Valami érdekes híre van? Szóljon nekünk!

A munkavállalók kiküldetéséről szóló irányelv róluk gondoskodva olyan megoldásokat vezet be, amely az egész Unió fogyasztóin fog lecsapódni. A szakemberek, akikkel a Trans.INFO beszélt, azt jelzik előre, hogy az új előírásokat fájdalmasan megérzik a zsebükön, és nem csak az „új Unió” cégei, hanem Nyugat-Európa lakosai is. A protekcionizmus nem egyenlíti ki a különbségeket.

A kiküldetésben lévő munkavállalók az egész Európai Unióban kb. 2,3 millióan vannak. Az Eurostat adatai szerint ez körülbelül a Közösség területén dolgozók 1%-a, és körülbelül fél százaléka, ha a teljes munkaidejű állásokat nézzük.

Kiküldetésben lévő munkavállalók az Európai Unióban

Év Munkavállalók száma
2010 1,5 millió
2015 2 millió
2016 2,3 millió

Ezért a munkavállalók kiküldetéséről szóló irányelv megújítása, amelyet az Európai Parlament a múlt héten fogadott el, legfájdalmasabban éppen Lengyelországot érinti. Az irányelv – az ötletgazdái szerint – arra hivatott, hogy kiegyenlítse a cégek versenyképességét európai szinten, és a kiküldetésben lévő munkavállalóknak lehetővé tegye, hogy annyit keressenek, amennyi az adott országban elfogadott. Sok kommentátor és szakember szerint az eredmény inkább fordítottja lesz a célzottnak. Mint a mantra bukkan fel a „protekcionizmus” kifejezés is.

Lengyelország a kiküldetésben lévő munkavállalók szempontjából évek óta európai szinten is vezető. A legutolsó elérhető adatok azt mutatják, hogy 2016-ba a lengyel cégek a többi uniós országba több, mint 513.000 munkavállalót küldtek kiküldetésbe. A becslések szerint 2017-ben még többet.

A munkavállalókért való aggodalom csak a látszat. A protekcionizmus mindenkin le fog csapódni

– Az irányelvnek van egy protekcionista éle is. Az EU gazdagabb országai diktálnak az alacsonyabb fejlettségű országoknak feltételeket, amelyek mentén a konkurenciaharcnak folynia kell. Szomorú, hogy olyan területeken folyik a harc, amelyekben az új Unió országai sikereket értek el. Ami rosszabb, a szabályozás leginkább a szolgáltató szektort fogja érinteni. A vizsgálatok pedig azt mutatják, hogy éppen a tényleges szolgáltatásnyújtási szabadságnak van nagyon nagy befolyása a gazdasági növekedés létrehozására és a munkahelyteremtésre – emeli ki dr Marcin Kiełbasa, a Munka Mobilitási Kezdeményezés jogásza.

– Persze, hogy ez protekcionizmus. Méghozzá rejtett. A külföldi munkavállalókért való aggodalom színfala mögött a konkurencia megnehezítéséről van szó a szolgáltató szektorban. Nincs ebben semmi szokatlan, de mivel Lengyelország helyzete nagyon gyenge az Európai Unióban, azok az országok, akiknek érdeke volt, keresztülverték az ötletüket – erősíti meg prof. Witold Orłowski közgazdász, a lengyel Nemzeti Fejlesztési Tanács tagja.

Egyértelmű, hogy a kormányok engedtek a szakszervezetek nyomásának, akiknek érdeke, hogy ne legyen olcsóbb konkurencia a piacon. Ehhez egyébként joguk van. Ha tehetnék, a termékek importját is betiltanák, mivel túl olcsók. Éppen a szolgáltatások esetében könnyebb dolguk volt – teszi hozzá a közgazdász.

Dr Marcin Kiełbasa véleménye szerint még azok a vádak is megalapozottak, hogy a szigorított irányelv a munkavállalók kiküldetéséről szembe megy az uniós értékekkel. A szolgáltatások szabad áramlása elé állított korlátok visszapattanva ugyanúgy korlátot állítanak az áruk szabad mozgása elé.

– Ezt pedig a fogyasztók fogják megszenvedni. Nem csak a közép-európai országokban, de nyugaton is. Gondjai lesznek azoknak a cégeknek is, akik az Európai Unión kívülre exportálnak – figyelmeztet a Munka Mobilitási Kezdeményezés szakembere. – Hasonló probléma elé néz az építőipar. Ha a szolgáltatások drágábbak lesznek, nehezebben lesznek hozzáférhetők, és tovább kell majd várni az elvégzésükre.

Hasonlóan értékeli az uniós irányelv tartalmát Robert Gwiazdowski, Centrum im. Adama Smitha intézet szakembere.

Az, hogy például a járművezető szállása többe fog kerülni, bele fog kerülni az áru árába. Nem lehet máshogy – emeli ki. A lengyel cégek költségeinek emelkedése azt fogja jelenteni, hogy megnőnek a szállítmányozási árak, és így a szállított termékek árai is. Nincs más lehetőség. Egy-két járművezető nyer, és az áru összes fogyasztója veszít, amely árut az adott járművezető szállít – jósolja Gwiazdowski.

Magasabb fizetések. Valóban, de nem sokaknak

Elméletileg a munkavállalóknak boldogoknak kellene lenniük, mert többet keresnek, a gyakorlatban azonban – ahogy prof. Orłowski kiemeli – ezzel a szerencsés helyzettel jóval kevesebb ember élhet majd. Mert jóval kevesebben fognak egyáltalán dolgozni

– Nem fog ez katasztrófát okozni, de a megtérülés kétség kívül csökkenni fog. A lengyelek egy része pedig, akik dolgozhatnának jobb pénzért, mint kiküldetésben lévő dolgozók, ezt nem tehetik majd meg – foglalja össze a közgazdász.

 Azzal számolunk, hogy a cégeink egy része kevésbé lesz versenyképes, bár teljesen nem vesztik el a versenyképességüket. Mindennek dacára a dolgozóink el fogják fogadni a minimálbért, amelyet megkövetel az irányelv, míg a nyugat-európai munkavállalók nem fognak minimálbérért dolgozni – jósolja prof. Orłowski.

 Dr Marcin Kiełbasa kiemeli ezen felül, hogy a kiküldetésben lévő munkavállalók esetében az alacsonyabb javadalmazás kérdése már nem tartozik a legfontosabb érvek közé a foglalkoztatáskor. Hasonlóan fontos, sőt sokszor fontosabb érv az elérhetőség és a minőség, amelyet nem tud garantálni a helyi piac. A fizetések emelése az adott szektorban nem emeli meg a munkavállalók számát, sem pedig a képességeiket nem javítja.

 Nagyon anekdotikus ebben a helyzetben a francia gazdasági és pénzügyi területek beszámolója 2016-ból. Kimutatja, hogy a helyi francia munkavállaló költségei minimálbéren vizsgálva, amely tárgyilagos mutató, mint egy követelmény, amelyet a kiküldetésről szóló irányelv megkövetel, alacsonyabb, mint egy Lengyelországból, Spanyolországból vagy Portugáliából delegált munkavállaló költsége – mondja dr Kiełbasa. – Ezek az adatok erősen szembe mennek azzal, amit ma hallhatunk a témában. Az akkori gazdasági és pénzügyminiszter Franciaországban pedig a mostani elnök, Emmanuel Macron volt.

Továbbra is zárkózunk fel Európához, csak lassabban

Robert Gwiazdowski úgy látja, hogy egyes cégek kiskapukat próbálnak majd keresni az új előírásokon, és módszereket azok kijátszására.

Minden attól függ, milyenek lesznek az ilyen eljárások költségei, és milyen költségekkel fenyegetnek. Ez egy egyszerű számítás tárgya. Hasonlóan, mint az adóoptimálás esetében – magyarázza a Centrum im. Adama Smitha intézet szakembere. – A lengyel cégek tudnak kockázatot felmérni. Nem félnek a konkurenciától sem. A vállalkozóink hozzászoktak a nehéz körülmények között való működéshez – emeli ki.

Ezért a Közösség országai közötti gazdasági színvonal kiegyenlítődése természetesen folytatódni fog, de a folyamat sebessége most valamivel kisebb lehet.

– Gazdasági konvergenciát piaci erővel kellene elérni, nem pedig rendelettel – teszi hozzá dr Marcin Kiełbasa. – Ez a különbségek kiegyenlítését fogja lassítani. Ami rosszabb, az előírásokat az erősebbek diktálják, méghozzá olyan formában, ami nekik kedvezőbb, nem lévén tekintettel a gyengébbek érdekeire. Ez rossz jel a jövőre nézve az egész belső piac számára.

A protekcionizmuson valaki mindig nyer, és valaki veszít. A kiküldetésről szóló irányelv esetében Lengyelország többet veszít, mint Franciaország. Az egyedüli nyertes az a viszonylag kicsi csoport lesz, amely magasabb fizetést kap – magyarázza prof. Witold Orłowski. – Viszont ott van még a végösszeg is, és ebben a végösszegben mindenki rosszul fog járni, mert a jólét fog csökkenni– figyelmeztet a közgazdász.

„Ami nem öl meg, az megerősít”

Európa története azonban azt mutatja, hogy a gazdasághoz való hozzáállás egy szinusz-hullámra emkékeztet, a szociális kérdésekre való erős nyomás időszakai után mindig jönnek a nagyobb szabadság időszakai. A Trans.INFO beszélgetőpartnerei szerint ma megint az első, az EU új államai számára kedvezőtlen szakaszban vagyunk, de hosszú távon a trendnek minden esélye megvan megváltozni.

Ez nem jelenti azt, hogy a korlátozó előírások ellen érdemes lesz harcolni. Legalábbis nem abból a helyzetből, ahol Lengyelország most van.

 Az ajtó bezárult. Esély arra, hogy folytassuk ezt a vitát, most évekig nem lesz. Idővel, függően attól, hogy hogyan nőnek a fizetések Lengyelországban, a téma veszíthet a vonzerejéből. -jósolja prof. Orłowski. – Nincs kizárva, hogy tíz év múlva nekünk is érdekünk lesz egy ilyen megoldás, a nálunk is olcsóbb országok munkavállalóitól való felelem miatt – teszi hozzá.

– Lehet, hogy a helyzet pillanatokon belül annyira más lesz, hogy nem lesz értelme visszatérni a témához. Ez olyan, mint az almaeladás tilalma Oroszországba. Átállítottuk az exportot annyira, hogy nem hiszem, hogy a termelőink tömegesen akarnának visszafordulni kelet felé – foglalja össze Robert Gwiazdowski a Centrum im. Adama Smitha intézettől. – Itt is hasonló lesz a helyzet. Ami nem öl meg, az megerősít. A baj az, hogy ez az irányelv egyeseket tényleg megölhet.

Fotó: iStock

hozzászólások

comments0 megjegyzés
thumbnail
Ha szeretné beállítani az értesítéseket, lépjen be a profiljába