Ne a kamionosokon és a családjukon vezessétek le a félelmeiteket! – Egy hozzátartózó kérése az emberekhez

A cikk olvasási ideje 4 perc

Ne a kamionosokon és a családjukon vezessétek le a félelmeiteket! – Egy hozzátartózó kérése az emberekhez

Munkámból (szállítmányozás) adódóan az elmúlt pár napban többször futottam bele, olyan mások által elmesélt élethelyzetbe, amiről úgy gondolom beszélnünk kell. Alapvetően azt is nonszensznek tartom, hogy erről egyáltalán beszélni kell, mint ahogyan arról, hogy az embereket újra meg kell tanítani az alapvető higiénis szabályokra is. Abszurd az egész úgy ahogy van.

Az emberi butaság és félelem lassan odáig fajul, hogy minden hivatásos gépjárművezetőre (továbbiakban sofőr/kamionsofőr) rásütik a keresztet, miszerint vírushordozó, vagy beteg stb. Kisebb falvakban, kisvárosokban – ahol az emberek mind ismerik egymást – már-már „vasvillával” felfegyverkezve mennek neki a hazatérő sofőröknek.

Tegyünk tisztába pár dolgot!!! A nevezett kamionosok/sofőrök a fuvarfeladataik során többségében már jó pár hete izolálva vannak mindentől, és mindenkitől. A kamion/autó fülkéje számukra több hétig (nem 2 hét!!!) a karanténjük. Minden fel- és lerakóhelyen viselniük kell maszkot, esetleg kesztyűt, nyilatkozatokat töltenek ki, és szigorú kontroll alatt esnek át, illetve feszt fertőtlenítenek. A kamion fülkéjét nagyrészt nem hagyhatják el, nem jelentkezhetnek be a recepciókon (üvegfalakon át történik minden), és nem mehetnek be a raktárakba sem. Természetesen tudom én is, hogy ez nem általános, és vannak cégek ahol ezekkel mind nem foglalkoznak, de többségében igen. Tudom azt is, hogy vannak link sofőrök is, akik régen sem, és ezután sem fognak odafigyelni a kézmosásra, ahogy másra sem. De ez nem csak a kamionoskra igaz, ugye? És nem ezen a héten kezdték a szigorításokat, hanem kb. 3 hete. Halkan jegyzem meg, mindezt úgy kell elviselniük, hogy bárhova térnek be, tudják, hogy rajtuk van a bélyeg, ami alapból okoz egy belső szorongást.

Mi, feleségek/barátnők – akik itthon tesszük a hétköznapi dolgaikat – sokkal nagyobb fertőzésveszélynek vagyunk kitéve nap, mint nap, mikor bemegyünk dolgozni a kollégáink közé, megyünk a gyerekért, aztán különórák, bevásárlás a diszkontokban, és még sorolhatnám. Naponta több száz ember vesz minket körbe, és tüsszög ránk, mindezt több hete úgy, hogy nem voltak tisztában azzal, hogy a vírus itt van már Magyarországon is. Hiszen itt volt már, csak nem tudtunk róla, vagy nem foglalkoztunk vele.

Sok embernek fogalma sincs arról, hogy a gépjárművezetők munkája egyébként sem könnyű. Hát még most. Sok kolléga úgy indul minden héten útnak jelenleg, hogy nem tudja mi vár rá holnap, jövő héten. Nem tudja mikor kerül karanténba, vagy az a régió, ahol ő dolgozik, mikor lesz veszélyeztetett zóna. De útra kelnek. Itthon hagyják a családjukat, a gyerekeiket ebben a bizonytalan helyzetben. És teszik a dolgukat, mert ez a munkájuk, és sok kollégának nincs más választása, mert ameddig mehet, menni fog.

Tovább megyek. Ti emberek, addig örüljetek, ameddig ezek a srácok mennek, mert ha nem mennek, leáll a kereskedelem, leáll az ellátási lánc, és nektek még az esélyetek sem lesz meg arra, hogy liszt-cukor-olaj kombót tudjatok vásárolni. Nem lesz mivel megtankolni az autótokat, és gyógyszert sem fogtok kapni a patikába.

Úgyhogy mindenki vegyen egy nagy levegőt, és ne a sofőrökön vezesse le a frusztrációját, hanem örüljön annak, amíg kamiont, és furgont lát az utakon, és legyen hálás, és drukkoljon, hogy a szomszédja (akit még legutóbb máglyára akart küldeni) hazatérhetett a családjához.
Nekem is van egy hősöm, akire büszke lehetek, és akit minduntalan hazavárok!

Fotó: Trans.INFO

Legnépszerűbb cikkek
hozzászólások
0 megjegyzés
A felhasználó törölve lett
Legnépszerűbb cikkek