Az olasz Legfelsőbb Bíróság ítélet született a teherautó-vezető ügyében, akit elütött egy villástargonca, amely nem csak a kezelőt ítéli el, hanem a munkáltatóját is a szerződéses kötelezettségek megszegéséért, mert teljes munkabiztonságot lett volna köteles biztosítani. Az ítélet szerint a felelősség a vállalkozóé, és be kell bizonyítania, hogy a baleset nem történhetett az ő hibájából – számol be az uominietrasporti.it olasz közlekedési portál.
Korábbi ítéletek
Legelőször a Trevisói Bíróság (ítélet 2019. októberében), majd a Velencei Fellebbviteli Bíróság (ítélet 2021. márciusában) állapította meg, hogy a két vádlott, vagyis a targoncát vezető munkavállaló, és a cég tulajdonosa volt felelős a teherautó-vezető sérüléseiért. Az enyhítő körülmények figyelembevételével 6 hónap szabadságvesztésre ítélték mindegyiküket, valamint az eljárási költségek viselésére. Az olyan mulasztásokon kívül, mint a figyelmetlenség, gondatlanság és tapasztalat hiánya az ítélet a munkáltatónak a terhére rója, hogy a kockázatelemzési dokumentumból kimaradt a munkavállalók biztonsága a fel- és lerakodási műveletek során villástargonca segítségével, hogy nem tette meg a műszaki és eljárási lépéseket, amelyek elkerülhetetlenek ennek a kockázatnak a kizárásához.
A targonca kezelője pedig súlyos testi sértésért tartozik felelősséggel, mivel a jármű vezetése közben nem figyelt a gyalogosok jelenlétére, ebben az esetben a járművezetőére, aki a járművét készítette elő a lerakodáshoz.
Fellebbezés a Legfelsőbb Bírósághoz
Mindkét elítélt fellebbezett a Legfelsőbb Bírósághoz, megkérdőjelezve az előző ítéleteket. Nem értettek egyet a bíróságok megállapításaival, amelyek szerint a balesetre nem került volna sor, amennyiben a SPISAL (munkahelyi megelőzésért és biztonságért felelős szolgálat) által rájuk rótt biztonsági követelményeket előbb bevezették volna. Az elítéltek szerint ezek a követelmények egyedül azt mondják ki, hogy a targonca nem működhet, mielőtt a járművezető nem végez a kötelezettségeivel. Ha a károsult járművezető a manőverezési területre csak a villástargonca elindítása után ment be a kezelő engedélye és értesítése nélkül, a cég tulajdonosának felelősségre vonása nem lenne logikus.
A védelem szerint a munkáltató felelőssége a veszély értékelésének elmulasztása miatt azon személyek számára, akik villástargoncákkal végzik a lerakodást azon a hibás alapvetésen alapul, hogy a teherautó vezetője manőverezési területen tartózkodott, mielőtt a targoncát elindították volna. A védő egyúttal rámutatott, hogy a károsult viselkedése nem volt kiszámítható.
A Legfelsőbb Bíróság elutasította a fellebbezést, bár elismerte, hogy a járművezető viselkedése is hozzájárulhatott a balesethez, azonban az akkor a cégnél meglévő biztonsági rendszer elégtelen volt. A Legfelsőbb Bíróság a Trevisói Bíróságnak adott igazat, amely megállapította, hogy „hiányoztak a megelőző és védő eszközök, amelyek garantálják a munkavállalók biztonságát a raktár területén közlekedő villástargoncák jelenléte mellett”. Ezen felül „az áruátvételi raktár bejáratára kiakasztott általános eljárási szabályok nem számoltak a földi személyzet kivezetésével a villástargonca jelenlétében, sem pedig olyan eljárással, amelyet be kell vezetni a fel- és lerakodási műveletre a járművezető részvételével”.
Az olasz jog értelmében a le- és felrakodáskor a villástargonca csak akkor üzemelhet, ha a járművezető befejezte a kötelességei végzését, és biztonságos helyen tartózkodik. A cég területén azonban nem volt sem vízszintes, sem függőleges biztonsági jelzés. A baleset után a SPISAL által rájuk rótt követelményeknek megfelelően a fel-/lerakodási övezetbe behajtó járművezetőnek mindig a járművében, vagy a kijelölt biztonsági övezetben kell tartózkodnia. A járműből kiszállni, vagy odamenni hozzá csak a rakomány ellenőrzéséhez, és az ezzel kapcsolatos tevékenységekhez szükséges időre lehet, csak a fel- és lerakodási művelettel érintett területen lehet, valamint, ha a villástargonca biztonságos távolságba tartózkodik (legalább 4 méter).
Végül a Legfelsőbb Bíróság a két elítéltet bűnösnek ítélte, és az eljárás költségeinek viselésére és 3.000 euró bírságra ítélte őket.