A gőzgépek nemcsak a síneken közlekedtek. A vállalkozók kiaknázták a gőzmeghajtást a kövezett utakon közlekedő járműveknél is. Az egyik tervező a Cieszyn melletti Bieruńból származó Józef Bożek volt.
Ez a mechanikai zseni miután elvégezte a középiskolát Cieszynben, Csehországba utazott. A prágai egyetemen gépkezelői állást kapott, valamint önszorgalomból gőzgépeket is tervezett. 1815-ben bemutatta a nyilvánosságnak az első saját tervezésű gőzkocsiját, két évvel később pedig jelentkezett a továbbfejlesztett változattal.
Az autóbemutatók nem jelentettek túl nagy hasznot. Sajnos Bożeket 1817-ben kirabolták, és ezután az esemény után felhagyott a gőzmeghajtású járműveken való költséges munkálatokkal és az órák tervezésére összpontosított.
Több szerencséje volt a brit gőzkocsi – gyártóknak
A XIX. század 20-as éveiben épített gőzkocsik 12-18 utast szállítottak majdnem 30 km/h-s sebességgel. A következő évtizedben legalább tizenegy-néhány vállalkozás indított gőzmobilokon való szállítást. A gőzmobil, az aggodalmak ellenére, biztonságos volt. Az egyetlen ismertetett gőzkazán-robbanás Scott Russel, Glasgow – Paisley útvonalon közlekedő, járművének felrobbanása volt 1834-ben. Ekkor 3 ember veszítette életét.
Végeredményben nem a balesetek vezettek a gőzmobilok eltűnéséhez, hanem a magas útdíjak. Pl. Prescot és Liverpool között az útdíj mértéke egy négylovas postakocsi számára 4 schilling volt, míg a nehezebb gőzkocsi 12-szer ennyit fizetett.
Az elfűrészelt gőzkocsi-kerekek
Nemcsak a közútkezelők gyűlölték a füstölgő járműveket, hanem a nép is, amely szabotálta őket. Summers és Ogle 18-személyes járművében, amely közel 50 km/h-s sebességre is képes volt felgyorsulni, valaki elfűrészelte a küllőket. A kerekek menet közben estek szét. Végül a kb. 1000 font értékű gőzmobilok 1840 körül tűntek el az utakról, mivel a technológia gazdaságtalannal bizonyult.
Vége a gőzmobilok korának
Az utak tulajdonosai féltek attól, hogy a nehéz járművek miatt tönkremegy az útburkolat és elérték, hogy 1861-ben meghozzák a Gőzjárművekről szóló törvényt, amely a gőzmobilok sebességét az utakon 16 km/h-ra korlátozta, városon belül pedig 3 km/h-ra. Négy évvel később meghozták a következő törvényt, mely szerint a jármű előtt egy vörös zászlót kellett vinnie valakinek. Ez a két törvény a gőzjárművek eltűnéséhez vezetett a nagy-britanniai közutakon.
A jövő héten az Áruszállítás történetének következő részében, a vasút fénykoráról lesz szó.
Előző részek:
Az áruszállítás története 1. rész – a római kőburkolattól az acélrugós masinákig
Az áruszállítás története 2. rész – így keresett egy brit herceg vagyonokat az olcsóbb szállítás révén
Az áruszállítás története 3.rész – hogyan múlták felül a vasútvonalak a postakocsikat és a belvízi hajózást