Az átmeneti EU–Mercosur megállapodás alapján Argentína, Brazília, Paraguay és Uruguay viszonylatában lehet kérni preferenciális vámtarifa-alkalmazást. A kedvezményhez ugyanakkor formai feltételeknek kell megfelelni, és a termék származását is szabályosan kell igazolni.
A vámáru-nyilatkozaton a megfelelő preferenciakódoknak és okmánykódoknak kell szerepelniük, ideértve a származási iratokhoz kapcsolódó U126 kódot is. Emellett megjelennek a Mercosur-régióhoz kötődő új jelölések. Elméletben egyszerűnek tűnik, a gyakorlatban viszont jóval több odafigyelést kér.
A vámkezelés után is kérhető a kedvezmény – akár két évig
Fontos újdonság, hogy a preferenciális elbánlást nem kizárólag a vámkezelés pillanatában lehet érvényesíteni. Ha az importőr akkor még nem kérte a kedvezményt, később is benyújthat kérelmet – legfeljebb két éven belül attól számítva, hogy az áru belépett. Ez különösen akkor jöhet jól, ha a származási dokumentum késve érkezik, javításra szorul, vagy az áru valamilyen különleges eljárás alatt állt, például vámraktárban volt.
Ettől függetlenül nem érdemes erre „mentőövként” tekinteni. A nyilatkozatok utólagos módosítása jellemzően növeli annak esélyét, hogy a ellenőrzés során a vámhatóság kérdéseket tesz fel, illetve ellenőrzést indít.
Mercosur: nem minden ország ugyanazt fogadja el
A piac számára meglepetés lehet, hogy a Mercosur-tagállamok nem vezettek be egységes, harmonizált megoldást a származás igazolására.
Van, ahol kétféle igazolást is elfogadnak, máshol viszont csak egyetlen út járható. Argentína, Brazília és Uruguay esetében használható a klasszikus exportőri nyilatkozat, illetve egy átmeneti jellegű származási bizonyítvány is. Paraguay jelenleg kizárólag a származási bizonyítványra épít.
Ez elsőre apró technikai különbségnek tűnhet, de nagyon is kézzelfogható következményei lehetnek.
Ha paraguayi eredetű áruhoz nem a megfelelő iratot nyújtják be, a vámhatóság megtagadhatja a kedvezményes vámtétel alkalmazását.
A gyakorlatban ez többek között az alábbiakat jelentheti:
• pótlólagos vámfizetés,
• kamatteher,
• származás-ellenőrzési eljárás megindítása,
• hosszabb vámkezelési idő.
Kevesebb mozgástér a származási dokumentumoknál
Az új szabályozási keret érezhetően növeli a dokumentációs formalizmust.
A Mercosur-országok exportőreinek meghatározott azonosítószámokat kell használniuk, például:
• CUIT – Argentína,
• CNPJ – Brazília,
• RUT – Uruguay.
A vámhatóságok ezeket a számokat nemzeti elektronikus nyilvántartásokból is ellenőrizhetik.
Ugyanilyen lényegesek a származás megnevezésére vonatkozó előírások. A dokumentumokban általános megjelöléseket kell használni, mint az „Európai Unió” vagy a „Mercosur”. Konkrét országnevek – például Lengyelország vagy Brazília – feltüntetése nem javasolt. Apróságnak tűnik, mégis elég lehet ahhoz, hogy a papírokat vitassák.
Fokozott figyelem az úton lévő és raktározott áruknál
A megállapodás átmeneti szabályokat is tartalmaz azokra az árukra, amelyek a rendelkezések hatálybalépésekor már úton voltak, vámraktárban álltak, vagy szabad zónában helyezték el őket. Ezeknél az eseteknél a preferenciális elbánlás a megállapodás alkalmazásának kezdetétől számítva legfeljebb hat hónapig még igénybe vehető.
Operatív szinten ez szorosabb kontrollt kíván a tengeri importoknál, illetve a különleges eljárások alatt mozgatott tételeknél.
A származási dokumentumok mint kockázatkezelési eszköz
Sokáig a származási papírok gyakran csak a folyamat végén, „kipipálandó” adminisztrációként kerültek elő. Az EU–Mercosur szabályok alapján viszont egyértelmű, hogy a vámhatóságok ennél jóval komolyabban veszik a témát.
A kockázat nem merül ki abban, hogy a termék ténylegesen származónak minősül-e. Az ellenőrzések kiterjedhetnek az iratok összhangjára, az exportőri azonosítók pontosságára, a megfelelő minták használatára, illetve arra is, hogy a számlákon, kereskedelmi dokumentumokon és a vámáru-nyilatkozaton szereplő adatok következetesek-e. Sok vállalatnál a vámkezelés előtti belső ellenőrzés nemcsak „jó gyakorlat” lesz, hanem kézzelfogható módszer a vámszintű kockázatok csökkentésére.
Mit érdemes megjegyezni importőrként?
Az EU–Mercosur megállapodás utat nyit a kedvezményes vámtételek felé, de ezzel együtt új dokumentációs kötelezettségeket és nagyobb kitettséget is hoz. A gyakorlatban nem elég a származási szabályokat ismerni: a megfelelő iratokat kell benyújtani, és figyelembe kell venni, hogy a Mercosur-országok eltérően alkalmazhatják a részletszabályokat. Az új rendszerben akár egy jelentéktelennek látszó formai hiba is elég lehet ahhoz, hogy a kedvezményt elutasítsák, pótlólagos terheket állapítsanak meg, és a vámhatóság alaposabban ránézzen az ügyletre.
A szerzőről:
Dr Izabella Tymińska, vámszakértő, a vámjogra és a nemzetközi kereskedelemre specializálódva. Tanácsadást nyújt a vámszabályozás, az áruk és szolgáltatások importja és exportja, valamint a nemzetközi szerződések pénzügyi és gazdasági elemzése területén. Főként összetett, nem szokványos ügyekkel foglalkozik. Korábban hosszú éveken át a vámhatóságnál dolgozott. Pályafutása során logisztikai és szállítmányozó cégekkel is együttműködött, többek között vezetői szinten. Varsóban, a Hadtudományi Akadémia Vezetés- és Parancsnoki Karának Logisztikai Intézetében is oktat. Tanított az ALMAMER Egyetemen, a Vám- és Logisztikai Főiskolán, valamint a Műszaki és Kereskedelmi Egyetemen is. Végzettségei a közgazdaságtan, a logisztika, a nemzetközi kapcsolatok, a menedzsment és a védelmi gazdaságtan területéhez kötődnek.
