Fotó: Zammler Group

Milyen most 3PL szolgáltatást működtetni a háború sújtotta Ukrajnában? A Zammler Csoport vezetőjével beszélgetünk

Az ukrajnai háború súlyos gazdasági veszteségeket okozott, miközben az ország közlekedési infrastruktúrájában okozott kárt 100 milliárd dollárra becsülik. Sok vállalkozás kénytelen volt bezárni vagy Nyugat-Ukrajnába költözni.

A cikk olvasási ideje 7 perc
|

23.05.2022

A közlekedési és logisztikai cégek is megszenvedték Oroszország lépéseit. A közlekedési ágazat problémái mellett (sofőrhiány, tönkrement közúti infrastruktúra, raktárhiány, dolgozók életveszélyben vannak) vannak rendkívüli esetek is.

A közelmúlt egyik példája az ukrán Zammler logisztikai cég, amely bejelentette, hogy pert indít Oroszország ellen. A jogi lépés oka az volt, hogy az orosz katonai felszereléseken a Z betűt használták, amely szimbólum az ukrajnai háború kezdete óta az erőszakkal és a halállal kapcsolatos.

Az elmúlt 4 évben a cég több mint 9 millió UAH-t (280 ezer eurót) fektetett be a márka fejlesztésébe, és a Z logó megjelent a vállalati díjakon, szolgáltatásokban, nyomtatott formában és televízióban. A cég most erkölcsi okokból megtagadja, hogy kapcsolatba kerüljön a Z betűvel. Sőt, a Z logó a járművezetők és a vállalati alkalmazottak életét is veszélyeztetheti. A Zammler ezért úgy döntött, hogyletörli a jelet teherautóiról, és beperelni Oroszországot a kártérítés reményében.

Viktor Sevcsenkoval, a Zammler csoport társalapítójával beszélgettünk, hogy megtudjuk, milyen tervei vannak a cégnek a jövőre nézve, és hogyan boldogul ebben az időszakban.

Melyek azok a problémák, amelyekkel a logisztikai ipar, és különösen az Ön cége szembesül ezekben a nehéz időkben Ukrajnában?

Számos kulcsprobléma van. Az ukrán logisztikát teljesen újjá kell építeni, figyelembe véve a légi és tengeri útvonalak elvesztését. Most már csak szárazföldön lehet árut küldeni. A szárazföldön pedig más nehézségek is vannak: a sofőrhiány (sokan önként vállalták a harcot a fronton, mások támogatják a védelmet) és logisztikai problémák.

Nem minden út járható, sok hidat felrobbantottak, így gyakran teljesen új, nem mindig biztonságos útvonalakra kell áttérni. A benzinkutak üzemanyagkorlátozása bizonyos nehézségeket okoz, míg a raktárterület szűkössége tovább bonyolítja a munkafolyamatokat.

Hogyan alkalmazkodott a vállalat a háborús körülményekhez?

Február 24-én, a háború kitörésének napján a járműpark helyzete elképesztő volt; az első napon megfigyeléseim szerint a flottánknak csak körülbelül 20%-a dolgozott.

Eleinte különösen nehéz volt; néhányan megijedtek, nem mindenkivel lehetett kapcsolatba lépni, és sokan nem értették, mi történik. Nem tudtuk, mi lesz most az áruszállítással és a benzinkutak működésével sem. Nem tudtuk, hova lehet autóval elmenni, és hová nagyon veszélyes.

A következő napokban, amikor több információ állt már rendelkezésre, a helyzet stabilizálódott, és visszatértünk a megszokott munkaritmushoz. Mára rohamosan nőtt a szállítás iránti kereslet, de ezt nem mindig tudjuk kielégíteni.

Áthelyezte tevékenységét Nyugat-Ukrajnára?

Volt egy ilyen ötlet, de már az ötlet felmérésénél megakadtunk. Kollégáim elemezték a piacot; átnéztük a raktározási lehetőségek összes lehetséges változatát. De aztán rájöttünk, hogy semmi sem illik hozzánk, egyszerűen nincs elég hely elegendő mennyiségben.

Ezenkívül a tárolóhelynek A kategóriájúnak kell lennie (és ezek egyértelműen meghatározott paraméterek). Az általunk megtekintett épületek egyike sem felelt meg ezeknek a követelményeknek. Alapvetően ezek vagy kis területek voltak, vagy javításra váró állapotban voltak.

Hiányoznak az adminisztratív dolgozók és a sofőrök?

A szakképzett sofőrök a háború előtt is hiánycikknek számítottak, és most is nagy a hiány. Itt figyelembe vehetjük azokat a pontokat, amelyeket fentebb felvetettem; egyesek az frontvonalba mentek, mások egyszerűen nem akarják vállalni a vezetés kockázatát.

Általában véve gyökeresen átalakítottuk a vállalkozás munkáját. A munkatársak egy része távolról dolgozik – még más országokból is (a koronavírus korábban „segített” a rendszer felállításában). Mások az irodában dolgoznak.

Mennyire sikerül összehangolni a munkát a cég külföldi fióktelepeivel?

Koordinálunk, mint korábban, szorosan és meglehetősen hatékonyan. Ez most különösen fontos az Európából Ukrajnába irányuló humanitárius szállítmányok összefüggésében.

Segítik ezek a fióktelepek a cég életben maradását?

Nemcsak magát a céget segítik, hanem általában az ukránokat is. Nagyon hálás vagyok lengyelországi és kazahsztáni alkalmazottainknak, partnereinknek és ügyfeleinknek. Vegyük például Lengyelországot. Aktívan bekapcsolódtak a külföldre távozó munkatársaink lakáskeresésébe. A lengyelek is segítik a céget a Hollandiából és Németországból érkező humanitárius segélyek fogadásában és átrakodásában.

Kazahsztáni irodánk is nagyon aktívan dolgozott. Együttműködik egy helyi jótékonysági szervezettel, amely anyagi segítséget gyűjt Ukrajnának. Kazahsztáni irodánk segítette az élelmiszerek, gyógyszerek, gyermekeknek szánt áruk és egyéb humanitárius kellékek raktározásának megszervezését. Szakembereink konszolidálják és feldolgozzák ezeket az árukat, mielőtt Ukrajnába küldenék őket.

Milyen áruszállítást végez jelenleg és milyen irányokban?

Jelenleg elsősorban humanitárius rakományokkal foglalkozunk. A „kereskedelmi” áruk szállítása egészen a közelmúltig a minimumra csökkent. Például a háború első hónapjában 120 humanitárius szállítmányunk volt, belföldi és nemzetközi egyaránt. Élelmiszert, gyógyszereket, ruházatot, higiéniai termékeket, lőszert és árukat szállítottunk a katonaság számára. Leginkább nyugat Ukrajnából Kijevig, Lengyelországtól és Hollandiától pedig Lvivig. Humanitárius rakományt ingyen szállítunk, csak az üzemanyagért kérünk térítést.

Az utóbbi időben a kereskedelmi szállítás részaránya fokozatosan növekedni kezdett. Költözéssel is foglalkozunk.

Egyre gyakrabban szállítunk árut Ukrajna központjából az ország nyugati részébe. Visszaúton „felvesszük” az ott konszolidált humanitárius segélyeket, és elvisszük Kijevbe. Aztán Kijevben a humanitárius segélyek továbbhaladnak oda, ahol különösen szükség van rá. A legnehezebb feladat az áruk szállítása a háborús övezetekbe. Csernyihivba, Szumiba, Harkovba és más pontokra csak megfelelő tapasztalattal és tudással rendelkező sofőrök, vagy katonaság járhatnak.

Ön bepereli Oroszországot, mert katonai járműveken használta a Z betűt. Milyen veszteségeket szenvedett cége a háború alatt, különösen amiatt, hogy az orosz csapatok a Z betűt használták?

Csak az elmúlt 4 évben az előzetes becslések szerint több mint 9 millió UAH-t (mintegy 280 ezer eurót – a szerk.) fektettünk be a márka fejlesztésébe. Előretekintve Ukrajna győzelme után újabb márkaváltás vár ránk, amely során rengeteg pénzt és erőfeszítést kell befektetnünk.

A Z logó cégünk termékein, árucikkeinken, nyomtatott kiadványainkon és televíziós hirdetésekben is megjelent. Az erkölcsi oldalról nem is beszélve – csapatunk nagyon szerette ezt a logót, büszkék voltunk rá. A márkás autókat messziről felismerték, az alkalmazottak gyerekei Z-t rajzoltak az albumukba. Számunkra ez a történet bizonyos mértékig a cég egy részének elvesztését jelenti a „ rashisták ” tettei miatt.

Mennyire reális bármilyen kifizetést várni Oroszországtól?

Oroszországot meg kell büntetni minden, az ukránok, az emberiség és az üzlet ellen elkövetett bűneiért, amelyek szintén szenvedtek. Emellett fontos a jogi precedens megteremtése, hogy a kereskedelmi szektor más, hasonló helyzetbe került képviselői is benyújthassanak keresetet.

Talán nem most, talán később. Akkor további nyomást tudunk majd gyakorolni Oroszországra a nemzetközi jog területén.

Amíg a folyamat zajlik, tervezi márkaváltást?

Igen határozottan. De most a márkaváltás drága, nem időszerű. Nekünk a legfontosabb a fizetés, a munka folytatása és az ország támogatása a független hazánkért folytatott küzdelemben.

Közben saját kezűleg végzünk egy „márkaváltást”: eltávolítjuk a logót, átfestjük a kamionokat. A teherautók fedélzetén lévő Z betű nehézségeket okoz sofőreinknek, kérdések merülnek fel az ellenőrző pontokon. És tekintettel arra, hogy humanitárius rakományt szállítunk, szeretnénk elkerülni az ilyen problémákat.

Milyen további fejlesztési tervei vannak a cégnek?

Most nehéz hosszú távú tervekről beszélni. A tervezési horizont – 3 nap, maximum egy hét.

Minden a front helyzetétől függ. Most a fő a túlélés és az elsődleges szükségletek lekötése; fizetést fizetni az alkalmazottaknak, segítséget adni azoknak, akiknek szükségük van rá. Az egyéb aktuális feladatok továbbra is a javítások, az autók tankolása, valamint az üzleti partnerekkel kötött szerződések alapján történő pénzfizetés.

Címke