A sofőrhiány továbbra is a litván logisztikai ágazat egyik legnagyobb gondja. A foglalkoztatási szolgálat adatai alapján az év első negyedévében nagyjából háromezer nehéztehergépjármű-vezetői állást hirdettek meg, és ezek mintegy kétharmada nemzetközi fuvarozáshoz kapcsolódott – írja a tv3.lt. Ugyanebben az időszakban mindössze körülbelül ezerkétszázan kerestek ilyen munkát Litvániában, ráadásul közülük is csak kevesen vállaltak volna nemzetközi járatokat.
Mivel a belföldi munkaerő-kínálat nem elég, a fuvarozó cégek egyre intenzívebben toboroznak az Európai Unión kívül. 2025-ben a litván vállalatok több mint huszonötezer, harmadik országbeli sofőrt vettek fel. Az idei év első negyedévében a szám már közel hétezer volt.
A litván flottákban leggyakrabban fehérorosz, üzbég, ukrán, tádzsik, indiai, kirgiz vagy Fülöp-szigeteki gépkocsivezetők ülnek a volán mögé.
Ügyészség: nem elszigetelt esetekről, hanem visszatérő mintáról van szó
A hatóságok az utóbbi időben határozottabban lépnek fel a vendégmunkás sofőröket érintő, feltételezett kizsákmányolási ügyekben. Edita Ignatavičiūtė, a Vilniusi Regionális Ügyészség ügyésze – aki külföldi sofőrökkel kapcsolatos ügyekkel foglalkozik – arról beszélt, hogy a tapasztalatok nem néhány egyszeri szabálysértésre utalnak, hanem a logisztikai szektor egy részében ismétlődő működési modellre.
„A táborban az embert úgy kezelték, mint a lapát tartozékát. Litvániában a bevándorlót úgy kezelik, mint a jármű tartozékát” – az ügyész így fogalmazott.
Szerinte az elmúlt években a nyomozók sokat fejlődtek abban, hogy értsék a fuvarozás működését – a munkaidő-nyilvántartásoktól és pénzmozgásoktól kezdve egészen az uniós Mobilitási Csomag részleteiig. Ennek ellenére úgy látja: a probléma gyökere nem tűnt el.
Jelenleg több mint hat Litvániában működő logisztikai vállalat ellen zajlik ügyészi előzetes nyomozás.
AdobeStock / illusztráció
Adósság, kiszolgáltatottság, a munka elvesztésétől való félelem
A litván hivatásos fuvarozók szakszervezete arra figyelmeztet: egyes külföldi sofőrök esetében a kizsákmányolás nem pusztán néhány vezető magatartásából fakad, hanem a rendszerbe épülő mechanizmusokból.
A szakszervezeti tapasztalatok szerint a toborzás során gyakran körülbelül kétezer-hatszáz eurós fizetéssel csábítják a jelentkezőket – ami a származási országokban jellemző négyszáz–ötszáz eurós keresethez képest óriási ugrásnak tűnhet. A helyszínen viszont a valóság sokszor egészen más.
A beszámolók alapján sokan a munkalehetőség megszerzéséért három- és ötezer euró közötti összeget fizetnek közvetítőknek, jellemzően kölcsönből. Litvániába érkezés után további költségek is felmerülhetnek: képzés, szállás, ügyintézés.
„Számukra ezek óriási összegek, és ettől teljesen a munkáltatótól függenek” – állítják a szakszervezeti képviselők.
Ignatavičiūtė hozzáteszi: a külföldi sofőr könnyen válhat „egy számmá egy táblázatban”, miközben a jogai érdemi érvényesítésére kevés gyakorlati eszköze marad.
„Másodrendűként kezelik, jogok nélkül: örülj, hogy felvettek, majd mi eldöntjük, mennyit dolgozol és mennyit kapsz” – mondja.
Szerinte az iratok a hatóságok felé akár szabályos képet is mutathatnak, miközben a valós helyzet ennek az ellenkezője: a munkavállalók nem férnek hozzá a dokumentumaikhoz, és előfordul, hogy egyes információk nem jutnak el a vizsgálatot végzőkig.
AdobeStock / illusztráció
Élet a fülkében
A szakszervezet több olyan sofőrbeszámolóra is hivatkozik, amelyek szerint a mindennapi gyakorlat sok esetben köszönőviszonyban sincs a toborzáskor ígértekkel. Példaként „Juan”, egy Fülöp-szigeteki sofőr történetét említik.
Otthon modern járműveket, stabil jövedelmet és azt ígérték neki, hogy Európában biztosítani tudja a családja megélhetését. Az utazáshoz kölcsönt vett fel, és olyan angol nyelvű papírokat írt alá, amelyeket alig értett. Még Litvániába érkezése előtt több ezer eurós tartozása lett a „munkába állás” megszervezése miatt.
A szakszervezet állítása szerint Vilniusban az útlevelét „ügyintézésre” elvették, majd néhány napon belül nyugat-európai fuvarokra küldték. Az egyik kiküldetés fél évig tartott – ezalatt gyakorlatilag a kamion fülkéje lett az otthona.
„Ott evett, ott aludt, ott lett beteg. Tisztálkodni benzinkutaknál tudott, kézzel mosott, és közben egyre kisebb fizetésre várt, mert különféle levonások jöttek: üzemanyag, adminisztráció, telefon, biztosítás” – írta a szakszervezet a Facebook-oldalán.
A szervezet szerint volt olyan hónap, amikor a levonások után csak néhány száz euró maradt nála. Amikor a körülmények miatt panaszt tett, felhozták a Fülöp-szigeteken felvett tartozásait, és azzal zárták le a vitát: ha nem tetszik, „mehet haza”.
A szakszervezet úgy látja, az ilyen helyzetek különösen sérülékennyé teszik a külföldi munkavállalókat: anyagi kényszerek szorítják őket, a munkáltatóhoz kötődnek, és félnek attól, hogy elveszítik az európai munkalehetőséget.
A „Juan” névvel bemutatott történetet nem kivételként, hanem a Litvániába érkező harmadik országbeli sofőröket érintő szélesebb problémák egyik példájaként említik. A szakszervezet szerint hasonló beszámolók jóval gyakrabban kerülnek elő az ágazatban.
AdobeStock / fotó: Kittyfly
Panaszok: jogtalan levonások és a Mobilitási Csomag megsértése
A szakszervezetek visszatérő problémaként említik a rendszeres bér- és napidíjlevonásokat. A beszámolók szerint a dolgozókat megbüntetik például „túlzott” üzemanyag-felhasználás vagy kisebb sérülések miatt, még akkor is, ha ezek az állítások nem minden esetben vannak megfelelően dokumentálva.
A rendvédelmi szervek és a parlamenti ombudsmani hivatal szerint a kizsákmányolás eszközei is változnak. Míg korábban gyakoribb volt az iratok elvétele, most inkább a gazdasági nyomás dominál: mesterségesen generált tartozások, jogtalan „büntetések”, illetve a kifizetések manipulálása.
A 2025-ben végzett ellenőrzések Mobilitási Csomag-sértéseket is feltártak, különösen olyan eseteket, amikor a sofőröket nem vitték vissza a lakóhelyükre a pihenőidőre.
A tv3.lt szerint az Állami Munkaügyi Felügyelőség statisztikái alapján a jelenség nem cseng le. 2025-ben a munkaügyi jogvitákat vizsgáló bizottságok több mint ezerhétszáz kérelmet tárgyaltak, és a fuvarozókat összesen több mint egymillió-nyolcszázezer euró kifizetésére kötelezték.
2026 első negyedévében a megítélt összeg már meghaladta a félmillió eurót. A kérelmezők körülbelül hatvanöt százaléka külföldi volt, főként Üzbegisztánból, Tádzsikisztánból és Fehéroroszországból.
Van, akit papíron csak minimálbérre jelentenek be
A „Sodra” adatai szerint az idei márciusban a nemzetközi fuvarozásban dolgozó sofőrök átlagos jövedelme közel ezerhétszázötven euró volt. Ugyanakkor az ágazatban dolgozók csaknem egyötöde hivatalosan továbbra is minimálbért – vagy annál is kevesebbet – kap. Az ő átlagos biztosított jövedelmük nagyjából hatszáztizenhárom euró.
Szakértők szerint a különbség egyik magyarázata a napidíjas rendszer. A jövedelem jelentős része kiküldetési költségtérítésként érkezik, ami jellemzően nem képez társadalombiztosítási járulékalapot.
Skirmantė Ramoškaitė, a „Sodra” képviselője arra figyelmeztet: hosszabb távon ez a modell maguknak a sofőröknek is árthat, mert csökkentheti a későbbi nyugdíjat, valamint a betegségi és munkanélküli ellátások alapját.
TTLA: ne bélyegezzék meg az egész ágazatot
A Nemzetközi Szállítmányozási és Logisztikai Szövetség (TTLA) azt mondja: támogatja a zéró toleranciát a szabálysértésekkel szemben, de úgy véli, egyedi nyomozásokból nem szabad a teljes fuvarozói piacra vonatkozó következtetéseket levonni.
A szövetség bírálta az ügyész nyilvános megjegyzéseit is, amelyekben a migránsok helyzetét egy ismert litván irodalmi mű táborvilágához hasonlította. A TTLA szerint az ilyen képek túlzóak, és az egész szektorra árnyékot vetnek.
„Egyedi ügyek alapján nem lehet azt állítani, hogy az egész ágazatban rendszerszintű kizsákmányolás zajlik” – a szövetség így reagált.
A TTLA arra is rámutat: Litvániában körülbelül hétezer szállítmányozási és logisztikai cég működik, amelyek nagyjából kilencvenezer sofőrt foglalkoztatnak – ezért néhány előzetes nyomozást nem lehet azonosítani a teljes piaccal.
A szervezet azt kéri a hatóságoktól, hogy arányosan járjanak el, maradjanak semlegesek, és tartsák tiszteletben az ártatlanság vélelmét.
Trans.INFO fotó / illusztráció
Vita van arról is, hogyan ellenőrzik a sofőrök képesítéseit
A szakszervezetek azt is firtatják, mennyire alaposan ellenőrzik egyes külföldi sofőrök képesítési dokumentumait és képzését. Azt állítják: előfordulhat, hogy a kötelező, száznegyven órás képzés teljesítését igazoló iratokat formálisan kezelik, anélkül hogy a tényleges kompetenciát érdemben vizsgálnák.
A Migrációs Hivatal óvatosabban fogalmaz: hangsúlyozza, hogy a jogszabályokban nincs közvetlen előírás arra, hogy a külföldieknek egy konkrét, száznegyven órás képzési programot kellene elvégezniük.
Rokas Pukinskas, a Migrációs Hivatal vezető tanácsadója szerint az idegenek jogállásáról szóló törvény alapján a munkáltatónak kell információt szolgáltatnia a külföldi munkavállaló képesítéséről vagy szakmai tapasztalatáról.
„Ha egy külföldi állampolgár külső szolgáltatón keresztül adja be a kérelmét, interjút készítünk vele. Ezzel igazoljuk a személyazonosságát és az érkezés célját, és célzott kérdéseket teszünk fel a képesítéséről és a munkatapasztalatáról is” – mondja Pukinskas.
Hozzáteszi: a hivatal együttműködik az Állami Munkaügyi Felügyelőséggel és a rendvédelmi szervekkel, a litván nyelvtudással kapcsolatos ellenőrzéseket pedig az Állami Litván Nyelvi Bizottság végzi.
A hivatal figyelmeztet arra is, hogy a valótlan adatszolgáltatás súlyos következményekkel járhat a munkáltatók és a külföldi munkavállalók számára egyaránt. Az azonosított szabálytalanságok miatt már százötvennyolc cég elveszítette a jogot arra, hogy külföldről hozzon be munkavállalókat.
Nincs hivatalos adat, amely rendszerszintű kizsákmányolást igazolna
A „Linava” szerint nincs hivatalos adat, amely a tagvállalatainál a sofőrök rendszerszintű kizsákmányolását támasztaná alá. A szakszervezeti vádakra – amelyek lehetséges visszaélésekről és jogszerűtlen közvetítői gyakorlatokról szólnak – az egyesület azt mondja: nem kapott olyan hivatalos információt, amely a tagjai részéről ilyen magatartást igazolna.
„Ha léteznek ilyen esetek, az embertelen gyakorlat, amelyet egyértelműen elítélünk és nem tűrünk. Ha megalapozott információ jutna el hozzánk, továbbítanánk az illetékes hatóságoknak” – közölte a „Linava” a tv3.lt újságírójával.
A fuvarozói érdekképviselet kitért azokra a kritikákra is, amelyek a fizetetlen gyakornoki időszakokhoz, képzésekhez, illetve ahhoz kapcsolódnak, hogy a sofőröknek a toborzási költségek egy részét maguknak kell állniuk. A „Linava” szerint minden esetet külön kell megvizsgálni, mert a képzés és a költségtérítés cégenként eltérő lehet, és jellemzően a munkaszerződésekben rögzítik.
Ezzel együtt az egyesület hangsúlyozza: nem támogat semmilyen olyan gyakorlatot, amely sérti a munkavállalói jogokat, csorbítja az emberi méltóságot, vagy ellentétes a litván és az európai uniós joggal.
Ezzel együtt az egyesület hangsúlyozza: nem támogat semmilyen olyan gyakorlatot, amely sérti a munkavállalói jogokat, csorbítja az emberi méltóságot, vagy ellentétes a litván és az európai uniós joggal, különösen amikor a pihenő gyakorlati feltételei sem adottak.
