Útmunkások. Minden tiszteletem az övék, köszönöm. – Varga Szilárd vlogja

A cikk olvasási ideje 2 perc

Lassan vége a nyárnak és itt az idő, hogy köszönetet mondjak. Ez a nyár adott elég meleget, brutális napsütést, több liternyi izzadságot. Azok az izzadságcseppek, amikre én gondolok, ott születtek és azokon folyt végig, aki ebben a hőségben asztfaltoztak, utat építettek, azon dolgoztak, hogy nekünk jobb legyen… Minden tiszteletem az övék, köszönöm.

Lehet bosszankodni mert dugó vagy terelés van az útépítés miatt, számtalanszor estem bele én is. De amikor megláttam azokat az embereket, akik ebben a hőségben a még melegebb asztfaltot terítik, lapátolják, döngetik… Minden tiszteletem az övék, köszönöm.

Hányszor láttam felhúzott ablak mögött lágy huszonfokban dühöngő autóst, aki még a látványt se volt képes felfogni, arról nem beszélve, hogy pont érte és miatta történik mindez, helyette mondom… Minden tiszteletem az övék, köszönöm.

Nyilván ezeket a kétkezi munkás embereket nem fizetik túl, nem telik nekik nyaralásra ebből, de kitartanak mindennap és csinálják mert ez a dolguk… Minden tiszteletem az övék, köszönöm.

Ha vannak hétköznapi hősök, akkor ők azok a szememben. Ők, akik az elviselhetetlen meleg napokat elviselték, tűrték. És mindezt nem hűsítő tóparton, hanem a gőzölgő asztfalton. Ezek az emberek valóban kétkezi munkások, akiknek a munkája valóban meglátszik és élvezhető. Az izzadságcseppek meg felszáradnak, elpárolognak… Minden tiszteletem az övék, köszönöm!

Az anyósülés szabad, ülj be mellém

Fotó: MTI/ Mohai Balázs

Címke