Új e-könyvükben (Befektetés a sofőrökbe: vesztes játszma vagy a szállítás jövője?) a Girteka vezérigazgatója, Mindaugas Paulauskas, radikális szemléletváltást sürget az iparágban és a döntéshozók körében. Üzenete egyszerű: hagyjuk abba a sofőrök költségként való kezelését.
„Ha valaki azt gondolja, hogy a sofőrökbe való befektetés kockázat, akkor nem érti, hol tart ma ez az iparág” – mondja Paulauskas. „A sofőrök a legfontosabb erőforrásaink, és fejlődésük, kényelmük, valamint tiszteletük a túlélés feltétele, nem pedig valamilyen plusz juttatás.”
Szabályozási szűk keresztmetszetek
A Girteka hangsúlyozza, hogy a munkakör iránti érdeklődés továbbra is erős: a vállalat folyamatosan kap jelentkezéseket, sőt, korábbi alkalmazottak is visszatérnek. A valódi akadályt – állítják – a vízum- és munkavállalási engedélyek szigorú szabályai jelentik, amelyek megnehezítik a képzett, nem uniós sofőrök alkalmazását.
„A vízum- és munkavállalási követelmények az elmúlt években jelentősen szigorodtak” – mondja Paulauskas. „Ha az Európai Unióban nem történik érdemi politikai lépés, a helyzet valószínűleg tovább romlik.”
A vezérigazgató a nem uniós sofőrökre vonatkozó jogi korlátozások enyhítését és a Brüsszel, valamint a logisztikai szektor közötti szorosabb együttműködést sürgeti, hogy a migrációs és munkaerő-politikák jobban igazodjanak a valós igényekhez.
Az IRU adatai szerint Európában jelenleg több mint 426 000 betöltetlen teherautó-vezetői állás van, és ha nem történik változás, ez a szám 2028-ra meghaladhatja a 745 000-et.
Közös felelősség a sofőrök munkakörülményeiért
A Girteka szerint a fuvarozó vállalatok egyedül nem tudják megoldani a problémát. A „Mindaugas az úton” kezdeményezés keretében, amely során a vezérigazgató több napot töltött el egy Girteka-sofőr mellett, a cég rávilágított a mindennapi nehézségekre: különösen a biztonságos parkolóhelyek, megfelelő pihenőhelyek és szállások hiányára, amelyeket az uniós szabályok előírnának.
„A Mobilitási Csomag előírja, hogy a sofőröknek a heti pihenőt a fülkén kívül kell eltölteniük, de egyszerűen nincs elegendő infrastruktúra Európa-szerte, hogy ez mindenhol megvalósuljon” – mondja Paulauskas. „Ha az új követelmények új költségeket is jelentenek, ki fogja ezeket fedezni? Végül valakinek fizetnie kell.”
A Girteka már tervezi a projekt folytatását „Mindaugas az úton 2.0” néven, ezúttal a rakodási és kirakodási helyszínek körülményeit vizsgálva, illetve azt, hogyan bánnak a sofőrökkel a megbízók és ügyfelek.
„A szállítás közös felelősség” – hangsúlyozza Paulauskas. „A sofőrök munkájának minősége nemcsak a fuvarozótól függ, hanem az ügyfelektől, a raktáraktól, az úthálózattól és a közpolitikai döntésektől is.”
A hiányzó láncszem: fizetés és munkakörülmények
Miközben a Girteka e-könyve nagy hangsúlyt fektet az emberekbe való befektetésre és a szabályozási akadályok enyhítésére, az egyik legalapvetőbb kérdést alig érinti: a béreket.
Az iparágban dolgozók szerint az alacsony fizetés és a hosszú munkaidő az oka annak, hogy a fiatalabb európaiak többsége elkerüli a kamionsofőri pályát. A képzés és a jobb létesítmények fontosak, de amíg a pihenőhelyek, a biztonság és az infrastruktúra hiányos, addig senki sem várhatja el, hogy az emberek ezt a munkát minimálbér-közeli fizetésért végezzék.
A Girteka toborzóportálján megjelent hirdetések szerint a Litvániában vagy Lengyelországban hivatalosan foglalkoztatott sofőrök havonta 2 460–2 760 euró nettó közötti összeget kereshetnek, az útvonaltól és a régiótól függően. Helyi viszonylatban ezek az ajánlatok versenyképesek – jóval a litván átlagbér (kb. 1 277 euró nettó) felett vannak, és nagyjából megfelelnek a lengyel nemzetközi fuvarozásban szokásos béreknek, amelyek kb. 2 345 euró nettó körül alakulnak.
Európai összevetésben azonban továbbra is jelentős különbségek láthatók. A Trans.INFO korábbi elemzése szerint az Egyesült Királyságban a kamionsofőrök átlagosan 3 930 eurót keresnek, míg Németországban 2 536 eurót, ami még így is 13 %-kal elmarad a nemzeti átlagtól. A kontraszt jól mutatja, mennyire széttagolt Európa bérstruktúrája, és miért nehéz a közép- és kelet-európai versenyképes fizetésekkel is felvenni a versenyt a nyugati színvonallal.
Ezért váltott ki visszhangot a kamionsofőrök körében a Girteka javaslata a nem uniós sofőrök foglalkoztatásának megkönnyítésére. Bár ez segíthetne a munkaerőhiány enyhítésében, fennáll a veszélye, hogy tovább mélyíti a kelet–nyugat bérszakadékot, ahelyett, hogy csökkentené. A munkaerőpiac bővítése önmagában nem oldja meg a fizetések, munkakörülmények és munkaerő-megtartás alapvető problémáit.
„Fektessünk be azokba, akik a technológiát működtetik”
A Girteka legújabb jelentése stratégiai kérdésként kezeli a sofőrhiányt: a vállalatok szívesen költenek milliókat járművekre, automatizálásra és telematikára, de jóval kevesebbet azokra, akik ezeket használják. A cég filozófiája, magyarázza Paulauskas, hogy a két területet össze kell kapcsolni.
A vállalat nemrég 2 000 Volvo teherautó megvásárlásáról írt alá megállapodást – ez vélhetően az év legnagyobb ilyen jellegű beszerzése Európában – és 173 millió eurós finanszírozást szerzett az OP Corporate Banktól flottája bővítésére és korszerűsítésére. Emellett 300 000 eurót tervez befektetni a sofőrképzésbe, amely a biztonságra, a hőmérséklet-szabályozott áruszállításra és a digitális eszközök használatára összpontosít.
„A flotta- és képzési beruházásoknak együtt kell fejlődniük” – mondja Paulauskas. „A teherautó a sofőr munkahelye, ezért biztonságosnak, kényelmesnek és a legmodernebb technológiával felszereltnek kell lennie.”
