervezetek a jelentésben szereplő adatokat nagyon nyugtalanítónak értékelik, mivel a kelet-európai vállalkozások viszik végbe a Spanyolországba tartó nemzetközi fuvarok 30%-át, az onnan indulók 27%-át.
A fentiek miatt a Fenadismer Áruszállító Szervezetek Szövetsége követeli, hogy a „2018-as évre vonatkozó Áruszállítás Ellenőrzésének Országos Tervezetébe” fő célkitűzései között szigorítsák azoknak a kelet-európai székhellyel rendelkező cégeknek az ellenőrzését, melyek nemzetközi valamint országon belüli fuvarokat teljesítenek Spanyolország területén.
A nyugat térvesztése
A spanyol Fuvarozási Minisztériumáltal közzétett jelentés statisztikái egyértelműen azt mutatják, hogy a kelet-európai áruszállítók az utóbbi 12 évben átvették a fuvarozási piac nagy részét. Mialatt 2005-ben vitathatatlanul az Odera folyón túli szomszédunk volt az első az áruszállításban (152,359 millió tonna 2005-ben), jelenleg a prímet a lengyelek viszik (242,858 millió tonna 2016-ban), messze maguk mögött hagyva a németeket (125,848 millió tonna 2016-ban).
A keleti szállítmányozók belépése a fuvarozási piacra jóval súlyosabb következményekkel jár Franciaország számára. 2000-ben az ottani vállalkozók a határaikon túl 80,841 millió tonna árut szállítottak, 2005-ben 62,475 millió tonnát, 2016-ban pedig már csak 41,582 millió tonnát, azaz majdnem fele annyit, mint 16 évvel ezelőtt.
Még rosszabbnak mutatkozik az olasz szállítmányozási iparág helyzete, mivel a 2005-ben szállított 48,662 millió tonnáról 2016-ra 20,171 millió tonnára csökkent az áruk száma. De a belgák sem örültek meg annak, hogy az európai piacot megnyitották a keleti végek számára, mivel a múlt évben a 12 évvel korábbi állapothoz képest egy harmaddal kevesebb szállítást teljesítettek az EU-ban (2005-ben 72,826 millió, 2016-ban 49,619 millió).
Ezzel szemben a hollandoknál csupán jelentéktelen mértékű a csökkenés (a 2005-ös 141,508 millió tonnáról 129,194 millió tonnára 2016-ban). Viszont az olyan országok, mint Spanyolország vagy Luxemburg növekedésnek örvendenek, habár nem olyan látványosnak, mint a kelet-európai szállítmányozók esetében.
Kelet-Európa: a veszedelem
A spanyol jelentésben szereplő adatok szerint a múlt évben a nemzetközi szállítmányozásban 1,16 milliárd tonnányi (1 158 097 000 tonna) árut fuvaroztak összesen. Ezen fuvarok 42%-át (kb.492 millió tonna) a keleti-európai szállítmányozók teljesítették (Lengyelország, Szlovákia, Csehország, Románia, Magyarország, Bulgária, Litvánia).
A lengyel vállalkozások tehát az elemzett fuvarok kb. 22%-át teljesítették, az ő részvételük a piacon, a különféle nehézségek és a nyugat által állított akadályok ellenére rendkívüli módon növekszik. A lengyelek által véghezvitt nemzetközi fuvarok mértéke 2005 óta majdnem ötszörösére nőtt (a 2005-ös 52,551 millió tonnáról 242,858 millió tonnára 2016-ban).
Különleges figyelmet érdemelnek még a románok (2009-ben 10,087 millió tonna, 2016-ban pedig 43,131 millió), a bolgárok (10,606 millió 2009-ben és 34,867 millió tonna 2016-ban), a litvánok (9,498 millió tonna 2005-ben és 29,098 millió tonna 2016-ban), akik néhány-száz százalékkal javítottak az értékeiken.
A szerkesztő megjegyzése
A nyugat-európai cégek egyrészt megtakarítási lehetőségeket keresnek, amikor megbízzák a keleti-európai áruszállítókat, másrészt megpróbálják kiszorítani őket a piacról.
Az nyugat-európai vállalkozók és politikusok komoly erőfeszítései ellenére a kelet-európai szállítmányozási piac ereje egyre nő, ráadásul hihetetlen mértékben.
Nem véletlen, hogy azok az országok állnak a Közúti Szövetség létrehozása vagy az olyan szabályozások bevezetése mögött, mint a fülkében való alvás megtiltása vagy a minimálbér bevezetése a sofőrök számára, amelyek számára a legfájdalmasabb volt a változás. Nyugaton a cégek évek óta igénybe veszik a kelet-európai vállalkozók szolgáltatásait, amelyekre a kereslet folyamatosan nő. Sok cég nem fektet eleget a flottáiba, hogy önállóan kielégítse a piac igényeit. Az osztrákok az évekig alkalmazott modelljük áldozatává válhatnak, melynek lényege az állandó flotta minimalizálása és a az alvállalkozók megbízása fuvarokkal. A németek is nyugtalanok, mivel az FMCG részlegben a bevásárlóközpontoknak és diszkontoknak már most nehézségeik vannak a szállítmányozással.
Vajon kibírná a német gazdaság, ha egyik napról a másikra eltűnnének a kelet-európai fuvarozók?
Amint azt a szakértők hangsúlyozzák, a kelet-európaiak a piacot nem csupán az olcsóbb szolgáltatásokkal hódították meg, hanem elsősorban a rugalmassággal és szakszerűséggel – ellenkező esetben ilyen nagy növekedés ilyen rövid időn belül nem lenne lehetséges. Tehát azt kéne tennünk továbbra is, amit jól csinálunk évek óta.
Mindenesetre az európai szállítmányozás, a politikai játszmák ellenére, nagy lehetőséget jelenthet Kelet-Európa számára. Annál is inkább, mivel az Európai Tanács előrejelzései szerint az árufuvarozás iránti kereslet 2030-ra 40%-al fog megnövekedni, 2050-re pedig egészen 80%-kal. Használjuk ezt ki! Európának szüksége van ránk.
Fotó: Pixabay