A leggyakoribb dilemmát így lehet összefoglalni: ha egy vállalkozó 3,5 tonnás furgonnal külföldre indul, és kizárólag a saját áruját szállítja a megrendelőnek, kötelező lesz-e a tachográf? A kérdésre nem adható automatikus igen/nem válasz pusztán abból, hogy a rakomány a cég tulajdona.
Bővül az 561/2006-os rendelet hatálya
Az Európai Parlament és a Tanács 561/2006/EK rendelete szerint 2026 júliusától a szabályok azokra a nemzetközi áruszállításokra és kabotázsműveletekre is kiterjednek, amelyeket olyan járművel vagy járműszerelvénnyel végeznek, amelynek a megengedett legnagyobb össztömege meghaladja a 2,5 tonnát.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a 2,5 és 3,5 tonna közötti kategóriában közlekedő furgonok üzemeltetői nemcsak a második generációs (2. verziós) okostachográfok beépítésével kapcsolatos elvárásokkal találkozhatnak, hanem a vezetési idők, a kötelező szünetek és a pihenőidők előírásaival is. Fontos ugyanakkor: ebből még nem következik automatikusan, hogy minden, ilyen járművel végzett nemzetközi út azonnal a teljes szabályrendszer alá kerül.
Van mentesség – de szigorú feltételekkel
A rendelet kivételt is tartalmaz, amely bizonyos esetekben mentesíthet a kötelezettségek alól.
Az 561/2006-os rendelet 3. cikk (ha) pontja alapján nem kell alkalmazni az előírásokat azokra a járművekre (a pótkocsit vagy félpótkocsit is ideértve), amelyek megengedett legnagyobb össztömege 2,5 tonnánál több, de 3,5 tonnát nem halad meg, és áruszállításra használják őket – feltéve, hogy mindhárom feltétel teljesül:
- a szállítás nem ellenszolgáltatásért, nem díjazásért történik;
- a szállítás a vállalkozás vagy a járművezető saját számlájára történik;
- a vezetés nem a járművezető fő tevékenysége.
A szabályozásból az is látszik: az uniós jogalkotó nem elégszik meg azzal, hogy „saját áruról” van szó. A feltételek együttesek, vagyis ha akár egyetlen pont nem teljesül, a teljes szabálycsomag alkalmazandóvá válhat.
A „nem díjazásért” nem azonos azzal, hogy „nem fuvarozunk”
A legtöbb bizonytalanság az első feltétel körül alakul ki. Sok cég abból indul ki, hogy ha nem nyújt fuvarozási szolgáltatást, akkor a szállítás biztosan nem kereskedelmi jellegű. Ez az értelmezés azonban túl tág.
A jogszöveg kifejezetten a „nem díjazásért” végzett szállításról beszél. Ezt nem lehet kizárólag a vállalkozás tevékenységi körei, illetve a fuvarozói engedély hiánya alapján megítélni. Minden esetben azt kell vizsgálni, mi a szállítás tényleges tartalma és gazdasági szerepe: önállóan értékesített szolgáltatásról van-e szó, vagy a vállalkozás alaptevékenységéhez kapcsolódó, járulékos feladatról.
A „saját számlás” szállításnál a körülmények döntőek
Ugyanilyen jelentős a második feltétel is: a szállításnak valóban a vállalkozás saját érdekében, saját számlára kell történnie. Ehhez önmagában nem elég az, hogy a rakomány a cég tulajdona. Azt is tisztázni kell, hogy a fuvar kizárólag a vállalkozás működését szolgálja-e, és nem valójában egy harmadik fél javára történik-e a szállítás.
A gyakorlatban támpontot adhatnak többek között az értékesítési dokumentumok, a szállítási feltételek, a fuvar költségeinek elszámolása, valamint a vállalkozás szervezeti működése.
A leggyakrabban elfelejtett feltétel: mi a sofőr fő tevékenysége?
A mentességnél sokan alábecsülik a harmadik pont jelentőségét: a vezetés nem lehet a járművezető fő tevékenysége. Az sem automatikus, hogy ha a sofőr a vállalkozás tulajdonosa, akkor ez a feltétel teljesül.
A döntés alapja a tényleges feladatkör. Ha a vezetés csak alkalmi, járulékos elem a kereskedelmi, gyártási vagy szolgáltatási feladatok mellett, akkor erősebbek az érvek a mentesség mellett. Más a megítélés, ha a vállalkozó lényegében rendszeresen nemzetközi szállításokat végez, és ez adja a mindennapi tevékenysége gerincét.
Mire érdemes rákérdezni, mielőtt valaki biztos választ ad?
Óvatosan kell bánni az egyértelmű válaszokkal, ha az indok mindössze annyi, hogy „saját árut szállítunk”. A helyes minősítéshez előbb több körülményt is tisztázni kell.
A döntéshez jellemzően az alábbiakat érdemes végignézni:
- a jármű (és az esetleges pótkocsi) megengedett legnagyobb össztömege;
- a vállalkozás tevékenységének jellege;
- milyen árut szállítanak;
- milyen jogcímen történik a szállítás;
- hogyan számolnak el a szállítás költségeivel a címzett felé;
- milyen gyakran fordulnak elő ilyen utak;
- a járművezető feladatköre, tényleges munkamegosztása.
Csak ezeknek a tényezőknek az áttekintése után lehet az 561/2006-os rendelet 3. cikk (ha) pontjában szereplő feltételeket egy adott helyzetre korrekt módon alkalmazni.
Összegzés
A 2026 júliusától hatályos változások nem jelentik azt, hogy minden, legfeljebb 3,5 tonnás furgonnal külföldre induló vállalkozásnak automatikusan tachográfot kell használnia csak azért, mert saját árut szállít. Ugyanakkor az is tévedés, hogy a mobilitási csomag szabályai biztosan nem vonatkoznak arra, aki nem nyújt fuvarozási szolgáltatást.
A rendeletben szereplő mentesség alkalmazása esetről esetre vizsgálandó: a vállalkozás működését, a szállítás gazdasági szerepét és azt is értékelni kell, hogy a feltételek maradéktalanul, együttesen teljesülnek-e. Ez csökkentheti annak kockázatát is, hogy egy közúti ellenőrzés során a hatóság vitassa a választott besorolást.
Az 561/2006-os rendelet 3. cikk (ha) pontját kifejezetten azért vezették be, hogy ne kelljen a teljes „szociális” szabályrendszert ráhúzni azokra a vállalkozásokra, amelyeknél a szállítás nem a fő gazdasági tevékenység. Hogy a gyakorlatban az európai hatóságok értelmezése mennyire lesz kedvező ezeknek a cégeknek, azt végül a tapasztalatok döntik el.
