A gépjárművezetők munkaidejének nyilvántartása kulcsfontosságú a fuvarozó vállalatok működésében. A jogi szabályozás ezen a területen igen szigorú, de gyakran nehezen értelmezhető. Most következő sorozatunkban Kuzma Ferenc hétköznapi helyzetek bemutatásával segít a jármű- és vállalatvezetőknek abban, hogyan tudnak helyesen eljárni.
Nézzünk egy gyakorlatias kérdést egy ügyfelünktől!
Üdvözlöm!
Egy kérdésem lenne.
Ha pl. hétfő reggel 6 órakor elkezdek dolgozni (5 perc kalapács, majd vezetés), 10 órakor megérkezem a lerakóra, ott 1 órát várakoztatnak a lerakodásra (áthúzott négyzet, azaz készenlét), majd 20 perc alatt lebékázom az árut (20 perc kalapács).
Most újból vezethetek 4,5 órát, vagy csak 35 percet?
Köszönöm!
Vegyük ezt végig! Számoljunk!
De mielőtt ezt megtennénk, egy gyakorlatias tanács, amit a kérdező is megemlít.
Arról beszél, hogy „5 perc kalapács, majd vezetés”. Ez egy meglehetősen fontos kijelentés! Ugyanis, a KRESZ előírja, hogy elindulás előtt kötelezően szemrevételezéssel át kell vizsgálnod a járművet, ki kell próbálnod a fékeket, stb., hogy műszakilag rendben van-e a jármű, elindulhatsz-e vele. Természetesen semmilyen „nagygenerálról” nincs szó, nem is ezt mondja a KRESZ, csak nézd meg, hogy a gumik rendben vannak-e, a fékberendezés kifogástalan, világítás megfelelő, kormány jól működik, stb. Ezek kötelező dolgok (feltételezem, minden műszakkezdéskor ezt megcsinálod!).
Mivel ez a tevékenység munkaidőnek számít, így természetesen kalapácsra („bányászkalapács”) kell állítani a menetíró üzemmód állító kapcsolóját, ahogy azt helyesen a kérdező is megtette. Ez legalább 5 perc legyen, de lehet több is. Több hatóság ezt vizsgálja, és máris büntet, ha ez hiányzik. Szóval, ez egy kis odafigyelés, ami ugyanakkor eléggé fontos is – és NEM csak a bírság elkerülése miatt!
Rendben! Akkor számoljunk!
Reggel 6:00-kor indul a munkaidő, amiben van 5 perc egyéb munka, majd 3 óra 55 perc vezetés. Ezt követően az illető a lerakónál várakozik 1 órát, ami az 1988-as évi I. Tv. a Közúti Közlekedésről 18/B. §. aa) pontja értelmében, munkaidő: a közúti személyszállítási, illetve árufuvarozási tevékenységre fordított teljes idő, amely magában foglalja a vezetési időt,… (stb.), valamint ab) a be- és kirakodásra történő várakozás ideje, amennyiben ennek időtartama előzetesen nem volt meghatározható.” (Azért munkaidő tehát, mert előzetesen nem volt ismeretes a várakozásra fordított idő.) Ezt követően 20 perc alatt „lebékázza” az árut.
Ha nagyon akarjuk, akkor mondhatjuk azt, hogy ismerjük a várakozás idejét, ebben az esetben az 1 óra várakozás készenléti idő lenne. (Utólag ezt senki sem fogja már ellenőrizni, senki nem tudja ezt bizonyítani, csak azt nézik, hogy mit rögzített a menetíró.)
Nézzük meg mind a kettőt!
1. verzió (a várakozási időt munkaidőnek vesszük)
A járművezető tevékenységét ebben az esetben a fenti ábra mutatja be, addig az időpontig, amíg a kérdező ezt megadta. Hogy utána milyen tevékenységet végezhet a járművezető, ezt fogjuk most megnézni. (Megjegyzés: az 1 óra 20 percnyi tevékenységnél az üzemmód kapcsoló 1 órán keresztül készenlétre – áthúzott négyzet – volt állítva, de a rajzon ezt szándékosan NEM így tüntettük fel, mivel azt mondtuk, vegyük munkaidőnek a várakozás idejét is.)
Ebben az esetben a járművezető folyamatos munkaideje jól láthatóan 5 óra 20 perc volt, ami NEM foglalt magában egyetlen perc szünetet sem, viszont tartalmaz 3 óra 55 percnyi vezetési időt! (Lassan ideje megkezdeni tehát mind az AETR szerinti, mind pedig a munkaközi szünetet.)
Mivel eddig még szünetet nem tartott, ezért ezt követően három lehetősége marad:
- vagy csak 35 percet vezet, ahogy a kérdező helyesen sejtette is, és utána tart egy 45 perces szünetet, egybefüggően, vagy
- előbb tart egy 45 perces szünetet és ezt követően vezethet újból 4 és fél órát, vagy amennyit akar, vagy
- tart egy 15 perces szünetet, aztán vezet még 35 percet, majd tart egy 30 perces szünetet; utána újból indulhat a 4 és fél órás vezetési idő, vagy amennyit akar.
Mind a három megoldás rendben van. Bármelyiket is választja a járművezető – nyilván a fuvarszervezésnek megfelelően – mindhárom esetben eleget tesz mind az AETR szerinti kötelező 45 perces szünetnek, mind pedig a munkaközi szünetnek (30 perc, akár megosztva is), mivel időben megkezdte azt is (6 órán belül).
2. verzió (a várakozási időt készenlétnek vesszük)
Ebben az esetben a járművezető 1 órányi várakozását készenlétnek fogjuk venni (igazából utólag nagyon nehéz megmondani, hogy nem az volt), ahogyan azt készenlétre állított módkapcsoló is rögzítette.
Mi a különbség a két eset között?
Mindössze annyi, hogy ebben az esetben – amit a menetíró is ekként rögzített – a járművezető munkaideje csak 4 óra 20 perc volt. A vezetési ideje természetesen ugyanannyi, hiszen az nem változik meg, de a munkaidő kevesebb, így nem feltétlenül kellene még kivennie a munkaközi szünetet.
A probléma viszont az, hogy mivel ő mindenképpen vezetni szeretne a 20 perc „békázást” követően, ezért ugyanúgy az előzőekben felsorolt 3 lehetőség közül választhat.
Kuzma Ferenc az aetr.hu szakértője.
Fotó: Pixabay