Nem tudok szó nélkül elmenni az mellett, hogy hétfőn ismét elvesztettünk egy fiatal furgonos kollégát. Nehéz szavakba önteni és talán nem is lehet azt, amit érzek. .. és, hogy mit akarok ebből kihozni??? Nem tudom. Talán semmit. De a semmiben is mindig van valami.
Sokszor hallom, azt mondják, benne van a pakliban. Szerintem viszont nem kéne, hogy benne legyen.
A balesetek 90%-a emberi mulasztás, nem figyelés, vagánykodás, eszement road show, a nagyon sietés, a huszonegyedik századi hiper szuper kommunikációra való figyelés és annak használata és még a tököm tudja mi…a lényegen nem változtat, ha nincs szerencséd a szerencsétlenségben, a vége tepsi lesz. Fáj ezt leírni, fáj ezt kimondani és még jobban fáj ezt látni. Furgonos munkában ott figyel a másik mumus, a fáradtság.
Nem részletezem. Valóban van, de korrigálható. Ha álmos vagy, állj meg és aludj két-három órát!!! Leírom újra, és mondom újra! Nincs fontosabb áru az életednél!!!
Már hallom is… tachográf!!! Nem! Az sem segít. Hány kamionos baleset történik naponta, kipihent sofőrökkel!? Sajnos sok. Ahhoz, hogy ne legyen benne a pakliban, nekünk kell tennünk érte nem túl nagy áldozatot. Pl. a fent említett dolgokat elhagyni, és egymásra figyelni az utakon. Az egymásra figyelést úgy értem, hogy a Te baromkodásod az utakon, ne veszélyeztesse más testi épségét!!! Ez az egyik alapvető szabály, amit ha betartunk, akkor már nagyobb biztonságban dolgozhatunk az utakon.
És mindeközben mikor írom ezt, a facebook csoportokban megy a részvét nyílvánítás, egy bugris hülyegyerek kiposztolja, hogy 170-el száguld a furgonnal, mert sürgős az áru. Egy újabb eszement hülyegyerek az utakon. Döbbenet!
Engem megvisel egy kolléga értelmetlen halála, nehezen tudom feldolgozni. Az élet megy tovább. Mi is megyünk tovább, holnapra elfelejtjük ezt a sajnálatos esetet, és szép lassan vissza áll minden.
Egyet viszont soha nem felejthetünk el: a mi felelősségünk, és tettünk mások életébe kerülhet.
Vigyázzatok egymásra és magatokra! A vezetést, és az ahhoz tartozó életformát élvezni és szeretni kell, nem belehalni.
Szomorúság után egy kis kikapcsolódás.
Gyertek velem Sesimbrába, Portugália Costa Azul pártjára.
Fotó: Pixabay