A szolgáltatások a gazdaság egyik leggyorsabban fejlődő szektora. Hatalmas szerepet játszik ebben a szektorban a szállítmányozás – a 3,5 tonna alatti és a 3,5 tonna feletti is. Mivel sokkal kevesebb a kötelező formalitás, és könnyebb a logisztika, nagyon sokan kezdenek bele vagy fejlesztenek a 3,5 tonnánál kisebb tömegű szállítmányozásban. Felmerül tehát a kérdés – mik a jelentős különbségek a két világ között? És melyek a legutóbbi változások, amelyek érintik a vállalkozókat?
Milyen törvények és rendeletek érvényesek a nehéz szállítmányozásban, és melyek a könnyűben? Sok vállalkozó gondolkodik el ezen. Vajon a furgonozás szabályai annyira előnyösek-e, mint az első ránézésre tűnik? Ettől függ ugyanis, hogy például fejlesszék-e a kisebb járművek flottáját. Milyen változásokra kell felkészülniük a vállalkozóknak?
#1 Tachográf 3,5 tonna fölött
A 3,5 tonnánál nagyobb engedélyezett össztömegű járműveket kötelezően fel kell szerelni egy, a járművezetők aktivitását rögzítő berendezéssel. Természetesen a törvény szerint egyesek kivételt élveznek ez alól. A többség azonban köteles egy ilyen berendezést birtokolni. És egyúttal ez az alapvető különbség a nehéz és a könnyű szállítmányozás között. Mert ha nincs tachográf, akkor…
#2 A járművezető munkaideje
A 2006. március 15-i 561/2006 sz. rendelet értelmében, egészen pontosan a 2. cikk értelmében a járművezető munkaidejét figyelembe kell venni az áruk és személyek közúti szállítása során, amennyiben a jármű maximális engedélyezett össztömege (vagyis a pótkocsi vagy félpótkocsi tömegével együtt) átlépi a 3,5 tonnát. A rendelet szerint az a járművezető, akinek a járműve átlépi a megadott tömeget, nem csak a tachográf birtoklására köteles, de minden eseményt rögzítenie is kell, amelyekre a munkaideje során kerül sor (pihenők, szünetek, stb.). A buszok vagy kisebb autók esetén, amelyek megfelelnek a tömegnormának, ilyen részletes tevékenység-kimutatásra nincs szükség. És ami ezzel jár: a járművezetőnek nem kell tekintettel lennie a munkaidőre.
Hogy ez jó megoldás-e? Sajnos sok cég kapva kap az alkalmon, hogy a tűréshatárig kihasználva munkatársai lehetőségeit.
#3 Ha nincs tachográf…
Azonban a munkaidő ellenőrzéséhez való hozzáállás is változik. Az ágazat, ugyanúgy, ahogy a törvényhozók is kezdenek észrevenni bizonyos problémákat azzal kapcsolatosan, hogy a könnyű szállítmányozás felett nincs semmiféle ellenőrzés.
Amíg Lengyelországban nincs kötelezettség a munkaidő ellenőrzéséhez szükséges dokumentáció vezetésére, nyugaton már évek óta létezik a Kontrollbuch (Németország) nevű dokumentum, és most Franciaország is csatlakozott, egyéni ellenőrző könyvecskéket vezetve be. Ez a jegyzék kötelező minden vállalkozás számára, akik áruszállítással vagy költöztetéssel foglalkoznak, és nem vonatkozik rájuk az 561/2006, illetve a 165/2014-es rendelet.
A jegyzék, amelyet a vállalat ellenőrzéséért felelős személy ír alá, tartalmazza
- a munkavállaló családi- és utónevét,
- a könyv számát
- és a meghatározott beosztását.
Az említett beosztást egy minta alapján kell elkészíteni (vagyis tartalmaznia kell a dátumot, a vállalat adatait, a munkavállalók adatait, a szolgáltatás típusát), és minden dolgozónak, aki útnak indul, kell, hogy legyen egy másolata az iratai között a saját beosztásáról.
Amennyiben nehézségek merülnek fel a folyamatok bevezetésében, szakemberek segítségét lehet kérni, akik útmutatást adnak, hogy hogyan lehet bevezetni a változásokat, és hogy hogyan lehet elkészíteni a megfelelő dokumentumokat a járművezető számára.
#3 Munkaidő-nyilvántartás 3,5 tonna alatt és fölött
A sokoldalas, látszólag komplikált dokumentumok nem csak a nehéz szállítmányozásra jellemzők. A munkaidő-nyilvántartás kötelező a 3,5 tonnánál kisebb engedélyezett össztömegű járművel közlekedő járművezetők számára is. A nyilvántartás vezetésének alapvető célja az, hogy a kijáró munkabért megfelelően ki lehessen számítani, ami nem csak magának a járművezetőnek előnyös, hanem a munkaadónak is.
Függetlenül a nyilvántartás vezetésének a formájától, tartalmaznia kell részletes adatokat. Ezek többek között a következők:
- túlóra,
- éjszakai munkavégzés,
- műszakok,
- távollétek,
- részletes kimutatás más országok területén végzett munkavégzés esetén, amennyiben azok minimálbéres előírás alá esnek.
Mint tudjuk, a 3,5 tonna alatti járművekben nincs tachográf, tehát a részletes adatok beszerzése nem annyira egyszerű, mintha lenne ilyen berendezés. De ezt a problémát is meg lehet oldani. Saját ügyfeleinknek azt javasoljuk, hogy használják teleinformatikai rendszereiket (GPS), amelyek fel vannak szerelve a járművekre, vagy kötelezzék a járművezetőiket speciális nyomtatványok kitöltésére.
#4 Engedélyek és jogosítványok
Ez még egy, ha nem a legfontosabb elem, amely elválasztja a 3,5 tonna alatti és feletti szállítmányozást. Amennyiben a jelölt szeretne belépni a hivatásos járművezetők seregébe, akik vontató + pótkocsi összeállításban utaznak, meg kell felelnie egy sor követelménynek.
Kezdjük magával a vezetői engedéllyel. Egy autóbuszvezető esetében elég egy B kategória (természetesen egy bizonyos súlyhatár túl nem lépéséig), de egy pótkocsis vontató vezetéséhez már egy C + E kategóriás vezetői engedély szükséges.
És itt még nincs vége a különbségeknek. Még a tanfolyam megkezdése előtt a jelöltnek át kell esnie további orvosi és pszichológiai vizsgálatokon (PÁV – Pályaalkalmassági Vizsga), amelyek megerősítik, hogy nem zárja ki semmi a tehergépjárművek vezetését. Súlykorláttól függetlenül, mindenkinek, aki a munkakörében gépjárművezetői státuszban van foglalkoztatva – járművezetői kategóriától függetlenül – 102-es kódú egészségügyi alkalmassági vizsgát kell tennie.
A következő fontos lépés a Gépjárművezetői Képesítési Igazolvány (GKI) megszerzése, amely feljogosít áruszállításra. Ennek az elvégzése után várja a jelöltet a vizsga. Amennyiben sikerül, a járművezető egy 95-ös kódot kap a jogosítványába. És ezzel vége a vizsgáknak és a kurzusoknak? Egyértelműen nem: GKI vizsgát és az orvosi alkalmassági vizsgálatot rendszeresen el kell végezni.
Ne feledkezzünk meg azokról a képzésekről sem, amelyek segítenek megérteni az előírásokat (járművezetők munkaidejére vonatkozó törvény), vagy megkönnyítik a rögzítő berendezések használatát (tachográf). De rendkívul hasznos az ADR tanfolya is, amely a veszélyes áruk fuvarozásához szükséges.
Összefoglalva: a 3,5 tonna alatti járművek vezetői esetében egyedül a B-kategóriás jogosítványt számíthatjuk ide.
Mint látható, a nehéz és könnyű szállítmányozás két teljesen külön világ. A közös pont látszólag csak a volán és az út – minden más jelentős mértékben eltér. Jobban megéri tehát befektetni 3,5 tonna alatti járművekbe? Első ránézésre úgy tűnhet, hogy ez jó megoldás, ami segít elkerülni sok formalitást és költséget. De biztos, hogy ez így van?
Fotó: Trans.INFO