A Translawyers ügyfelei gyakran fordulnak hozzánk, mivel vitára kerül sor nem csak a mód miatt, ahogy a fuvarmegbízás végrehajtásra kerül, de azzal a kérdéssel kapcsolatban is, hogy érvényesen rögzítésre került-e a megbízás. Előfordul az is, hogy a szállítmányozók kártérítést akarnak kapni a fuvar sztornózása miatt a fuvarszervezőtől. Van hozzá joguk?
Ahhoz, hogy meg lehessen állapítani, hogy rögzítésre került egy fuvarmegbízás, vagyis fuvarszerződés, csak három „lényeges elem” van megkövetelve (többet a fuvarszerződések megkötésével kapcsolatos ellentmondásokról a LinkedInen található cikkemben):
- útvonal,
- rakomány,
- a szállítmányozónak járó javadalmazás (gyakran „fuvardíjként” hivatkoznak rá).
A Polgári törvénykönyv nem követel meg semmilyen speciális formát, amelyhez a fuvarszerződésnek tartania kell magát. Ezek szerint lehet dokumentumformájú, írásos, elektronikus formájú, sőt még szóbeli is.
Fuvarszerződés kötése – a szerződés végre nem hajtásának következményei
Nagyon gyakran megesik, hogy a szerződést a Trans.eu kommunikációs platformján kötik meg, vagy telefonbeszélgetésben a szállítmányozóval vagy fuvarszervezővel. Ágazati mítosz tehát, hogy a szerződés megkötésére a szállítmányozó által aláírt fuvarmegbízás e-mailben való visszaküldésekor kerül sor, vagy valamely, a megbízásban meghatározott idő eltelte után kerül sor (a híres „30 perc” záradék, amely az esetek többségében hatástalan).
Szabály szerint a szerződéstől elállni akkor lehet, ha ez fenn van tartva annak a tartalmában. Mi van azonban akkor, ha nem került ez rögzítésre, vagy a szerződő fél (a szállítmányozó vagy a fuvarszervező) ilyen lépésre szánta el magát még azelőtt, hogy rögzítésre kerültek volna az együttműködés befejezésének a szabályai?
Ilyenkor a törvénykönyv általános szabályai kerülnek alkalmazásra, ami azt jelenti, hogy a szerződés nem teljesítése esetén:
Az adós köteles helyre állítani a kárt, amely a kötelezettség nem teljesítéséből vagy nem megfelelő teljesítéséből ered, kivéve, ha a nem teljesítés vagy a nem megfelelő teljesítés olyan körülmény következménye, amelyért az adós nem tartozik felelősséggel (a lengyel polgári törvénykönyv 471. cikke).
Ez a szabály kerül alkalmazásra a szállítmányozóval, de a fuvarszervezővel szemben is, aki szintén folyamodhat kártérítésért, ha a szállítmányozó mondja vissza a megbízást.
A kár kiszámítása a megbízás visszamondása esetén
Érdemes emlékezni arra, hogy a kárt ki kell majd mutatni. A kár értékét a lengyel Legfelsőbb Bíróság 2017. december 17-i ítélete (II CSK 370/07) szerint kell kiszámolni:
Az szerződés alaptalan felmondásáért járó kártérítési követelés megítéléséhez nem elegendő a megállapítás, hogy mennyit kapott volna a károsult, amennyiben a szerződés teljesítésre került volna, hanem az, hogy mekkora kár érte. Az elvesztett nyereséggel nem azonosítható a teljes értékű javadalmazás, mivel az bevételt jelent. Annak megszerzése adott költségekkel áll összefüggésben, kiadásokkal, adókkal és egyéb terhekkel, amelyeket a terheltnek kellett volna viselnie, és amelyeket a felmondás következtében elkerült.”
Ez azt jelenti, hogy a szállítmányozó kára a megbízás visszamondása miatt a fuvarszervező által úgy számítandó ki, mint a fuvarköltség, amelyből le kell vonni a fuvar teljesítésének minden költségét (pl. a járművezető javadalmazása, üzemanyagköltség, útdíj). Ez lényegében azt jelenti, hogy a kár a tiszta nyereség, amelyet a szállítmányozó realizálna. Mindeközben a fuvarszervező kára a szállítmányozó általi jogtalan visszamondás esetén a különbség a fuvardíjban, amelyet meg kellett fizetnie egy másik szállítmányozónak, aki helyettesként elvállalta a megbízás teljesítését.
Felhívom a figyelmet ennek kapcsán, hogy a fent vázolt álláspont a kár számításában a megbízás visszamondásakor csak az egyik koncepció, amely előfordul a bírósági ítélkezésben. Sajnos a bíróságoknak ezen a területen nincs egységes álláspontja, és a bíró ítéletben közölt döntése leginkább az adott ügy egyéni körülményeitől függ.
Fotó: Pixabay