A sofőrök papíron egy litván fuvarozó vállalat alkalmazásában álltak, a holland Pointer oknyomozó műsor és az FNV szakszervezet szerint azonban a munkát végig Nyugat-Európában végezték, nem Litvániában. A beszámolók alapján a kifizetett bér a holland szabályok szerinti szint alatt maradhatott, miközben az FNV álláspontja szerint a helyi előírások alapján magasabb díjazás illette volna meg őket.
A Pointer riportja a következő cégeket nevezi meg: Samskip, P&O Ferrymasters, DFDS, ECS, CTV és Olof-Mega Travel Trailers.
A holland polgári jog lehetőséget ad arra, hogy a bíróság a végső döntés előtt előzetes biztosítási intézkedést rendeljen el, vagyis ideiglenesen zároljon bizonyos vagyonelemeket vagy követeléseket a későbbi végrehajtás biztosítására. Ez önmagában nem jelenti azt, hogy a megnevezett vállalatok felelősségét már megállapították volna; az intézkedés célja, hogy az érintett vagyon ne tűnhessen el a jogvita lezárása előtt.
Lex Lecomte, az FNV Transport egyik vezető tisztségviselője a Pointernek úgy nyilatkozott: abban bíznak, hogy a megbízók „végre felébrednek”.
„Mert akkor tudni fogják, hogy ha baj van, nekik is komolyan fizetniük kell” – mondta a Pointernek.
„Litvániában egyszer sem vezettünk”
A Pointer több érintett sofőrrel név nélkül beszélt. Elmondásuk szerint litván munkáltatóhoz voltak bejelentve, de kizárólag nyugat-európai fuvarfeladatokat teljesítettek.
Az egyik sofőr azt állította, hogy hetekig nem kapott fizetést, és közben a fülkében kellett aludnia, mert nem biztosítottak számára szállást. Egy másik szerint a beígért bér nem érkezett meg: a megállapodás és a ténylegesen utalt összeg közötti különbség több hónap alatt több ezer euróra nőtt.
A Pointer szerint a négy sofőr összesített bérkövetelése jelenleg 232 ezer euró.
Az FNV azzal érvel, hogy mivel a munkavégzés Hollandiában történt, a sofőröket a holland bérszintek illetik meg függetlenül attól, melyik országban van bejegyezve a munkáltató. A szakszervezet szerint a litván foglalkoztatási konstrukciót éppen azért alkalmazhatták, hogy a holland kötelezettségeket megkerüljék.
Lecomte a Pointernek úgy fogalmazott: a feltételezett gyakorlat szerinte „egyenesen bűnözői magatartás”, és az ilyen megoldásoknak el kell tűnniük az ágazatból.
A szakszervezeti vezető a holland megbízókat is bírálta, akik szerinte sok esetben nem fordítanak kellő figyelmet arra, mi történik az ellátási láncukban.
„Az ilyen konstrukciók sajnos gyakoriak, és a holland megbízók hallgatólagosan eltűrik. Reméljük, végre felébrednek, mert a legtöbben homokba dugják a fejüket” – mondta a Pointernek.
Miért a megbízókat veszi célba az FNV?
Az ügy egyik sajátossága, hogy a fellépés nem kizárólag a litván munkáltatóval szemben történik. Az FNV szerint a litván cég vagyona korlátozott lehet, és határokon átnyúló ügyekben eleve nehezebb érvényt szerezni a követeléseknek. Emiatt a sofőrök és a szakszervezet a fuvarfeladatokat állításuk szerint megrendelő, és azokból üzletileg profitáló holland vállalatokat is be kívánják vonni a felelősségi körbe.
A megközelítés egy régóta tartó európai vitához kapcsolódik: meddig háríthatják el a megbízók a felelősséget az alvállalkozói láncban előforduló munkaügyi visszaélésekért.
A holland (és általában a nyugat-európai) közúti fuvarozási piac erősen támaszkodik a nemzetközi alvállalkozói rendszerre. Gyakori, hogy a sofőröket alacsonyabb bérszintű uniós országban bejegyzett cégek foglalkoztatják, miközben a munkavégzés érdemi része magasabb bérszintű piacokon történik.
A szakszervezetek szerint ezt a modellt rendszeresen arra használják, hogy a helyi bérminimumok alatti díjazást kényszerítsenek ki. A munkáltatók és a logisztikai megbízók ezzel szemben gyakran azt hangsúlyozzák, hogy az alvállalkozás a nemzetközi fuvarozás természetes része, és a felelősség a szerződéses lánc felépítésétől, valamint a vonatkozó jogszabályoktól függ.
Az FNV ebben az ügyben azt képviseli, hogy a holland megbízók nem háríthatják el a felelősséget olyan sofőrök esetében, akiknek a munkája az ő üzleti érdeküket szolgálta – függetlenül attól, milyen országban és milyen konstrukcióban történt a foglalkoztatás.
A Pointer közlése szerint a megnevezett vállalatokat a megjelenés előtt megkeresték. A műsor azt írta, hogy a cégek eltérően reagáltak, de a nyilvánosan elérhető anyag nem részletezte a válaszokat.
