Svédországban a tehergépkocsik vezetőinek minimális javadalmazását kollektív szerződések határozzák meg, amelyeket a munkaadók és a szakszervezetek kötnek meg. Ezek a szerződések azonban a svéd fuvarozókra és járművezetőkre vonatkoznak. Ebben a skandináv országban nincs olyan előírás, amely meghatározná a minimálbért, ami azt jelenti, hogy léteznek olyan jogi eszközök, amelyekkel a külföldi cégek elkerülhetik ugyanannak a megfizetését a saját kiküldetésben lévő járművezetőiknek, amikor azok Svédországban vannak – magyarázza Tommy Wreeth, akit a a Transportarbetaren szervezet közleménye idézett.
A jogi egyértelműség hiánya tehát a külföldi fuvarozó cégek számára lehetővé teszi az uniós Mobilitási Csomag által bevezetett szabályokat.
Emiatt a Transportarbetaren a svéd parlamenthez fordult azzal a kérdéssel, hogy kellene-e bevezetni olyan jogszabályt, amely lehetővé tenné, hogy a kollektív szerződésekben kikötött fizetések törvényes minimálbérré váljanak egy meghatározott szakmai csoport számára. Egyedül a Baloldal támogatta ezt a megoldást, a Zöldek tartózkodtak az ügyben, a többi párt ellenezte – derül ki a szervezet közleményéből.
A svéd jogi helyzet értelmében a törvényes minimálbér hiánya esetén a piactól és a szakszervezetektől függ a több ezer kiküldetésben vezető munkavállaló javadalmazásának a követése Svédországban. A Transportarbetaren azt állítja, hogy információt külföldi fuvarozó cégről Svédországban a Munkafelügyeleti Ügynökségtől lehet szerezni. A folyamat azonban akár nyolc hétig is tarthat, ami a gyakorlatban lehetetlenné teszi az előírások végrehajtását.
A Transportarbetaren szerint léteznek olyan fuvarozó cégek, amelyek aláírták a szerződést a kiküldetésről, mint amilyen a Samskip globális logisztikai vállalat. A szakszervezet azonban azt gondolja, a fuvarozók döntő többsége, akiknek a járművezetői fuvart végeznek Svédországban, minimálbér-szerződés nélkül teszi ezt.