TransInfo

A rakomány rögzítésének szabályai – ellenőrizd a hevedereidet!

A cikk olvasási ideje 9 perc
|

16.08.2019

Hevedereket használsz a rakomány rögzítéséhez? Akkor ez téged is érint!

Megesett már veletek, hogy felhívott a járművezetőtök, és tájékoztatott, hogy éppen ellenőrzik külföldön, és bírságot kapott a „hevederek miatt”? És bár a járművezető kitartóan állítja, hogy a „színük” és a mennyiségük stimmel, minden rendben van, és mégis… ott a bírság, amit ki kell fizetni, bár nehéz a járművezetőnek elmagyarázni, hogy miért is kapta.

Érdemes tudni, hogy gyakorlatilag az egész Európai Unióban a rakomány rögzítésére tehergépjárműveken a MSZ EN 12195-2 európai norma érvényes. Ez a norma kötelezi a felrakodással foglalkozó személyeket, hogy a teherautóban rugalmas rögzítő elemekkel rögzítsék a rakományt, mint például hevederekkel, láncokkal és kötelekkel – valamint egyéb speciális berendezések használatára, mint például súrlódást növelő alátétek, ékek, sarokelemek stb. Ez a norma többek között pontosan meghatározza, milyen követelményeknek kell megfelelnie a speciális rögzítő hevedereknek, tartalmaz képleteket, amelyekkel kiszámolható az áru megfelelő biztosításához szükséges hevederek száma.

Mindjárt az elején számoljunk le két mítosszal

A rögzítő hevederek „színe” önmagában nem elegendő garancia a tűrőképességre (bár a legerősebbek általában tényleg narancssárgák). Maga a hevederek száma sem a legfontosabb – mindenek előtt az állapot, a tűrőképesség és a rögzítés módja számít.

A piacon nagyon széles választék áll rendelkezésre rögzítő hevederekből. Alább néhány szó arról, hogy mire kell figyelni és mit kell tenni, hogy minimalizáljuk a bírság rizikóját a helytelenül rögzített rakomány miatt.

A leggyakrabban látott hevederek tűrőképessége 0,7 tonnától 7,5 tonnáig terjed, a szélességük 25 és 755 mm között mozog, a hosszuk pedig 7,5 és 12 méter között. Természetesen különösebb nehézség nélkül lehet 16 méteres hevedert is találni, sőt, tetszőleges színben is lehet hevedert rendelni. A heveder kiválasztásakor mindenekelőtt nem a színére, hanem a címkéjére kell figyelni. Jellemzően rá van varrva a heveder végére. Amennyire a heveder színe iránymutató lehet a nvéleges tűrőképességgel kapcsolatban, már a címke színe tényleg mindig arról tájékoztat minket, hogy miből készült. Eszerint:

– a kék színű címke arról tájékoztat, hogy a heveder poliészterből (PESÖ készült. Ezek a leggyakoribb hevederek, a leginkább univerzálisak. Megőrzik paramétereiket -40 és +100 °C között, és ellenállnak az ásványi savak hatásának,

– a zöld címke azt jelenti, hogy a heveder poliamidból (PA) készült. Az ilyen heveder jól tűri ugyanazt a hőmérséklettartományt, mint a poliészterből készült, de ellenáll a lúgoknak és nem áll ellen az ásványi savaknak.

– a barna címke azt jelenti, hogy a heveder polipropilénből (PP) készült. A hőmérsékletet kicsit kisebb tartományban tűri, -40 és +80 °C között, és nem áll ellen sem a savaknak, sem a lúgoknak.

Ha már kiválasztottuk a megfelelő anyagot, hasonlóan fontosak a címkén feltüntetett paraméterek. Bár első ránézésre a címkén szereplő betűk annyira tűnhetnek érthetőnek, mint a kínai nyelv, megpróbáljuk lépésenként kibogozni, mit is jelentenek a feltüntetett paraméterek.

Fénykép: Szállítmányozási heveder címkéje az alábbi paraméterekkel LC = 20KN, azaz 2000 daN (2T, átkötés esetén 4T), 7% alatti nyúlással (Extension <7%), SHF = 50 daN és maximális STF = 10KN = 1000 daN (tehát ez a heveder egyszerre felel meg a német és az osztrák belső normáknak). LGF + LGL együttesen 8 m hosszt ad, és a „EN 12195-2” jegyzet a végén megerősíti, hogy a heveder megfelel az 12195-2 normának.

Az első és az egyik legfontosabb paramétere a hevedernek, ami a címkén megtalálható, az LC, vagyis a heveder maximális terhelhetősége szakadás veszélye nélkül, amit daN-ben adnak meg.

Mivel 1 daN = 1 kg, így 2500 daN ennek megfelelően 2500 kg, vagyis 2,5 tonna. Ami fontos, az az, hogy a feszítő hevederrel való átkötés esetén (vagyis amikor a hevedert átvetjük például a raklap tetején, és rögzítjük a padlóhoz a szemben lévő oldalakon) az EN 12193-2 norma szerint a heveder tűrőképessége egyszerű elrendezésben kétszeresen számolandó, azaz a 2500 daN-es heveder 5000 daN tűrőképességet ad. Ezt azt jelenti, hogy az így rögzített LC = 2500 daN heveder 5 tonna terhelést bír el.

A másik paraméter az SHF, vagyis az engedélyezett feszítő erő

Fontos, a legtöbb feszítőnek SHF = 50 daN paramétere van, vagyis a feszítő 50 kg terhelést bír ki. Ezért nem szabad a feszítő karját bármi kezünk ügyébe eső tárggyal meghosszabbítva megfeszíteni a hevedert (pl. kerékkulccsal, kulcshosszabbítóval stb.). Nem szabad úgy sem megfeszíteni a hevedert, hogy rálépünk a feszítőre – ezzel könnyen túl lehet lépni az engedélyezett erőt, és ennek következtében a feszítő könnyen eldeformálódhat vagy megsérülhet. Az eldeformálódott feszítő nem fog helyesen működni. A hevedert mindig a feszítőfel kell megfeszíteni, kézzel mozgatva azt.

 

A harmadik paraméter az STF – leszorító képesség – az az erő, amellyel a rakományt a járművünk padlójához szorítja a heveder átkötés és kézi megfeszítés esetén

Ez a paraméter a feszítő zárszerkezete mellett található fogak mennyiségétől és sűrűségétől, a kar hosszától és a henger átmérőjétől függ, amire a feszített heveder feltekercselődik. Minél magasabb az STF paraméter, annál jobban megfeszíthetjük kézzel a hevedert. Például az STF = 1000 daN azt jelenti, hogy ha átkötjük a rakományt fentről, a heveder a raklapot 1 tonnának megfelelő nyomással (10.000 N erővel) szorítja a padlóhoz. Jó, ha ez a paraméter nem kisebb 550 daN-nál, ez az érték már elegendő, hogy megfelelően biztosítsuk az árut az ellen, hogy elcsússzon a járművünk padlóján. Ezen felül egyes országokban (többek között Ausztriában és Németországban) további normák érvényesek, amelyek szerint az STF (szorítóerő) nem lehet kisebb, mint 500 daN.

A címkén találunk információt a heveder engedélyezett nyúlásáról is. Ezt a paramétert százalékban (%)-ban adják meg, és az EN 12195-2 norma szerint nem lehet több, mint 7%. Természetesen minél kisebb a nyúlás, annál jobb. Személy szerint a 4%-os, maximum 5%-os engedélyezett nyúlású hevedereket választanám.

A címkén találunk információt a heveder hosszáról, vagy a kétrészes heveder esetén annak az elemnek a hosszáról, amelybe a címke van varrva (ilyen esetben ahhoz, hogy megkapjuk a heveder hosszát, össze kell adni a hosszokat mindkét rész címkéiről).

És a legfontosabb – a címkén szerepelnie kell az „EN-12195-2” feliratnak, amely igazolja, hogy a heveder megfelel a fenti európai normának.

Azonban a paraméterek és mennyiség alapján helyesen kiválasztott hevederek még nem minden. Bírságot lehet kapni azért is, ha:

– a heveder címkéje nem olvasható. Sajnos a betűk a címkén idővel egyre jobban lekopnak, és nehezen /egyáltalán nem olvashatók lesznek. Elég, ha csak a heveder egy paramétere lesz nehezen olvasható – azonnal úgy fognak tekinteni a hevederre, mint ami nem felel meg az EN 12195-2 norma által állított követelményeknek,

– megcsavarodott heveder. Még egy csavarodás is egy megfeszített hevederen egyenlőtlen erőeloszlást okoz – nagyobb erők fognak hatni a megcsavarodott heveder szélén, kisebbek a közepén, azzal fenyegetve, hogy elszakad az LC érték alatt,

– a rakomány szélén elhelyezett feszítőjű heveder. Ilyen esetben a hevederre ható erők eldeformálják a feszítőt, ami a feszítő reteszelő szerkezetének kontrolálatlan kioldásához vezethet,

– nedves heveder. Mind tudjuk, hogy a nedves törölközőt nehéz eltépni. Sajnos a feszítő hevederrel pont fordított a helyzet, a víz részecskéi kedvezőtlenül módosítják a heveder tulajdonságait, és meggyengítik azt,

– feldagadt heveder. Az a heveder, amely puha, egyértelműen vastagabb és fel van dagadva, nem alkalmas már a rakomány biztosítására. A heveder feldagadása ugyanis a szálak mikrosérüléseinek a következménye, amelyet legtöbbször szennyeződések (pl. homokszemek) okoznak,

– kikopott, beszakadt, bevágott, és a szemmel láthatóan megváltozott fonású hevederek egyértelműen nem hozzák már a címkén szereplő paramétereket.

Fotó: Példa egy sérült szállítószalag-címkére – részlegesen megsemmisített LC, SHF és STF értékek azt jelentik, hogy bár a heveder megfelel az 12195-2 szabványnak, nem lehet pontosan meghatározni, hogy mely paraméterei vannak. Az ilyen címkével ellátott öv használata ellenőrzés esetén egyértelműen bírsággal jár.

Összefoglalva: a hevederek kiválasztásakor ne a színük legyen az egyetlen információ

Bár az a bevett szokás, ha a heveder a leggyengébbtől a legerősebbig zöld, kék, sárga, piros, narancssárga színű, a szíjak önmagukban nem garantálják  az erősséget.  A heveder paramétereiről csakis a címke nyújt megfelelő tájékoztatást, az EN 12195-2 szabvány szerint. Figyelem – a két részből álló húzózsinórnak két címkével kell rendelkeznie, mindegyik részhez egy-egy!
A következő cikkekben részletesebben tárgyalom a rakományok rögzítésének módjait, az övek rögzítését és azt, hogy miként lehet kiszámítani a megfelelő hevederek számát a rakományok rögzítéséhez az EN12195-2 szerint, valamint további felszereléseket, amelyek segíthetnek az áruk megfelelő rögzítésében ponyvában vagy hűtőházban.
A következő utazás előtt ellenőrizze a biztonsági öv címkéit, hogy elkerülje a bírságot.
Fotó: Pixabay