Röviden a lényeg
- A Jungheinrich részesedést szerzett az automatizálási megoldásokat fejlesztő Navflexben.
- A cél a kamionok be- és kirakodásának automatizált támogatása.
- Nagy ügyfeleknél már futnak valós üzemi pilotok.
- A koncepciót úgy alakítják ki, hogy ne igényeljen plusz infrastruktúrát.
- A rakodórámpa az intralogisztika egyik legnehezebben automatizálható területe.
Miért ilyen nehéz automatizálni a rakodórámpát?
Az autonóm anyagmozgató járművek, a robotika és az automatizált raktárrendszerek sok logisztikai telephelyen már mindennaposak. A kamionok rakodása és ürítése viszont továbbra is az egyik legösszetettebb feladat.
A rámpán ritkán adódik két teljesen azonos helyzet: különböző pótkocsik érkeznek, eltérhet a rakodási egység, gyakran szűk a mozgástér, a fényviszonyok és a környezeti tényezők pedig folyamatosan változhatnak.
A területen ráadásul sokszor egyszerre dolgoznak emberek, targoncák és egyéb járművek. Ez az automatizált rendszerekkel szemben különösen magas követelményeket támaszt a tájékozódás, a biztonság és az üzembiztosság terén.
Közös fejlesztés: Jungheinrich + Navflex a rámpa automatizálására
A Navflexben szerzett részesedéssel a Jungheinrich olyan területre fókuszál, amelynek automatizálása eddig többnyire korlátozottan, pilotprojektekben jelent meg.
A cégek szerint a közös megoldás a Jungheinrich járműplatformjára épül, amelyet kifejezetten az automatizált rámpahasználathoz fejlesztenek tovább. Ehhez társul a Navflex szoftvere, amely az autonóm érzékelésért, a navigációért, a biztonsági funkciókért és a folyamatvezérlésért felel.
„Sok ügyfelünknél a kamionok be- és kirakodása az anyagáramlás egyik legnagyobb szűk keresztmetszete” – mondja Dr. Tobias Harzer, a Jungheinrich AG automatizálási vezetője.
A partnerek külön kiemelik a vegyes forgalmú működést: amikor emberek és automatizált járművek egymás mellett, egy időben dolgoznak, a biztonság kulcskérdés.
A Navflex vezérigazgatója, Chuck Stovall a feladat összetettségére hívja fel a figyelmet:
„Tudatosan egy olyan problémára fókuszáltunk, amelyet sokáig szinte lehetetlennek tartottak automatizálni.”
Nagy ügyfeleknél már éles környezetben tesztelik
A Jungheinrich tájékoztatása szerint a megoldást Európában és Észak-Amerikában nagy ügyfeleknél már kiterjedt, valós üzemi tesztekben próbálják.
A tesztek célja annak igazolása, hogy a technológia üzemi környezetben is stabilan működik. Konkrét piaci bevezetési időpontot a vállalatok egyelőre nem közöltek.
A rakodórámpa lehet az automatizálás következő fókuszterülete
A Jungheinrich lépése szélesebb iparági trendbe illeszkedik. Az elmúlt években az automatizálás fókusza elsősorban a tárolásra és a komissiózásra esett, most viszont egyre több figyelem jut a raktár és a szállítás közötti átadási pontra.
A vállalatok kézi munkát szeretnének kiváltani, gyorsítani a folyamatokat, és javítani a termelékenységet a kritikus csomópontoknál. A rakodórámpát sokan az egyik legnagyobb, még kiaknázatlan automatizálási potenciállal rendelkező területként tartják számon.
Más szereplők is fejlesztenek hasonló megoldásokat. A GXO Logistics például 2026 elején Lengyelországban, Elblągban indított el Európában egy automatizált rendszert pótkocsik be- és kirakodására. Míg ez a megközelítés komplett rakodási folyamatokat automatizál, a Jungheinrich és a Navflex más irányt követ: olyan autonóm járműben gondolkodnak, amely önállóan képes tájékozódni a rámpa és a pótkocsi változó környezetében.
Stratégiai lépés, nem pusztán pénzügyi befektetés
A Jungheinrich számára a részesedésszerzés nem pusztán pénzügyi befektetés: hozzáférést ad egy olyan technológiához, amely eddig jellemzően korlátozott számú pilotprojektben jelent meg.
Ezzel párhuzamosan a hamburgi csoport tovább erősíti azt az irányt, hogy nagyobb hangsúlyt helyez az automatizálásra, a robotikára és a mesterséges intelligenciára épülő logisztikai megoldásokra.
Hogy az autonóm kamionrakodás és -ürítés széles körben is elterjed-e, egyelőre nyitott kérdés. A futó terepi tesztek ugyanakkor sokat elárulhatnak arról, valójában hol tart ma a rámpa automatizálása – és arról is, hogy az intralogisztika egyik legösszetettebb folyamata mennyire működhet emberi beavatkozás nélkül.
